Kereken 10 éve annak, hogy megpillanthattunk egy egész pici kis videót, amiben egy új játék születése körvonalazódott a szemeink előtt. Egy apró helikopter modellt próbált működésre bírni benne az egy lelkes fejlesztő. Azokból a képsorokból soha sem gondoltuk volna, hogy az ébredező X-Ray motor egyszer a kezünk alá adja a világ legellentmondásosabb játékát.


„Mond barátom, a pokol vajon rosszabb, mint itt élni? Azt mesélik odabent a zóna mélyén egy olyan dolog vár, ami mindent megad neked, miért maradnánk itt úgy, hogy meg sem próbáltunk eljutni oda…”

Az idők hajnalán…

Újabb két évvel az első kis videó után, Ukrán barátaink valami olyat mutattak, amire a fanatikus rajongói tábor egyöntetű lelkesedéssel vetette rá magát. Döbbenetes grafikát, vezethető járműveket, zseniális mesterséges intelligenciát. Minden adott volt egy sikeres játékhoz. Újabb két év borzasztó várakozás után végre ismét felcsillant a remény és kaptunk olyan multi bétát, amitől megint az állunk kerestük. Egyre közelebb kerültünk ahhoz a bizonyos „kívánságteljesítőhöz”, amit ha megérintünk, a lelkünket kéri egy szóért cserébe. Sajnos jól éreztük, tudtuk valahol: ez a történet túl szép, hogy igaz legyen. Egyre kevesebb idő volt, és egyre több hiba. A rajongói elvárásoknak már meg sem próbáltak megfelelni a fejlesztők, inkább a csúfos bukás ellen vívták ádáz harcukat.
Az elfogyó pénz és a hiába való lelkesedés 2007 márciusában ért a mélypontra. Ekkora már a kiadó is erősen hangot adott a jogi követeléseinek és könyörtelenül követelte a persze be nem teljesült ígéreteknek megfelelő címet. Nem kaphatták meg.
Megkaptuk hát azt, ami eddig működött. Egy rémesen bugos, alig optimalizált területekre szakított világot és vele a lehetőséget, hogy majd a rajongók olyanná teszik, amilyennek igazán szerettük volna látni. Rendkívül ügyesen, direkt bent hagytak olyan kódsorokat, amik ugyan nem lettek készen, de valahol mindig megmutatták velük, hogy „igen, ezt meg lehet csinálni” és közben ügyesen hallgattak arról, hogy ők ugyan már soha sem fogják.
Jöttek is a kisebb, nagyobb modok, javítások, de igazán nagy áttörést nem hozott egyik sem, egészen addig a pontig, még egy csapat elő nem állt az „Oblivion Lost” névvel. „Mi ez? Hisz az a korai játék címe!” – kapták fel a fejüket többen. Bizony, a célkitűzés nem volt kisebb, mint holtaiból visszahozni egy legendát

Váltsuk meg a világot!

A legnagyobb kihívást az eredetileg beígért szörnyek életre hívása jelentette. Többnyire ezek megvoltak, de sehol nem láttuk őket, pár küldetést kivéve. Ha valaki eddig magányosnak érezte magát, annak most nem kell aggódnia, mert lépte-nyomon belefut valamilyen borzalomba. Felsorolni túl hosszú lenne, mi is az amitől a földi halandó álomra hajtva a fejét hamar jobblétre szenderül, van itt mutáns háziállatoktól kezdve, egészen a valódi zombik megjelenéséig minden. Végre viszontláthatjuk a patkányokat is, akik egyáltalán nem szkriptelt módon tűnnek fel és az alapjátékhoz képest nagyon veszélyes jószágok. A legpozitívabb pontja az egésznek, hogy most már tényleg úgy érezhetjük, hogy ez a világ nélkülünk is nagyon jól boldogul. A kutyák vadásznak a vadkanokra és próbálják őket csapatként terelni, a legveszélyesebb anomáliák irányába. Persze ha csak az ellent erősítették volna fel, akkor kiegyensúlyozatlan lett volna a játék, ezért aztán az NPC-k is újra lettek gondolva. Az eredeti ígéreteknek megfelelni nem lett volna egyszerű dolog, ugyanis ott arról volt szó, hogy beszélgetnek, egymással vagy közösen harcolnak majd. Valamelyest javult a helyzet, de korán sem annyit, annyit, amennyi elég lenne ahhoz a színvonalhoz. Amit csak a későbbi részek alatt kaptunk meg, az most végre itt is visszatért, ugyanis az ellenséges frakciók rendre oda-oda mondogatnak egymásnak, aminek aztán kiadós tűzpárbajok koronázzák meg a végét. Nekünk is lehetőségünk van csatlakozni végre, de én ezt a lehetőséget még most sem tartom célravezetőnek. Ha egyedül vagyunk, még mindig jobban tudunk a semlegesség álcája mögé rejtőzve érvényesülni, mint ha az miatt hiúsul meg egy-egy küldetésünk, mert az adott frakció területét kéne meglátogatni, akiket történetesen nem sikerül kiirtani az előző misszió során. Összevetve mindent az A-Life tehát végre ténylegesen él, de a világot most sem váltja meg.
Már ezért a javításért megérte volna feltenni ezt a modot, de ennyivel nem elégedtek meg a készítők. Visszakövetelték azokat a hangulati elemeket a képernyőre, amit eredetileg is megkaphattunk volna a vizualitás terén. Az „Oblivion Lost” nem a sötét tónusokkal hozza az egyszeri Stalkerre a frászt, hanem az atmoszféra megteremtésével. Az eddig néha nyugalomba merülő csendet, itt sikerül mindig megtörni valami zajjal, amitől egy perc nyugtunk sem lesz. A környezet színeit élénkebbre cserélték, ami egyfajta módosított árnyjátékkal van kombinálva. Az éjszakai holdfény tánca a táj felett olyan hangulatot ad, amit fps-ben nem nagyon lehet meglelni máshol.

