Nem, a szemeid nem kápráznak, kedves olvasó: ebben a hónapban Rayman Originsszel bútorozott össze a PC Guru, hogy egy kis melegséggel, vidámsággal és őrült humorral tornáztassa meg az ujjaidat, jó pár kellemes pillanattal ajándékozva meg téged.
Nincs olyan gamer, aki ne ismerné Rayman nevét, és szerintem még kevesebb olyan van köztünk, aki ne szeretné ezt a sajátos mozgású fiatalembert. Számomra különösen fontos az 1995-ben megjelent, első Rayman-cím, ahol először estem szerelembe a francia alkotó, Michel Ancel harsány világával, és aminek meghatározó emlékek sorát köszönhetem. A vicces ellenfelek, az elbűvölően furcsa és színes pályák és a kedves lényecskék a videojátékok teljesen új világába vezettek be. Egészen elképesztő, hogy ugyanilyen gyermeki örömmel vettem kezembe fiatal felnőttként az Originst jó pár évvel később 2011-ben, azt a Rayman játékot, ami végre visszatért önnön gyökereihez. Mert bár útközben voltak ugyan kikacsintások a 3D világába, és a Raving Rabbidsek is megértek pár misét, az igazi Rayman azért mégiscsak valahol 2D-ben létezik, a maga szürreális kis világában, ahol platformról platformra ugrálva tudunk rácsodálkozni a tervezői zsenialitás egy újabb szeletére. Az élményt sikerült egy kiadós ráncfelvarrás keretében visszaültetni a nagy visszatérésbe, ami modern formában is annyira páratlan és egyedi, mint annak idején szerényebb 2D-s platformerként. Az Origins viszont nem csak feleleveníti a régi emlékeket, de rájuk is tesz egy lapáttal, amit a sorozat következő része, a Rayman Legends még megfejel eggyel. Azonban ne rohanjunk előre! Szóval a PC Guru teljes játéka ebben a hónapban nem ámítás, egy igazi alapmű, amit csak az nem szeret, akinek nincs szíve. Propellereket készíteni!
RAYMANT A RAJTHOZ!
A Rayman-játékok sosem a történetükről voltak igazán híresek, és mi sem tudunk belőlük olyan szívszorító momentumot felidézni, ami könnyet csalna a szemünkbe (leszámítva az elkobzott teensie-k és globox-bébik segítségért esedező prüttyögését, ami valóban szívszaggató tud lenni). Ebben a részben Mr. Dark a börtönéből megszökve megszállja az Álmok Tisztását, azt a békés, idilli helyszínt, ahol Rayman gátlástalanul és eléggé hangosan durmol, kis barátaival egyetemben. A sötétség seregei hadat üzennek a kedvesség minden formája ellen, elragadják az electoonokat és a nimfákat, ezáltal eléggé nagy káoszt idézve elő. Nincs tehát csavaros narratíva vagy tanulságos történet, a játékos dolga annyi, hogy ámuljon-bámuljon és élvezze mindazt, amit lát, hatalmas mosollyal az arcán.
Mert ami igazán lenyűgöző, és egyben a sorozat védjegye is, az a sajátos világ és grafika. Michel Ancel tervező minden túlzás nélkül egy igazi bűvész: úgy kombinálja a 2D lehetőségeit a színekkel és a dinamikával, hogy minden egyes pixelzug fürdőzik a kreativitásban. A lények élénkek és harsányak, folyamatosan és gyönyörűen animálva mozognak, fickándoznak, mintha sosem akarnának elfáradni. Természetesen ehhez az élményhez nagyban hozzájárul a program alatt megbúvó Ubiart Framework keretprogram, ami itt debütált először, és azóta többször is bizonyított, többek közt a Child of Light vagy a Valiant Hearts játékokban. Az Originsben amúgy 16 különböző karaktert lehet feloldani, akik mind teljesen egyediek, kicsit sem hasonlítanak egymásra, hacsak nem abban, hogy egytől-egyig őrületesek.
Ami igazán összefogja ezt a furcsa lakókkal teli szürreális mesevilágot, az a kézzel rajzolt díszlet, hiszen ilyen változatos vidékeken sehol máshol nem kalandozhatunk. Legyen az egy konyha, az égbolt, a kalózok vidéke, nem lepődsz meg azon sem, ha robotokba botlasz, moszkitók hátán lovagolsz, vagy édességekbe kell belebújnod. Ez a parádés fantázia is a régi platformjátékok hagyományaiból merít, amikor nagyjából nem igazán összeillő, sokszor csicsásan kinéző és meglepő dolgok alkották a pályát, ám itt a modern szemnek szépnek tűnő egységes koncepciót követtek a tervezők, ugyancsak megmosolyogtató és furcsa elemekkel. Az élettel teli környezetet megacuki lények népesítik be, még az ellenfelek is olyan kedvesek, hogy sokszor sajnálunk a fejükre ugrani, vagy kiosztani nekik a szemtelenségükért járó taslit. A szigetekre és állomásokra tagolt kalandmezőn több mint 60 pálya vár felfedezésre, és biztos nem fogunk két egyformát találni, megunni egyszerűen lehetetlen őket.
RAYMAN HOPP!
Színtiszta platformjátékhoz illően a játékmenet nagyszerűsége az „ugrik” és az „üt” gombok egyszerű zsenialitásában rejlik. A nehézségi szint a kezdőket sem tántorítja el, pár eleinte keménynek tűnő szakaszon kevesebb gyakorlás után garantáltan túl lehet jutni egy kis ügyességgel, az irányítás folyékonyságának köszönhetően pedig a gyakorlottabbak egészen intuitív módon, könnyedén haladhatnak. Az utunkat nehezítő platformok a témák gazdagságát használják ki, a kavalkád pedig egy őrületes vidámparkot eredményez, amin önként és dalolva suhanunk végig, azt találgatva, mi vár ránk a következő szakaszon.
Persze a feladatunk nemcsak a rohangálás, hanem a világ megmentése is. Nehezíti a dolgunkat útközben, hogy minden pályán minél több kis electoont kell összeszednünk, és ezek egy része kimondottan makrancos helyeken lelhető fel, például alkalmanként a képernyőre buborékként beúszva próbálnak minket egy meredekebb kiszögellés felé csábítva csőbe húzni, párat pedig csak bizonyos mennyiségű lum összegyűjtése után kaphatunk meg. Persze minket sem kell félteni: minden új világban egy újabb képességet szerzünk meg, ami később is megmarad. Ezeknek köszönhetően egy-egy régebbi pályára visszaugorva olyan helyekre is eljuthatunk, ahová akkor még nem voltunk képesek, ott megtalálva egy hiányzó electoont, lumokat vagy titkos ajtókat. Az élményt nem töri meg egy esetleges fatális mozdulat sem, mivel bár ugyan meghalunk, nem büntet minket szigorúan a játék. A bőkezűen szétszórt mentési pontoknak köszönhetően mindenféle retorzió nélkül folytathatjuk a kalandot egy korábbi helyen, így a frusztráció kis morzsája sem mérgezi meg a vidámságot.
Az ugrándozós pályák sorát – bár önmagukban is rettentően szórakoztatóak –, itt-ott még tovább színesíti egy-egy speedrun típusú etap is, ahol versenyt futva az idővel, amolyan ritmusjáték formájában kell átugranunk különféle akadályokat, miközben hősünk magától szedi a lábát. Ezek igazi adrenalinbombák, fergeteges zenével, amik garantáltan felpaprikázzák az ujjakat és a reflexeket. A változatosságra sincs tehát panasz, a több mint 60 pálya, az ötletes és rafinált főellenségek, a feloldható karakterek és rejtett apróságok minden olyan igényt kielégítenek, amit egy platformjátéktól elvárunk.
