A PC-s tábor mellett igyekszünk a konzolosok kedvére is tenni, ennek fényében született meg a „Konzolcsemege” rovat.
A Metal Gear-saga múltja távolabbra nyúlik vissza, mint azt sokan tudják: általánosságban a Metal Gear Solidot veszik az első résznek, holott igazából a megjelenést tekintve az első két rész még az MSX masinájára érkezett. Bár tény, hogy ezek a részek nem hozták meg a kellő elismerést a fejlesztőcsapatnak és Kodzsima-sannak, sokat azonban nem kellett a koronázásra várni: pár év múlva megérkezett a már ismert Metal Gear Solid, és elindul a nagy MGS-történet. A kis szürke masina elképesztő grafikát prezentált, ám az érdekes sztori tálalása miatt még több rajongót mérgezett meg -- persze a tucatnyi új funkció is hozzájárult a sikeres recepthez.
Aztán bekövetkezett a generációváltás és megjelent a Metal Gear Solid 2: Sons of Liberty, ami egy nagyon érdekes játék lett, sokan a széria leggyengébb darabjának tartják, szerintem azonban nem ilyen vészes a helyzet, csupán kevesen értették meg a történet lényegét. Mindegy, lapozzunk! Eme iromány egy teszt szeretne lenni, egy értekezés, mégpedig a Metal Gear Solid 3: Subsistence kiadásról, ami a Metal Gear Solid 3: Snake Eater (adatlapunkon) finomított, kiegészített változata. De mire fel ez a hosszas felvezető? Roppant egyszerű; titkon remélem, hogy olyanok is el fogják olvasni karakterorkánomat, akiknek már az oviban is egy klaviatúra volt a jelük. Ők talán nincsenek annyira tisztában az egész Metal Gear-univerzummal, holott az MGS3 az ötödik megjelent rész, kronológiailag viszont az első. Véleményem szerint a legfontosabb rész a franchise történetében, ahol válaszokat kapunk olyan kulcskérdésekre, mint hogy Naked Snake miért vált Big Boss-szá, a világ első számú ellenségévé, a szuperképzett szélsőséges hadvezérré -- aki egyébként nem is olyan gonosz, csak más szemszögből nézi a cselekményeket…
Egy legenda születése
A történetről túl sokat nem akarok értekezni, ezt át kell élni, érezni, eggyé válni a főszereplővel, motivációival, örömeivel, fájdalmaival. Az alapcselekményt viszont vázolom, hátha eme aprócska történetszelet miatt kap kedvet az olvasó a nagy mű végigjátszásához. A sztori a tények és a fikciók keverékén alapul, tehát afféle alternatív történelmet kapunk; ismerős, de mégis ismeretlen -- ez a kettősség készteti a játékost az előrehaladásban. Nem mellékesen a sztori 1964-ben, a kubai rakétaválság után játszódik: a hidegháború keltette feszültség szinte tapintható, s mindkét fél (az amcsik és a ruszkik) részben tart a másiktól, részben várja az alkalmat, hogy megfelelő indokkal támadást indíthasson. Akár a legkisebb baki is elegendő lenne a harmadik világháború, avagy az első atomháború kirobbanásához. Ilyen kényes időkben vannak, akik szánt szándékkal zűrt, káoszt akarnak okozni, vagy azért, hogy végre harcba bonyolódhassanak, vagy azért, hogy mindkét felet kijátszva egy új világrendet hozhassanak létre. Az őrült, elektromágnesességet generáló ruhával rendelkező Jevgenyij Boriszovics Volgin ezredes semmivel és senkivel nem törődik: ő és speciális egysége, a GRU egy új világ megalapozásáról álmodik.
Volgin jól tudja, ha a Föld két leghatalmasabb katonaállamát egymásnak ereszti, legyen a győztes bármelyik, ő és csatlósai mindenképpen profitálni fognak, lévén a győztes egy meggyengült győztes lesz, akit aztán könnyedén legyűrhet egy Szokolov nevű orosz tudós kísérleti atomrakéta-hordozó tankjával, a Shagohoddal. Hősünk, Naked Snake története itt kezdődik, hiszen azt a feladatot kapja, hogy szabadítsa ki a hruscsovi hatalom fogságában lévő tudóst. Azonban a helyzet nem ilyen egyszerű, Volgin is ebbéli terveket szövöget elborult, hatalomra éhező elméjében.Csakhogy Snake a gyorsabb, sikerrel megszökteti Szokolovot. Mindennek ellenére még egy jól képzett katonát is érhetnek váratlan pillanatok, mint példának okáért mentora, kiképzője, The Boss felbukkanása Volgin oldalán. (The Boss és Naked Snake kapcsolata nem ilyen egyszerű, pontosan nem is tudom megfogalmazni kettőjük viszonyát, ám ha mégis muszáj lenne, egy afféle anya-fia jellegű rajongáshoz hasonlítanám.)
