Az 1C a legelső előadás keretében mutatta be cégét és megjelenés előtt álló címeit. Az előadás igazából a "legújabb PC-s trendekről" ÉS az 1C-ről szólt volna, ám előbbiből végül is nem lett semmi, lévén az orosz előadó egy árva hangot sem beszélt róla, csak a saját portékáját ecsetelte... Sebaj, így legalább alaposan megismerhettük az 1C idei felhozatalát, amelyet jómagam személyesen is kipróbálhattam az újságíróknak fenntartott VIP részlegben. Lássuk hát, mire számíthatunk az orosz "medvétől"!
Gyermekkorom hatalmas kedvencéből, Raffaelo Sabatini Blood kapitány című regényéből készít egy kalózos akciójátékot az 1C. Aki esetleg nem ismerné Sabatini munkásságát, annak csak annyit teszek hozzá, hogy az olasz író művéből készült a Sandokan című kalandfilm is, a Blood kapitányként pedig Errol Flynnt láthatták a filmvásznon nagy-, illetve ükapáink 1935-ben egy remek, klasszikus, kosztümös filmben. Mi köze van mindehhez — a címen kívül — az 1C-féle Captain Bloodnak? Ha nagyon genya akarnék lenni, akkor egy ötbetűs szóban így foglalnám össze: semmi. Egy kis jóindulattal pedig megjegyezhetjük, hogy a játék a Karib-tengeren játszódik, és egy Peter Blood nevű kalózkapitányt irányíthatunk, de nagyjából ebben kimerül az eredeti mű szerepe a játékban.
Ez persze azokat biztosan mind hidegen hagyja, akik nem ismerik sem a könyvet, sem a filmet. Az ő szemszögükből a játék egy kellemes hack ’n’ slash külső nézetes akciócímnek ígérkezik, amelyben a címszereplő Blood kapitány izompacsirta változatával kardozhatjuk és lövöldözhetjük végig a játékot. A Blood kapitány ebből a szempontból leginkább a Lord of the Rings akciójátékokhoz hasonlít (Two Towers, Return of the King). Itt is tömérdek spanyol katonát, ellenséges kalózt és másféle rosszarcút kell a másvilágra küldenünk, illetve a különböző megtanulható kombókban ebben a játékban is tobzódni fogunk.
A mozdulatoknál történelmi hűségre ne számítson senki, már csak azért sem, mert maguk a fegyverek olyannyira elborult kidolgozásúak, hogy az az érzésünk: valamilyen steam-punk világban és nem az 1685-ös Karib-tengeren járunk. A hagyományos kézifegyverek mellett ilyen például az Arabellán, Blood fregattján található forgócsövű gépágyú is, amellyel az ellenséges hajókat lőhetjük miszlikbe.
Összességében tehát egy kellemes, egész látványos és hangulatos hack ’n’ slash játékra számíthatunk, pörgő akcióval, kombóhegyekkel. Történelmi és a regény iránti hűségre, vagy a Pirates!-ből / Sea Dogsból /Pirates of the Caribbeanból megszokott stratégiai, kereskedelmi és szerepjátékos részekre ne számítson senki, ez nem az a műfaj.
Az 1C másik érdekesebb címe a King’s Bounty kiegészítője lesz. A nagy sikert aratott alapjátéktól leginkább a főszereplő tekintetében különbözik majd az Armored Princess, ugyanis — ahogy az a címből is kiderült — egy igazi amazon hercegnőt irányíthatunk majd hadjáratában. Az előadáson az orosz 1C-s illető azt hangsúlyozta ki, hogy azért választottak női főszereplőt, mert „a hölgyek kívánságát akarták teljesíteni ezzel”, de őszintén szólva a szexi páncélba öltözött hercegnőre nézve kétlem, hogy a hímnemű játékosokat ezzel kivették volna számításból... A hölgy egyébként Amelie hercegnő, aki az előző részben még gyermeklány volt, azonban most majd saját szemünkkel is láthatjuk, hogy milyen szépen kifejlődött...
