Az elmúlt évek felvásárlásainak köszönhetően számos ismert franchise van már a Microsoft birtokában, ám mivel a szóban forgó üzletek gyümölcsei még nem értek be teljesen, ráadásul a techóriás esernyője alá tartozó többi csapat zöme sem végzett a munkával, a valódi exkluzív-cunamira majd csak jövőre számíthatunk. 2025-ben ugyanis olyan címek látnak napvilágot, mint a például az előzményként funkcionáló DOOM: The Dark Ages, a szintén a prequelek táborát erősítő Gears of War: E-Day, az eredetileg idén őszre tervezett Avowed, a South of Midnight, valamint az egészen új megközelítést alkalmazó Fable. Mindez persze nem jelenti azt, hogy idén semmivel sem rukkolt elő a Microsoft, lássuk tehát azt a három produkciót, amiért nagyon is megérte bekapcsolni az Xboxot és a PC-t.
Senua’s Saga: Hellblade 2
A 2017 augusztusában megjelent Hellblade: Senua’s Sacrifice két okból kifolyólag is egy maradandó alkotásnak mondható, hiszen egyrészt sikerült bebizonyítania a Ninja Theorynek, hogy független stúdióként is lehet AAA minőségű játékot fejleszteni, másrészt olyan témát boncolgatott az opusz, ami sokáig elképzelhetetlennek tűnt a szórakoztatóipar interaktív ágazatában. Az immár az az Xbox Game Game Studios zászlaja alatt készült folytatás, a Senua’s Saga: Hellblade 2 szintén a pszichózisban szenvedő pikt harcost, Senuát helyezi a felkavaró képsorokban bővelkedő cselekmény középpontjába, akinek ezúttal a festői szépségű, ugyanakkor gonoszsággal átitatott Izlandon kell szembenéznie az ellenséggel, na és persze a saját démonjaival. Bár sokan csalódásként élték meg, hogy a folytatás sem játékidő, sem pedig játékmenet téren nem emelte a tétet, a készítők igazából sosem árultak zsákbamacskát a Hellblade 2-vel kapcsolatban, és pontosan azt adták, amit ígértek: egy sötét színekkel festett, lélekmarcangoló utazást, ami brutálisabbnál brutálisabb képkockákkal húz minket lefelé Senua személyes poklába.
Ennek a pokolnak az életre keltéséhez ráadásul napjaink egyik legnépszerűbb grafikusmotorját, az Unreal Engine 5-öt használták fel a szakik, ennek köszönhetően pedig mind a tájak, mind a karakterek játszi könnyedséggel a padlóra szegezhetik az egyszeri játékos állát, a mesterien megkoreografált jelenetekről már nem is beszélve. Ha mindehhez hozzávesszük a fantasztikus színészi alakításokat, a díjesőt érdemlő hangokat, valamint a tényt, hogy a Hellblade 2 még tanít is a szórakoztatás mellett, mindenki számára érthetővé válhat, miért válogattuk be 2024 legjobb Xbox játékai közé, és miért bátorítunk mindenkit arra, hogy vesse bele magát ebbe az alig 7-8 óra alatt teljesíthető, ugyanakkor felejthetetlen élménybe.
S.T.A.L.K.E.R. 2: Heart of Chornobyl
És ha már szóba került az Unreal Engine 5, természetesen a zöldek másik nagy dobásáról, a többszöri halasztás után végül csak november 20-án megjelent S.T.A.L.K.E.R. 2: Heart of Chornobylról sem szabad elfeledkeznünk. Az ukrán GSC Game World posztapokaliptikus lövöldéje már csak azért is érdemes lehet a figyelemre, mert szó szerint a háború árnyékában készült, így kész csoda, hogy a fejlesztőknek egyáltalán sikerült útjára bocsátaniuk az FPS-t, az meg pláne, hogy nem lett csalódást keltő a végeredmény. Legalábbis, ami a hangulatot és a játékmenetet illeti, mivel technikai fronton sajnos került néhány sugárzó homokszem a gépezetbe, melyek erősen akadályozták a Zónában való cseppet sem veszélytelen kalandozást. Bár közel sem volt annyira rossz az indulás, mint mondjuk a botrányos startot produkáló Cyberpunk 2077 esetében, a leendő kincsvadászoknak így is meg kellett küzdeniük az optimalizálatlansággal, a tengernyi, sokszor a fősodorban való előrehaladást is meggátoló buggal, a semmiből jövő fagyásokkal, valamint a szinte teljességgel működésképtelen A-Life-fal. És akkor még csak szóba sem hoztuk az eleinte borzalmas kontrolleres irányítást, az öt kilónyi ólmot is elviselő mutánsokat, valamint a kelleténél sokkalta hosszabbra nyúló éjszakákat, melyek szintén a negatívumok táborába sorolhatók.