A mentor, hűsége bizonyításaként, két Amerikából ellopott, vállról indítható atomrakétát ad át Volginnak, illetve csapata, a Kobra Egység teljes körű támogatását. Volginnak mindene megvan a hatalom megkaparintásához; a világ két legképzettebb egységének engedelmessége, atomrakéták a háború kirobbantásához, és maga Szokolov, aki a jövővel kapcsolatos elképzeléseinek alapjait képezi. Már csak egy dolog maradt hátra: Snake likvidálása! Ezt a nemes gesztust The Boss vállalja magára, aki azért dönt így, hogy kevésbé fájdalmasan végezzen vele, mint ahogy Volgin tenné. A képzett és tapasztalt Naked Snake-et úgy kalapálja el The Boss, mintha egy kezdővel lenne dolga, végül pedig egy hídról lelökve a szuperügynök hazafi a folyóba zuhan…
…aki persze túléli mindezt! Bár súlyos sérüléseket szerez, de megmenekül, és hamarosan honfitársai érkeznek a segítségére. A félholt katona nem is sejti, mi vár még rá, hiszen a hatalmon lévő kommunista párt vezére, Hruscsov nem nézi jó szemmel The Boss szövetkezését Volgin ezredessel, illetve az atomrakéták odaajándékozását, amik egyikével ráadásul egy orosz kutatóbázist is elpusztítanak. Minderre pedig csak hab a tortán a Shagohod prototípusának ellopása és a légtér megsértése a Naked Snake után küldött mentőosztag által. Hruscsov végül ultimátumot intéz az amerikaiakhoz: egy hetük van, hogy végezzenek The Boss-szal és Volginnal, pusztítsák el az elkészült Shagohod rakétahordozó prototípusát/prototípusait, és menekítsék ki a tudóst, Szokolovot -- ha ezt nem teljesítik, mennek a rakéták!
És ez csak a felvezetés, a burok, lévén a Metal Gear Solid 3 igazi története innen indul, amit eddig átéltünk, az csak gyakorlásként, ismerkedésként szolgált. Már az itt leírtakból islátható, nem egy egyszerű történettel állunk szemben: akad benne árulás, konspiráció, áldozathozatal. Sok érdemjegyét emelhetnénk ki a forgatókönynek, de a felfedezés, az átélés örömét meghagyom nektek. Nézzük hát, mitől lett olyan zseniális a MGS3, mitől lett talán a legjobb MGS-résszé!
A cikk még nem ért véget, kattints a lapozáshoz!
Peace Walker-ben jött be nekem a legjobban, V. részben majd meglátjuk milyen lesz. Szándékosan nem mentem bele a történetbe, bár már így is túl sokat tudok szerintem. Az 100%, hogy sokkal jobban megközelíti BB érzelmi oldalát, még a 3. résznél is.
KongFan, Lenincat, az MGS IV zseniális! Aláírom, nem is firtatom, de számomra ama részek, melyekben Big Boss szerepel, sokkal jobban tetszenek. Big Boss Solid Snake-kel szemben jóval komolyabb karakter, egy olyan személy, aki a politikai húzások okán teszi majd meg ama dolgokat, amiket meg fog az V. részben.
A Snake Eater-t is épp ezért tartom a legfontosabb résznek, mert itt lehet nyomon követni, Big Boss miképpen válik azzá, akit a Solid Snake-korban ismernek, félnek, s gyűlölnek. Ilyen téren a Snake Eater, Peace Walker, Portable Ops üt mindent! Aláírom, a IV. rész vége könnyfakasztó, bár az is igaz, hogy ilyen téren is engem a Snake Eater jobban meghatott. Amit ott The Boss előad nekünk, s az azt követő videóban láthatunk... túlságosan is igaznak hihető. Mindegy is, Kojima egy ISTEN!
A játékkal pedig csak egy baj van, de az igazán gáz. Az irányítás. Ordít, hogy ez még mindig a felülnézetes MGS, annak a felülnézetre optimalizált (de azért FP-be váltásnál ott is nyögvenyelős) modellje. Nagyon lassú, körülményes és pontatlan ha az ember lőni és mozogni is akar. Persze, stealth a cucc, de ettől még elég problémás. Minden más fantasztikus. PS2-n pedig gyönyörű látvány volt.
Én viszont továbbra is a Peace Walkert és az MGS4-et tartom a legjobbnak. Az előbbi rengeteg lehetőséget és talán MGS3-nál is jobb sztorit kínált, a másik meg egy hangosan bőgős befejezést, és egy kerek egész történetet, ami mostanában igen ritka. Sokan mondják, hogy pont ebben gyenge, de én ezt nehezen tudom komolyan venni. Kétségtelen, hogy figyelni kell és minden részt végigjátszani, de pont ettől lesz olyan mély és érdekes a történet. A TPS nézet és végre normális lett. Csak technikailag vannak problémák a framerate-el.
Én youtube-on végignéztem egy végigjátszást róla, nekem bejött. De azért jó lenne tényleg lenyomni a játékot.
Elképesztően jól volt összerakva ez a játék. A bossok, a sérülési rendszer, a lopakodás, sztori, karakterek. Imádtam.
A végén meg majdnem elbőgtem magam. Azóta se tudott ilyet elérni egy játék nálam.
Elképesztően jól volt összerakva ez a játék. A bossok, a sérülési rendszer, a lopakodás, sztori, karakterek. Imádtam.
A végén meg majdnem elbőgtem magam. Azóta se tudott ilyet elérni egy játék nálam.