Mindemellett apró változtatásokat eszközöltek az Armored Princess szerepjátékos rendszerében, egy új sztorit ismerhetünk meg, és egy kontinensen is járunk majd. A jópofa újítások között található az is, hogy lovunkat repülő pegazussá alakíthatjuk, így a hercegnővel nem leszünk folyton a földhöz ragadva. Kalandjaink során emellett felvehetünk társakat is, akik elkísérnek majd a legrázósabb küldetésekre is. Ezek közé tartozik néhány új boss is: Driller, Gremlion és a vészjósló Baal Archdemon is. A legnagyobb poén azonban Amelie saját kis sárkánya, aki fokozatosan nő és fejlődik majd, így szép lassan hatalmas és vészjósló hüllővé növi ki magát. Természetesen a körökre osztott csatákban is egyre nagyobb hasznát vesszük majd, nemcsak ott téblábol mellettünk, mint valamilyen WoW-os pet.
Amennyit az Armored Princessből láttam, az alapján méltó folytatása lesz az alapjátéknak, és már Amelie és „házisárkánya” miatt is érdemes lesz végignyomni.
Igazából ez a játék az 1C legnépszerűbb címe, azonban olyan sok mindent nem tudok róla írni, lévén nem vagyok szimulátorrajongó, így az egészen apró finomságok nem jöttek át, viszont a játékmenetben lényegi különbség nincs az előző epizódokhoz képest. Az ismét csak második világháborút feldolgozó Bird’s of Prey összesen öt háborús övezetet tartalmaz: a németek brit inváziója (Battle of Britain), Sztálingrád, Berlin, Szicília, Korzika.
A készítők teljesen új grafikával áldották meg a játékot és ebbe a környezet profi kidolgozása is beletartozik: az alattunk elterülő táj — az erdők, mezők, szántások, kis falvak és nagyvárosok — fantasztikus részletgazdagsággal terült elénk, ahogy a GDF hatalmas mozis vetítővásznán repült előttünk a második világháborús vadászgép. A grafikához tartozó másik újdonság, hogy a fejlesztők a sérülési modellt is teljesen átdolgozták. Valós időben láthatjuk a gépszárnyon, vagy az égi madár oldalán keletkező lyukakat, illetve a fejlesztők az ilyenkor kiáramló füstöt is alaposan átpofozták. Több mint ötven küldetésben vehetünk majd részt, melyek során több száz gép csap majd össze.
Miközben a magyar Panzers-sorozatnak sajnos egyelőre befellegzett a Stormregion miatt, addig az élet megy tovább a második világháborús stratégiai játékok terén. A Theatre of War 2-ben — mint az a címből is kiderül — az afrikai hadszíntér csatáiban vehetünk részt a szövetségesek, illetve a német és olasz hadsereg oldalán. A német hadvezérek között természetesen szerepelni fog a legendás Erwin Rommel tábornok is, vagy más néven a „Sivatagi róka”, akivel a kezdeti nehézségekből felépülve kell győzelemre vinni seregét.
Az újítások között a kéziharcot érdemes megemlíteni, amelyet ezúttal animáltak is a fejlesztők, illetve a javított mesterséges intelligenciát: a katonák egymástól függetlenül keresnek majd fedezéket és megosztják a muníciót.
Az első Majesty az oroszok szerint hatalmas népszerűségnek örvend — ezt én ugyan nem éreztem közvetlenül a játék megjelenése után, de kétségtelenül viszonylag kellemes színfoltja volt a valós idejű középkori témájú fantasy menedzser játékoknak. A folytatásban királyságokat kell felépítenünk, amelyet különböző szörnyetegek próbálnak elpusztítani — ahogy azt ugye elvárhatjuk tőlük. A játékosnak nem az lesz a feladata, hogy saját kezűleg pusztítsa el őket, hanem harcos, varázsló és barbár hősöket kell felbérelnie, akik saját maguk indulnak útnak, hogy intézkedjenek.
Őszintén szólva, amikor megláttam a játék grafikáját a hatalmas mozivásznon, illetve a VIP részlegen felállított gépen, enyhén szólva nem dobtam tőle hátast: a Settlersekben ennél már a régebbi részeknél is kidolgozottabb minőséget láthattunk. Ettől függetlenül nem néz ki rosszul és tartalmilag is egész jópofa ez a játék, de hogy nem ezt várom a legjobban az 1C-s címek közül, az tuti.