Élj rabként, halj meg szabadon!

Szabadon bejárható világot ígértek annak idején, ami talán a legnagyobb kihívást jelentette a fejlesztés alatt. Nem csak hatalmas területeket, hanem korlátlan játékmenetet is. Talán ez a legfájóbb pont, mert látva a másik Oblivont (TES IV), tudjuk azt, hogy mindez megoldható lett volna. Ebből csak nagyon keveset tudtak visszahozni a mod készítői. A területek tagoltsága még most is jelen van és hiába vannak a kezdetektől fogva elérhető állapotban, nagyon nagy biztonsággal kijelenthető, hogy arra, amerre „nem kéne” nem fogunk menni. Sajnálatos tény, hogy ha valamin nem sikerült javítani, az pont a játék leggyengébb pontja. Megpróbál RPG lenni, miközben remek FPS, és ez továbbra sem sikerül. Ezzel a moddal végre visszakapjuk azt a lehetőséget, ami egy fokkal közelebb viszi ehhez. Szükségleteink lesznek, amik emberközelivé teszik a főhőst, akiről viszont az égvilágon semmit sem tudunk. Terelgethetjük egy megadott úton, de beleszólásunk nem lesz a sorsába. Megkapjuk tehát az alvást és az evést végre, amit korábban beígértek, de továbbra sem látom hasznát így ezeknek a dolgoknak. Kibővült ehhez méltóan a kezelőfelület is és most már 80 kg-ot is cipelhetünk, ami jól jön, mert eddig rendszeresen dobáltam el a jobbnál jobb cuccaim. Hangulati elemként mindezek jól szerepelnek, de eddig sem éreztem hiányukat. Pontosan ide tartozik a járművek visszahelyezése a játékba is. Rendben van, hogy a realitást veszi alapul a mod, de egyfelől az üzemanyag, mint olyan reálisan nem jellemző egy ilyen helyen, másfelől nagyon zavaró tud lenni, hogy egy-egy esetleg működőképes járművel egyenesen a halálba hajtunk, ha tetszik, ha nem, mikor elénk kerül egy-egy addig ott nem lévő anomália.
Ezek a kis meglepetések viszont egyértelműen a mod pozitívumai közé tartoznak. Most már nem mindegyik „csapda” látszik és fel s alá vándorolnak a térképen. Ráadásul rendre, mintha összedolgoznának a ránk törő elemi erők és a különböző kreatúrák. Sokszor fordult elő, hogy végső elkeseredésemben futva próbáltam meglépni a rám törő rémségek elől és egyenesen sikerült egy „véletlen” ott lévő gravitációs csapdába szaladni. A mod telepítése után sehol sem vagyunk biztonságban tehát. Legutóbb mikor azt hittem már megúsztam, halálra égtem a kereskedő odújának földhöz közeli bejárata előtt. Ha célja volt a kiegészítő készítőinek az, hogy módszeresen kergessék az embert az őrület és a rettegés keverékének mégis olyan édesen hívogató mélységébe, hát azt tökéletesen sikerült megoldani.

Vesd bele magad a sztoriba újra, kitörő örömmel!

Mindez idáig nem esett szó viszont arról a pontról, ami miatt kötelezően ki kell próbálni és ez nem más, mint a kitörések. Láttuk már párszor az alapjátékban is, ahogy vörösen izzik az ég és a zóna tombolva taszít ki mindent. Nos, ez az esemény most már rendre utol fog érni minket. Ha láttunk olyan horderejű hangulati elemet, amit ehhez fogható, akkor ez még azt is felfokozza 100%-al. A szakadó esőben egyre csak azon tűnődünk, hogy ez a vihar nem természetes és miután az elvörösödő ég kettészakad, a zóna mindennél pusztítóbb dühével kezd el őrjöngeni. Hamarosan, aki nincs fedezékben egy lesz azok közül, akik ellen eddig harcolt és csatlakozik a zombik táborához. Bár a haldoklás lassú, ám annál biztosabb. Ha a kitörés nyílt terepen ér utol, már kár futni szinte. Ha csak ezt az egy hangulati elemet adta volna vissza ez a mod, már megérte volna így játszani.
Összességében elmondható, hogy az Oblivion lost, mintegy kötelező kiegészítő, de nem árt, ha azért előbb csak az alapjátékot is végigviszi, aki elszánta magát. Vannak ugyanis olyan tartalmi részei, amik nagyon meg tudják keseríteni egy kezdő játékos életét Erősen realisztikusra vannak, hangolva például a fegyverek ballisztikus értékei, amivel nem éreztem egyensúlyban az ellenfelek paramétereit. Mivel azonban nem fegyverszakértők olvassák majd ezt és az átlag játékosnak valószínűleg fel sem tűnik ilyesmi, szándékosan nem mennék bele bonyolultabb részletekbe.
Ha az alapjátékot szerettétek, de nem volt még elég, akkor ez a kiegészítő az, ami teljessé teheti. Minden hibája ellenére szinte csak pluszt ad, ezért ha valaki nem fél a kihívásoktól, feltétlen tegyen egy próbát vele!

„Tudod merre van a pokol barátom? Nem a halál után kell keresned, itt van velünk, bennünk él! Valamikor régen a föld alatt volt, de mos elhozták ide. Az emberi gyarlóság és a hatalomvágy teremtette meg, a szemed előtt terül el! A félelmeid és vágyaid táplálják újra és újra és nem szökhetsz meg élve!”

Érdekességek:

Rengeteg megkérdőjelezendő jelenség köszön vissza mod nélkül is a játékban. Ilyen például a személyes kedvencem a Sötét Völgyben repkedő tűzgömb, akinek van arca. Ő egy olyan ellenfél lett volna, akihez később eljuthatott volna a játékos. Sajnos törölték és így csak látni fogjuk, vagy ha egy ügyes húzással el is juthatunk ide, azt valószínű nem éljük túl.
A kordon sarki házának padlásán egy igen korrekt kis páncél lapul. Kezdésnek pont jó lesz.
Pripyat modellezése során a fejlesztők igyekeztek a valósághoz közeli képet adni a városról, sok épületet lemodelleztek, ami tényleg ott van. Sokak szerint a Lenin szobor van csak rossz helyen.
Élénken él egy legenda arról a neten, hogy bizony ukrán barátaink közelebbről „megismerték” az ellopott Half life 2 motorját, amit nem hogy nem cáfoltak meg, de még adtak is alapot neki, ugyanis a főhős, Gordon Freeman holtteste tényleg megtalálható a játékban.
A ’86-os balesetnek nem sok köze van Csernobilhoz bár a történelembe így vonult be. Az erőmű Pripyat-tól nincs messze, de a valóságban a város déli felén helyezkedik el. Mostani nevét is csak később kapta, a balesetig „Nagy Lenin elvtárs erőmű” néven szerepelt.

Összefoglalás:

Az alapjáték is remek volt, a kiegészítő csak hozzáad, mindezt úgy, hogy semmibe sem kerül. Ha nem százalékos értékelést kéne mondani, annyit mondanék: +50% az alapjáték fölé.
Pro:
+Még jobb hangulat
+Végre él a zóna
+Rengeteg apró javítás

Kontra:
-Túl nehéz
-Felesleges dolgok is visszatértek
-Nincs telepítő

Értékelés
- Grafika: 90%
- Zene: 100%
- Játékélmény: 90%
- Összérték: 90%