Aztán, a világgal együtt én is változván, nemrégiben elkezdtem újra képregényeket vásárolni, de - a mai kor dícséretes új tendenciáinak köszönhetően - már nem füzet, hanem könyv formájában. Belekóstoltam egy kicsit a mangákba, egy kicsit a szuperhős-képregényekbe, és Millernek köszönhetően valami egészen csodálatos valamibe is (Ó, 300, Ó, Sin City, minek is nevezzelek?), és most, a Snikt!-nek köszönhetően az első két kategória furcsa egyvelegébe is.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az X-Men világát eleddig csak a képernyőről ismertem, a filmeknek és a rajzfilmeknek köszönhetően. Tetszett, tetszik a dolog, de valahogy annyira sohasem ragadott magával, hogy fanatikus rajongóvá lépjek elő, azonban Rozsomák figurája valahogy mégis belopta magát a szívembe. Rozsomák olyasvalaki, aki titkon minden heteroszexuális férfi szeretne lenni: laza, kissé cinikus, a maga módján egész jóképű (csak az a hülye haj ne lenne...), ráadásul még szuperképessége is van. Nem valami nyálas, bohócoknak való skill, mint példáultávolról jegezni vagy mágnesként funkcionálni; hanem igazi, férfias képesség: acélos karmok és rettenthetetlen fizikum.
Talán a nagy elvárásoknak köszönhető, hogy kissé félve vettem a kezembe a képregényt. Eleinte kissé zavart a képi világa (mintha kutyafuttában kiszínezett vázlatok volnának, ráadásul Rozsomák arcszíne is valami múltból előbukkant Cure-rajongóra emlékeztet), de aztán hamar beleszoktam, és a végére egészen megtetszett a dolog. A sci-fibe hajló történet hamar kibontakozik, és a maga módján eléggé érdekes is, bár az embernak az az érzése, mintha már látta volna valahol ezt az egészet. Furcsa ízt ad a sztorinak, hogy Rozsomák igazából csak belekeveredik a dolgokba, és ha akarja, ha nem, hőssé kell válnia. Talán ettől van az, hogy az egész cselekmény mintha egy futószalagon haladna végig, egészen a végkifejletig, ami egyrészt túlságosan hamar következik be, másrészt - épp a sztori rövidsége miatt - nem elég erős. Az ember a kötet végére érve azt érzi, hogy csak egy zanzásított változatát kapja meg egy nagyobb szabású valaminek, így aztán a kötet egy kicsit egy elpuskázott lehetőségre emlékeztet.
Kár érte, ennek ellenére a Rozsomák - Snikt! azért egy kellemes olvasmány, és nem csak az X-Men rajongók számára lehet érdekes.