Captain Blood
Gyermekkorom hatalmas kedvencéből, Raffaelo Sabatini Blood kapitány című regényéből készít egy kalózos akciójátékot az 1C. Aki esetleg nem ismerné Sabatini munkásságát, annak csak annyit teszek hozzá, hogy az olasz író művéből készült a Sandokan című kalandfilm is, a Blood kapitányként pedig Errol Flynnt láthatták a filmvásznon nagy-, illetve ükapáink 1935-ben egy remek, klasszikus, kosztümös filmben. Mi köze van mindehhez — a címen kívül — az 1C-féle Captain Bloodnak? Ha nagyon genya akarnék lenni, akkor egy ötbetűs szóban így foglalnám össze: semmi. Egy kis jóindulattal pedig megjegyezhetjük, hogy a játék a Karib-tengeren játszódik, és egy Peter Blood nevű kalózkapitányt irányíthatunk, de nagyjából ebben kimerül az eredeti mű szerepe a játékban.
Ez persze azokat biztosan mind hidegen hagyja, akik nem ismerik sem a könyvet, sem a filmet. Az ő szemszögükből a játék egy kellemes hack ’n’ slash külső nézetes akciócímnek ígérkezik, amelyben a címszereplő Blood kapitány izompacsirta változatával kardozhatjuk és lövöldözhetjük végig a játékot. A Blood kapitány ebből a szempontból leginkább a Lord of the Rings akciójátékokhoz hasonlít (Two Towers, Return of the King). Itt is tömérdek spanyol katonát, ellenséges kalózt és másféle rosszarcút kell a másvilágra küldenünk, illetve a különböző megtanulható kombókban ebben a játékban is tobzódni fogunk.
A mozdulatoknál történelmi hűségre ne számítson senki, már csak azért sem, mert maguk a fegyverek olyannyira elborult kidolgozásúak, hogy az az érzésünk: valamilyen steam-punk világban és nem az 1685-ös Karib-tengeren járunk. A hagyományos kézifegyverek mellett ilyen például az Arabellán, Blood fregattján található forgócsövű gépágyú is, amellyel az ellenséges hajókat lőhetjük miszlikbe.
Összességében tehát egy kellemes, egész látványos és hangulatos hack ’n’ slash játékra számíthatunk, pörgő akcióval, kombóhegyekkel. Történelmi és a regény iránti hűségre, vagy a Pirates!-ből / Sea Dogsból /Pirates of the Caribbeanból megszokott stratégiai, kereskedelmi és szerepjátékos részekre ne számítson senki, ez nem az a műfaj.
King’s Bounty: Armored Princess
Az 1C másik érdekesebb címe a King’s Bounty kiegészítője lesz. A nagy sikert aratott alapjátéktól leginkább a főszereplő tekintetében különbözik majd az Armored Princess, ugyanis — ahogy az a címből is kiderült — egy igazi amazon hercegnőt irányíthatunk majd hadjáratában. Az előadáson az orosz 1C-s illető azt hangsúlyozta ki, hogy azért választottak női főszereplőt, mert „a hölgyek kívánságát akarták teljesíteni ezzel”, de őszintén szólva a szexi páncélba öltözött hercegnőre nézve kétlem, hogy a hímnemű játékosokat ezzel kivették volna számításból... A hölgy egyébként Amelie hercegnő, aki az előző részben még gyermeklány volt, azonban most majd saját szemünkkel is láthatjuk, hogy milyen szépen kifejlődött...