Szerencsére a GSC már a startpisztoly eldördülése után letette a nagyesküt, hogy ha törik, ha szakad, kikalapálja az RPG- és túlélőelemekkel fűszerezett horrorisztikus lövöldét, így mire ezeket a sorokat olvassátok, már szerencsére múlt időbe tehető az imént felsorolt problémák egy része, és mindenki láthatja a technikai anomáliák közepén elhelyezkedő drágakövet. Merthogy maga a játék egyébként minden más téren méltó a szintén bughalmazként indult elődeihez, éppen ezért a veterán rajongók pillanatok alatt otthon érezhetik magukat a kutyák üvöltését visszhangzó erdőkben és a lepusztult települések betondzsungeleiben, miközben az újoncok sem fognak elveszni a lore és a sztori útvesztőjében. A S.T.A.L.K.E.R. 2 legnagyobb erőssége nem meglepő módon az a semmihez sem fogható atmoszféra, ami az első három felvonást is naggyá tette, és amelynek hála meglehetősen nehéz elszabadulni a minden eddiginél nagyobb és részletesebb Zóna öleléséből. A rendelkezésünkre álló hatalmas területet ráadásul kellő mennyiségű és minőségi tartalommal töltötték meg a szakik, így a főszereplőhöz, Skifhez hasonlóan a rajongóknak sem árt bekészülniük némi hideg élelemmel a nagy utazás előtt, ami néhány hónap múlva már remélhetőleg mind PC-n, mind pedig Xbox Series konzolokon a legszebb arcát fogja mutatni.
Indiana Jones and the Great Circle
Habár a nagyvásznon kissé méltatlan módon búcsúzott el a rajongóktól minden idők legismertebb kalandora, idén szerencsére ismét ereje teljében láthattuk a Fiatalurat, hála a modern Wolfensteinekért felelős MachineGames odaadásának és szakértelmének. Az első és a harmadik film eseményei között helyet kapó Indiana Jones and the Great Circle minden egyes porcikáján érződik a fejlesztők gyermeki rajongása, hiszen történet és hangulat terén is képes felérni Steven Spielberg klasszikusaihoz, miközben egyáltalán nem azokra támaszkodva igyekszik igazolni a létjogosultságát. Mindemellett videójátékként is bőven megállja a helyét, bár elég nagy meglepetés érheti azokat, akik az Xbox házon belüli Unchardted felvonását várják tőle, listánk utolsó darabja ugyanis sokkal inkább hajaz az Arkane Studios által jegyzett Dishonored-szériára. Ebből adódóan relatíve nagy bejárható területek, számtalan rövidítés és többféleképpen megközelíthető célpontok várják azokat, akiknek ostor vagy kalap volt a jelük az oviban, maguk a pályák pedig rogyásig vannak gyűjtögethető könyvekkel, dokumentumokkal, kincsekkel és rejtvényekkel, hogy egy pillanatra se felejtsük el, kinek a bőrébe bújva múlatjuk az időt.
Ami a játékmenetet illet, az uppsalai székhelyű stúdiónak esze ágában sem volt feltalálni a spanyolviaszt, így aki játszott az imént említett franchise-zal, vagy esetleg a nem túl jó megítélésű Wolfenstein: Youngblooddal, az pillanatok alatt otthon fogja magát érezni a Vatikán idilli utcáin és a többi egzotikus helyszínen. Az elismert professzor természetesen nem Rambóként csörtet a céljai felé, így a legjobbnak titulált Indiana Jones-játékban többnyire a lopakodásé a főszerep, ha pedig minden kötél szakad, az öklünket és az itt-ott felszedhető tereptárgyakat is bevethetjük a múlt relikviáinak védelme érdekében – a megbízható revolvert viszont tényleg csak végszükség esetén tessék kivenni a tokjából! A MachineGames néhány könnyed szerepjátékos elemmel is igyekezett megbolondítani az ezerszer látott receptet, így a maximalistákat hosszú időre lefoglalhatja, hogy megtalálja a fejlődéshez szükséges könyveket és pontokat, alaposan kitolva ezzel az eleve hosszúnak mondható játékidőt. Üröm az örömben, hogy a mesterséges intelligencia finoman szólva sincs a helyzet magaslatán, ám egyrészt ezt mostanra sajnos megszokhattuk a AAA játékokban, másrészt messze nem ront annyit az élményen, hogy emiatt akarjuk szögre akasztani az ostort. Az Indiana Jones and the Great Circle ugyanis egy betonbiztos alapokra építkező, roppant hangulatos és tartalmas, nem mellesleg pazarul festő produkció, ami maradéktalanul kiköszörüli az utolsó két film által okozott csorbát, miközben nem a gyakran használt fan service segítségével próbálja magát belopni a rajongók szívébe. Ha minket kérdeztek, ennél többet nem igazán kívánhatnak azok, akik Harrison Fordnak köszönhetően szerették meg a történelmet.
Szerintünk tehát ezek voltak a legjobb Xbox játékok 2024-ben, ám – ahogy azt már a bevezetőben is említettük – a java még csak most következik, szóval van egy olyan érzésünk, hogy jövő ilyenkor egy öt tételt tartalmazó listával is képesek leszünk előrukkolni. És nektek mi volt az abszolút kedvencetek a Microsoft istállójából?
A borítóképek forrása:
