Már rögtön januárban a Palworld robbant be a köztudatba, amit úgy aposztrofált a játékvilág, mint Pokémon, csak fegyverekkel. És való igaz, tagadhatatlan a hasonlóság, sőt azóta a Nintento is lépett az ügyben, és beperelte a játék fejlesztőit. Mindez azonban nem tudja kitörölni a Palworld által elért hihetetlen sikereket: a mindössze korai hozzáférésben megjelenő játék az első 8 órája alatt több mint 1 millió példányban fogyott, a 6. napon pedig már 8 milliót adtak el belőle. 1 hónappal a debütálása után 15 millió példány talált gazdára Steamen, Xbox-on pedig 10 millióan játszottak vele. A Nintendo szeptemberben tette meg a szükséges jogi lépéseket, de talán nem túl erős kifejezés, hogy addigra már mindegy volt, a fejlesztő Pocketpair hihetetlen pénzeket szerzett alkotásával. Én a Nintendo helyében inkább együttműködést ajánlottam volna fel nekik, hogy az én cégemnek dolgozzanak, mert akkor én is profitálok a nyereségükből, de hát nem vagyok Nintendo.

Februárban aztán a Helldivers 2 döntögette a rekordokat: a kooperatív TPS PS5-re és PC-re jelent meg, három hónap alatt lépte át a 12 milliós álomhatárt, ezzel a PlayStation minden idők leggyorsabban fogyó címét megszerezve. No meg a Sony legsikeresebb PC-s játékának címét is. A PlayStation Networkön a Call of Duty: Warzone 2.0-t és még a Fortnite-ot is legyűrte egyidejű játékosszám terén, szóval tényleg odatették magukat az Arrowhead Game Studios munkatársai. A játéknak köszönhetően pedig ismét felfedezte magának a közönség a Csillagközi inváziót, aminek hasonló volt az alapfelütése: katonák sci-fi környezetben küzdenek nagyszámú rovarszerű idegenek ellen. Prémium, én mondom!

Szintén februárban indult hódító útjára a Balatro, aminek egész sokáig sikerült ellenállnom, de aztán teljesen beszippantott… Tudom, sokan egy karlegyintéssel elintézik, hogy áhh ez csak egy kártyajáték, de aki már tett vele egy próbát, biztosan egyetért velem abban, hogy hihetetlenül addiktív a cucc. Minden egyes kör más és más a rengeteg módosítónak köszönhetően, így sosincs két ugyanolyan játszma. Zseniális!

Ugyan nem videójáték, de mindenképp érdemes megemlíteni április BOMBAmeglepetését, értitek: a Fallout TV sorozatot, ami a remek hangulatnak, jól megírt sztorinak és szerethető karaktereinek hála olyanokat is le tudott nyűgözni, akik a játékokkal nem is játszottak. A három főszereplő közül talán Maximus – bevágás Maximus-ról a gladiátorból – nem, nem ő, szóval Maximus története nem volt annyira acélos, de érkezik a második évad, ami kiküszöbölheti ezt a csorbát. Izgatottan várom!

No de evezzünk is vissza a játékok világába, mert április óta egyre többet lehetett hallani egy bizonyos címről, ami egyben egy gyümölcs, és számomra teljesen érthetetlen, miért lett ekkora siker. Ez a Banana, amiben egy banánt kellett nyomkodni az egérmutatóval. Ennyi a koncepció. Na jó, amúgy érthető, miért kattintgatták annyian: időközönként random Steam-tárgyakat dob, amiket valós pénzért adhatnak el a játékosok. A Special Golden Banana nevű cucc például több mint 1300 dollárért kelt el, ez átszámítva több mint fél millió forint. Csodálatos, nem igaz? Azóta viszont maga a játék fejlesztője is lenyilatkozta, hogy őt idézve „bot-problémákkal” küzdenek, magyarán sokan lepropgramoztak (vagy inkább legprogramoztattak a chatgpt-vel) egy alkalmazást, hogy kattintgassa nekik a banánt. A modern problémák modern megoldásokat követelnek, ugyebár.

Augusztusban a majomkirály ragadta magához a főszerepet, a Black Myth: Wukong letarolta nemcsak a kínai, hanem a nemzetközi piacot is. Sajnos személyesen még nem volt szerencsém hozzá, de az ismerősök szerint tényleg megér egy misét. Fel is írtam a listámra!

Szeptemberben az Astro Bot, októberben a Silent Hill 2 remake, novemberben a S.T.A.L.K.E.R. 2: Heart of Chornobyl, decemberben pedig az Indiana Jones and the Great Circle feledtette el velünk 2024 szegényes mivoltát a videójátékok terén. Nagyjából ebben a sorrendben végig is játszanám őket, csak találjak rá időt. És ti?

Ha kihagytam volna valamit a felsorolásból, írjátok meg kommentben!