Mindemellett apró változtatásokat eszközöltek az Armored Princess szerepjátékos rendszerében, egy új sztorit ismerhetünk meg, és egy kontinensen is járunk majd. A jópofa újítások között található az is, hogy lovunkat repülő pegazussá alakíthatjuk, így a hercegnővel nem leszünk folyton a földhöz ragadva. Kalandjaink során emellett felvehetünk társakat is, akik elkísérnek majd a legrázósabb küldetésekre is. Ezek közé tartozik néhány új boss is: Driller, Gremlion és a vészjósló Baal Archdemon is. A legnagyobb poén azonban Amelie saját kis sárkánya, aki fokozatosan nő és fejlődik majd, így szép lassan hatalmas és vészjósló hüllővé növi ki magát. Természetesen a körökre osztott csatákban is egyre nagyobb hasznát vesszük majd, nemcsak ott téblábol mellettünk, mint valamilyen WoW-os pet.
Amennyit az Armored Princessből láttam, az alapján méltó folytatása lesz az alapjátéknak, és már Amelie és „házisárkánya” miatt is érdemes lesz végignyomni.
IL-2 Sturmovik: Birds of Prey
Igazából ez a játék az 1C legnépszerűbb címe, azonban olyan sok mindent nem tudok róla írni, lévén nem vagyok szimulátorrajongó, így az egészen apró finomságok nem jöttek át, viszont a játékmenetben lényegi különbség nincs az előző epizódokhoz képest. Az ismét csak második világháborút feldolgozó Bird’s of Prey összesen öt háborús övezetet tartalmaz: a németek brit inváziója (Battle of Britain), Sztálingrád, Berlin, Szicília, Korzika.
A készítők teljesen új grafikával áldották meg a játékot és ebbe a környezet profi kidolgozása is beletartozik: az alattunk elterülő táj — az erdők, mezők, szántások, kis falvak és nagyvárosok — fantasztikus részletgazdagsággal terült elénk, ahogy a GDF hatalmas mozis vetítővásznán repült előttünk a második világháborús vadászgép. A grafikához tartozó másik újdonság, hogy a fejlesztők a sérülési modellt is teljesen átdolgozták. Valós időben láthatjuk a gépszárnyon, vagy az égi madár oldalán keletkező lyukakat, illetve a fejlesztők az ilyenkor kiáramló füstöt is alaposan átpofozták. Több mint ötven küldetésben vehetünk majd részt, melyek során több száz gép csap majd össze.
Theatre of War 2: Africa 1943
Miközben a magyar Panzers-sorozatnak sajnos egyelőre befellegzett a Stormregion miatt, addig az élet megy tovább a második világháborús stratégiai játékok terén. A Theatre of War 2-ben — mint az a címből is kiderül — az afrikai hadszíntér csatáiban vehetünk részt a szövetségesek, illetve a német és olasz hadsereg oldalán. A német hadvezérek között természetesen szerepelni fog a legendás Erwin Rommel tábornok is, vagy más néven a „Sivatagi róka”, akivel a kezdeti nehézségekből felépülve kell győzelemre vinni seregét.
Az újítások között a kéziharcot érdemes megemlíteni, amelyet ezúttal animáltak is a fejlesztők, illetve a javított mesterséges intelligenciát: a katonák egymástól függetlenül keresnek majd fedezéket és megosztják a muníciót.
Majesty 2 - The Fantasy Kingdom Sim
Az első Majesty az oroszok szerint hatalmas népszerűségnek örvend — ezt én ugyan nem éreztem közvetlenül a játék megjelenése után, de kétségtelenül viszonylag kellemes színfoltja volt a valós idejű középkori témájú fantasy menedzser játékoknak. A folytatásban királyságokat kell felépítenünk, amelyet különböző szörnyetegek próbálnak elpusztítani — ahogy azt ugye elvárhatjuk tőlük. A játékosnak nem az lesz a feladata, hogy saját kezűleg pusztítsa el őket, hanem harcos, varázsló és barbár hősöket kell felbérelnie, akik saját maguk indulnak útnak, hogy intézkedjenek.
Őszintén szólva, amikor megláttam a játék grafikáját a hatalmas mozivásznon, illetve a VIP részlegen felállított gépen, enyhén szólva nem dobtam tőle hátast: a Settlersekben ennél már a régebbi részeknél is kidolgozottabb minőséget láthattunk. Ettől függetlenül nem néz ki rosszul és tartalmilag is egész jópofa ez a játék, de hogy nem ezt várom a legjobban az 1C-s címek közül, az tuti.
