Nagyon kevés olyan játék létezik, melyre az idő múlása nemesítően hatna, s kora ellenére viszonyítási alapként szolgál az elkövetkezendő idők hasonló stílusú programjai számára. Ilyen a WRC-sorozattal berobbanó csapat, az Evolution Studios 2004-ben megjelent negyedik számú ralijátéka, melyet a mai napig lehetne tanító jelleggel mutogatni a dagonyázós címeket készítő fejlesztőknek. De vajon miben rejlik a program szépsége? Véleményem szerint egy olyan ritkaságban, melyet sokan elfelejtettek az évek profithajhász arculatváltása során. Hangulat, lélek, szórakoztatás -- e szavak figyelembevételével készült el a WRC 4: The Official Game of the FIA World Rally Championship.
A játék lelke
Egyértelmű, hogy a játék lelke a hivatalos licencre épít, aminek megfelelően az adott szezon versenygépei / versenyzőpárosai, illetve pályái találhatók a lemezen. Ennek fényében 96 szakaszon, 16 WRC helyszínen, s 5 kontinenst átívelve kell megnyernünk a bajnokságot valamelyik pilótával. A hivatalos jogok birtoklása egyfelől áldás, másfelől átok; sajnos ennek tudható be, hogy maga a bajnokság alig bővült a WRC 3-hoz képest, csupán a Peugeot 307 WRC és a Mitsubishi Lancer WRC 04 autókkal, valamint mexikói és japán helyszínekkel egészült ki. Ez kevés, de nem ront a játék lényegén, hiszen nem a tartalomnak köszönheti sikerét a cím -- bár arra sincs panasz, lentebb kitérek kicsit a többi módozatra is.
Az Evolution csapata tudta nagyon jól, mi volt a korábbi részek leggyengébb pontja. Olyan apróság, mely egy játékot alapvetően meghatároz: ez a fizika. A fizikai motor képes gyökerestül megváltoztatni egy autós címet. Gondoljatok csak bele, mi lenne, ha a Gran Turismo 4 fizikája nem a szimuláció, hanem az arcade élményt lovagolná meg! Talán totális katasztrófát kapnánk, talán nem… akárhogy is, az biztos, hogy a GT elveszítené azt a hangulatát, ami miatt megszerettük. A WRC-nél sajnos pont ez okozta, hogy e pontig nem sikerült maradandót alkotni, eleddig túlságosan érzékeny volt az irányítás -- most azonban érezzük az autónkat, a súlyát, a sebességét, az útviszonyok változását. Hiába az arcade stílus, mégis oly élvezetes a koncepció, hogy azt semmi pénzért nem lenne érdemes lecserélni.
Kevésnek tűnik, de…
…de nem az, sőt mi több, egész impozáns tartalommal bír a cucc. Fentebb kiemeltem a bajnokságot, ám ha a tartalom egészét nézzük, a számos módozat okán a pályák száma közel százra rúg. A szokásos Quick Race és Time Trial mellett a fő csapást a Championship mód, azaz maga a bajnokság jelenti, mely nem kínál semmilyen sztorit vagy felvezetést; csupán arról szól, hogy kiválasztasz egy autót és egy pilótát, majd irány a verseny, és nyerj meg minél többet! Bőven elég ez így, nem kell semmi maszlag, csak a színtiszta versenyélmény. Motivációnak pedig ott vannak a megnyitható trófeák, amiket a versenyeken nyújtott eredményeink után kapunk. Ez már egyértelműen magában hordozza, hogy a második vagy harmadik végigjátszással nem fog semmi sem változni, hacsak nem egy másik autóval indulunk neki, hisz a kocsik viselkedése némileg különbözik.
Persze nekiugorhatunk a Super 1600 vagy az Extreme kategóriának is, de ezek sem hordoznak sok változatosságot az autók viselkedésén kívül. Ellenben ott vannak az Events nyújtotta versenyek, ahol a négy mód közül (Single Rally, SS Challenge, Pro Driver Challenge, Test Track) a Pro Driver Challenge-et emelném ki. Itt új pályákat kapunk, amiket sorban nyithatunk meg, s ezeken mindig más-más autóval kell mennünk. Ez a mód egyrészt nagyon szórakoztató, másrészt nagy figyelmet követel, hiszen nincs időnk megszokni az autónk viselkedését. A kihíváshajhászoknak javallott ezzel szórakozni. És míg a szerverek működtek, rendelkezett többjátékos módozattal is tesztem alanya, egészen pontosan egy 16 szellemjátékost felvonultató versenyt tartalmazott, világranglistával megspékelve (persze a múltidő nem véletlen, a szerverek ezer éve leálltak).
A kortalan szépség?
Mai szemmel a WRC 4-nek vannak gyengéi, ez leginkább a hangokban merül ki, de ha a 2004-es mivoltát nézzük, maximálisan tökéletes. Vizuális téren még ma is igen szépnek mondható, ám negatívumként felhozható az autók törésének gyengesége. Persze ilyen-olyan módon valamennyire le lehet amortizálni az autóinkat, de közel sem a valóságnak megfelelően. A fizika még mai szemmel is példásnak tekinthető(!), ilyennek kellene lennie egy hangulatos raliverseny-játéknak.
Amikor ’99-ben Martin Kenwright és Ian Hetherington megalapították az Evolution Studiost, egészen biztosan nem gondolták, hogy hamar Sony-exkluzív címekért fognak felelni. Méghozzá olyan címekért, amik nemhogy az adott konzolgenerációban, hanem még az azt követőben is etalonnak tekinthetők.
9/10
