Katona a dzsungel mélyén

A Metal Gear Solid 3:Subsistence számos szempontból kiemelkedő, újító, s útmutató a sorozat jövőjét illetően. Bár tény, hogy a „fapados” harmadik rész még inkább az elődök korába épített, de szerencsére a tuningolt kiadás már új megoldásokkal kooperál. Ilyen új megközelítés például a TPS nézet, amit sokan Metal Gear-idegennek állítottak be, de a negatív véleményekkel ellentétben én úgy gondolom, hogy bár lehet, hogy kicsit vesztett a klasszikus Metal Gear-életérzésből, de a dolog akkor is a kezelhetőség javára vált. Továbbá az sem elhanyagolandó tény, miszerint egy lopakodós/taktikai játékról beszélünk, ergo nem árt, ha az irányítás kézre esik és a karakter azt teszi, amit mi szeretnénk.

A helyszín is üde színfolt, lévén a steril betonrengetegből kikerülve ez alkalommal a dzsungel mélyén találjuk magunkat, ami a technikai lehetőségekhez mérten szinte abszurd módon valóságos és élettel teli. Nem csak a vizuális megjelenésről papolok, bár az sem elhanyagolandó (mármint a kor elvárásaihoz mérten), hanem az olyan jellegű újításokról, mint a fizikai behatásokra reagáló fűszálak (értsd: lengedeznek, ha hozzájuk érünk -- lopakodáskor igen is sokat számít!), vagy mint például a lombkoronák boglyain átszűrődő fénycsóvák.

A játékos azt hihetné, ezzel Kodzsima mester és csapata le is tudta az elvárásokat, de nem -- közel sem! A rengetegen nem olyan egyszerű átkelnünk, ugyanis a dzsungel élővilágának néhány egyede ránk is veszélyes. Szerencsére azonban a járőröző katonákra is, akik nem mellesleg okosak. Már a legkisebb neszre is felfigyelnek, s alaposan körüljárják a zaj forrását, és ha megtalálnak minket, erősítést kérnek, s akkor indulhat a taktikázás: vagy megfutamodunk, aztán sunyin levadásszuk egyesével a katonákat, vagy Rambo módjára kiiktatunk mindenkit.

Nem kell megrémülni, a helyzet nem ennyire egyszerű: a dzsungel a mi barátunk, patikánk, éléskamránk, rejtekünk. A katonák elől könnyedén elrejtőzhetünk a füves területeken, vagy az itt-ott fellelhető farönkök üregeiben, csonkjaiban. Ráadásul ruhatárunkból kiválaszthatjuk ama szövetdarabot, mely éppen a taktikánkhoz szükséges (hivatalos nevén camouflage rendszer), és máris kisebb feltűnést keltünk. Vegyünk példának egy tényleges helyzetet! Úgy döntünk, a sásban húzzuk meg magunkat egy zöldes-fekete mintás gyakorlóban, a feltűnési szint 20%, s ha nyugton maradunk, a járőr talán nem vesz észre (ha pechünk van, pont ránk lép, és akkor nincs az az álca, ami elrejtene) és máris elintézhetjük csendben a delikvenst; ha azonban egy sivatagi deszantos öltözéket viselünk, 60% a feltűnési szint, ez pedig egyet jelent a lebukással.

Igazából a Snake Eater egy lopakodós/taktikai játék akarna lenni, bár én hozzácsapnám a túlélő kategorizálást is, lévén, míg a dzsungelben járunk, valóban küzdenünk kell, hogy túléljük. Szerencsére igazi patika a zöld pokol: a vegetáció és az élővilág egyes egyedei mérgezést okozhatnak, de ugyanúgy ellenméreggel is szolgálnak. A kígyómarás ellen fogyaszthatunk bizonyos nővényekből kinyert ellenmérget, így a mérgezés máris semlegesíteni lehet. Nem csak emiatt fontos figyelni a környezetre; ha hősünk rég jutott táplálékhoz, korogni kezd a gyomra(!), ami önmagában poénos lehet, de ez kihatással van a célzásra (ergo az állóképességre), valamint a gyomorkorgást még akár az őrök is meghallhatják. Érdemes hát mindig normálisan megetetni Snake komát…

A királyok királya?

Kár titkolnom, nálam toronymagasan ez a rész viszi a prímet a franchise eddig megjelent részei közül (e véleményem máig sem változott, holott már megjelent azóta pár rész). A játékkörnyezet felvonultat jó pár szokatlan területet, megfordulunk dzsungelben, katonai bázison, hegyvidéki kopár vidéken, mocsarakkal nehezített terepen, de még pompás, szemkápráztatóan szép területekre is ellátogatunk -- az ilyen részeket felvonultató játékra lehet pár dolgot mondani, de hogy szürke vagy egyhangú, azt aztán biztosan nem. Ráadásul a telejésítendő missziók még a lineáris történetvezetés ellenére is borzasztóan hangulatosak, ami leginkább a karaktereknek tudható be.

Ilyen téren a Metal Gear Solid 3 történelmi fontosságú, hiszen ki látott már olyan játékot, ahol az egyik főellenfél a vele való csatározás közben elalszik?! Zseniális! Az ilyen események alatt pedig csodás muzsikák csendülnek fel, melyek hallatán szinte érezni a szereplők érzéseit; megbánás, düh, áldozat, félelem. Maholnap (na, jó, kicsit még várni kell rá) megjelenik a Metal Gear Solid 5, ami annak ellenére, hogy ígéretesnek tűnik, nem biztos, hogy lelöki a harmadik részt a Metal Gear-trónról.

9.6/10

1 2