Az lehet, hogy a Two thrones-hez is hasonlít, de az mióta Lord of the Rings?
A Captain Blood egyenlőre nagyon furcsának hangzik, kell majd róla több info, hogy lássam, fog-e érdekelni, a King’s Bounty, valamint a Majesty 2 viszont abszolút a "must have" kategória számomra.
A ToW-t nemrég ismertem meg, de tetszik
Az IL-2-t imádom...a játékidő első 37 percében...mértem(mivel a sima IL-2 szönyen unalmas volt már az elején, a Forgotten Battlest, pedig azért toltam közel 1 hétig, meg nem volt mivel játszani, és érdekelt, hogy mi lesz a Szmolenszkbe betörő németek sorsa, jah meg magyar volt)
Szeretem a Kings Bounty-t, a csaj is teccik, ütős kettős (és még rímel is xD)
A legfelső címet meg szerintem csak annyiszor fogom látni, amennyiszer az újságban/oldalon elhengzik, esetleg másutt...
Captain Blood: Elég sablonosan néz ki, kicsit mintha a Devil May Cryra és a God of Warra szeretnék ráhúzni a faviccet, a poénos külsőt. A regényről már hallottam, azonban, hogy játék is készül belőle, elég semmi szagot érzek körülötte.
Kings Bounty: Armored Princess: Az előző részéről ódákat zengett a szomszédom, a PC Guru a 2008-as év stratégiájának kiáltotta ki, de én nem voltam tőle elájulva, mondjuk csak képekről láttam, így erről az új részről és az előzőről sem vélekedhetek negatívan.
IL-2 Sturmovik: Birds of Prey: Soha sem kedveltem a repülőszimulátorokat, repülős játékokat. Az előző IL-2 Sturmovikkal kivételesen játszottam, mert egy LAN parti végső perceiben ezzel játszottunk. Nekem már a leszállás is gondokat okozott, lőni tudtam, de percek múltán untam szét magam benne. Ez persze a szubjektív önmagam...
Theatre of War 2: Africa 1943: Köszönöm 1C, pont egy olyan játék, amiket mostanság kifejezetten gyűlölök. Ezek a háborús stratégiák már az idegeim tépik! Mennyi bőr lesz erről még lehúzva, te jó isten. Én vért izzadva sem tudnék már ennyi ilyen játékot egyáltalán élvezni. Persze ez is szubjektív véleményem, egyétek, vegyétek, ha kint lesz, ez nekem tuti ki fog maradni az életemből
Majesty 2 - The Fantasy Kingdom Sim: Végre egy olyan játék amivel talán még jól is fogok szórakozni a felsorolásból. Nem vagyok nagy stratéga, de az ilyen fantasy, középkor dolgok bejönnek nekem. Bár ezekből is van már tucatnyi, és csak egy-egy példány sikerül jól, ebbe még lehet bízni. Meg mintha a címe ismerős is volna...mintha. Na, mindegy majd elgondolkodunk.
Eddig legjobban az első játék tetszik, sajnos számomra ez nagyon sovány felhozatal, igazán egy sem izgat, de előre nem fogok alázni, most is csak azt tudom mondani: majd meglátjuk.
Bár szerintem ez a második nem fogja elérni az első rész "báját", valahogy ez a kinézet is túl "generic-nek" tűnik. Persze a grafika nálam sokadlagos, de valahogy nem érzem azt az egyediséget, ami az első részt jellemezte.
Persze ettől még lehet jó, hiszen még csak pár videót láthattunk belőle...
Végülis tele volt fejlesztökkel.Ami számomra a menny!
Zeroo, volt egy olyan érzésem, hogy nem tudod milyen egyedi és jó játék volt annak idején a Majesty. Persze nem volt 10 milliós eladása , de stabil rajongótábora van azóta is.
Az új IL-2 meg annyira hot csak, hogy mivel konzolokra jelenik meg, valószínűleg a hardcore szimulátorból egy lebutított szim-et fogunk csak kapni.
Zero: Jó hát mit csináljak, erről szólnak a játékok