HÍVD ÁT A HAVEROKAT IS!
Ami pedig még inkább mókássá tudja mindezt tenni, hogy nemcsak egyedül vethetjük bele magunkat az ugrándozásba, de rajtunk kívül még három játékostársunkkal is, amit a négyfős kooperatív mód biztosít. Sajnos ez csak szigorúan helyi alapú, így eléggé össze kell húznotok magatokat, ha a gép elé kucorodtok, és pár plusz kontroller beszerzése sem árt. Osztott képernyős megoldás helyett egy képernyőn ugrándozik mindenki, így fokozottan érdemes figyelni a többiekre is, mert ha valaki lemarad, a játék egy buborék belsejében repteti vissza őt a pályára.
Az újrajátszhatóságot növeli, ha a régebbi szinteket megpróbáljuk még jobban teljesíteni, és új képesség birtokában is nekifutunk, rejtett helyek után kutatva. A rengeteg achievement és trófea is a gyűjtögetőknek kedvez, így az alapból 10-15 óra játékélményt bőven meg lehet sokszorozni. Annyi biztos, hogy aki egyszer belemerül ebbe a nem ritkán gyermeki és vibráló forgatagba, mindig mosollyal az arcán fog visszagondolni rá. A Rayman Origins olyan darab, amit akár később is többször elővehetünk gyógyír gyanánt, ha épp ellopták a suliban az uzsonnánkat, vagy kiszúrt velünk a főnök – ez a lebegőtagú csóka akkor is ott lesz, hogy felvidítson.
KÓDBEVÁLTÁS
Az 5. oldalon található matricára nyomtatott kódsort nem a Steamen kell felhasználni, hanem a PC Guru Online kódbeváltó oldalán. Ehhez mindössze egy ingyenes regisztrációra van szükség, majd a belépést követően el kell navigálni a kódbeváltás oldalra, ott be kell ütni a DVD tasakjára nyomtatott kódsort, az eredmény pedig egy Uplay-kód lesz, amit már beválthattok a Ubisoft áruházában.
A matricán található kódot csak egyszer lehet felhasználni, de összesen tízszer lehet megpróbálni a beváltást, így ha elgépelsz egy karaktert, akkor sem kell félned, nem fog eltűnni a teljes játékod. Ha mind a tíz alkalommal hibás kódot adsz meg, a rendszer 24 órára letiltja a kódbeváltás funkciót, úgyhogy csak óvatosan! Ha problémát okozna a kódbeváltás, olvasd el a Kódbeváltás tudástárunkat a PC Guru Online-on!
FONTOS INFORMÁCIÓ A FEBRUÁRI SZÁMMAL KAPCSOLATBAN
E havi teljes játékunk, a már a múlt hónapban beharangozott Rayman Origins kiadója, a Ubisoft sajnos nem járult hozzá ahhoz, hogy feltegyük a lemezre a teljes játékot, így nehéz döntést kellett hoznunk. Éppen ezért a PC Guru februári száma nem tartalmaz DVD-mellékletet: nagyon sajnáljuk, de reméljük, megbocsátjátok. Ebből igyekszünk nem rendszert csinálni, de mivel a Ubisofttól még három másik játékunk is lesz idén (Might and Magic Heroes VI: Shades of Darkness, Prince of Persia: The Forgotten Sands, The Settlers 7), ezért lehetséges, hogy azon hónapokban sem adunk DVD-t a lap mellé. A félreértések elkerülése végett ez nem azt jelenti, hogy megszűnne a PC Guru DVD-melléklete: ezek mind egyedi esetek. Természetesen nem fogjuk elherdálni az esetlegesen így megtakarított pénzt, hanem visszaforgatjuk a teljes játék büdzsébe, hogy az év hátralevő részében is ilyen minőségi játékokat adhassunk a magazin mellé!
