A Pc Guru tesztpályázata 2006 vége óta, ha meg-meg állva is, de töretlenül és kitartóan gyűjti a tehetségeket és a jobbnál-jobb kvalitással megáldott tesztelőket, akik csak felfedezésre várnak. Sokan próbálkoznak persze olyanok is, akiket csak a nyeremény iránti vágy hajt, mögöttes tartalom nélkül.
Ezzel el is érkeztünk a szerintem legfontosabb és "Toplistás" kitételhez: soha se írj játéktesztet, ha azt CSAK a pénz és nyerési vágy ihleti. Válasszuk persze külön, akinek ez a hivatása, hisz neki nincs "választása", max. kategorizálódhat. Ellenben egy hobbi teszter ott követheti a legnagyobb hibát, hogy elvakítja a cél, amihez eszközei nincsenek. Nem is alkotni akar, csak birtokolni. Könnyen visszüt a folyamat, ugyanis ezekből a próbálkozásokból a legtöbbször jó esetben semmi sem lesz.
Az érem másik oldala az, hogy a motivációt jól használja ki valaki. Ha a késztetést kreativitásba tudja önteni és ehhez társul egy adag hajlandóság és készség is, akkor révbe érhetnek a tervek. Ezzel a képzeletbeli listánk következő részéhez értünk: fejlődj és tanulj, mindig van hová!
Ahhoz hogy valaki jó kritikus legyen, meg kell mártóznia a dolgok legmélyén. Képtelen valaki úgy írni pl. a nyomorról, hogy kicsit sem lát mögé, ne adj isten nem "próbálta" ki. Ha megpróbálja, akkor az egész írásból áradni fog egyfajta műanyag hatás. Nincs érdemi értelme egy komédiát pl. fapofával kritizálni, ha a kritikusunk tudja magáról, hogy totál nincs humorérzéke. Itt lép színre a következő dolog: ismerd a saját képességeid.
Kár tagadni: mindenkiben van hiba. Tökéleteset még senki sem alkotott. Nekem is van elutasított tesztem a listán. Ez nem számít! A lényeg az, hogy megvan-e az a képesség valakiben, hogy felismerje és javítsa ezeket a hibákat. Mikor leülsz és végiggondolod a teszted tartalmát, illetve elkezded csokorba gyűjteni a fontos formai részeket, akkor gondold végig: "ismerem eléggé azt amiről írok?" Ha nemleges a válaszod, akkor ne is kezd el!
A következő "pont" ezek után, az hogy miként is kell egy játékot szerintem szemlélni. Első dolgod legyen, hogy magadban felállítasz egy rangsort. Mit értek ez alatt? Azt, hogy tudd az adott műről, hogy mi húzza majd felfelé, vagy lefelé, esetleg mindkettő. Legyen egy szempontod arról, hogy neked mi volt a tesztelési szempontod. Nálam például a hangulat a kulcs faktor, de ha valaki grafikai függésben él és azt körül tudja írni, akkor koncentráljon arra a vonalra érvekkel, ellenérvekkel, miközben körbeépíti azt tartalommal.
Ami a dolog legnehezebb része, az objektív-szubjektív vonal. Ahhoz hogy valamit jól meg tudj ítélni, nem szabadna elszállni az elvakult rajongás miatt. Én ennek rendre ellen mondok. Ha vannak érveid, akkor érvelj! Miért a legjobb neked az a játék? Miért a kedvenced? Meg tudod fogalmazni? Akkor már jó úton jársz, ugyanis hozzá tudod adni a saját egyéniséged. A másik véglet ugyan ez. Miért szidod? Miért utálod? Ha megkaptad a válaszokat, akkor már révbe is értél.
Ne felejtsd el viszont, hogy semmi sem egyoldalú: egy bűn rossz játékban is van pozitívum, ha más nem esetleg az, hogy elég rövid, vagy el sem indul, így még az elején megúszod. A másik fontos dolog, hogy merőben elzárkóznék attól, hogy valaki olyan címet teszteljen, amit ki nem áll. Ha csak nem valami kényszer visz rá: ne tedd! Senkinek sem jó az, hogy valaki kényszeredetten vergődve félreértékel valamit! Nem kell neked azzal játszanod -mint utaltam is rá a korább bejegyzésembe- ami egy kicsit sem fogott meg és feleslegesen lehúzni, szükségtelen!
Végezetül csak azt tudnám jó tanácsnak adni: előbb magad teszteld le, ne a játékot. Tudd azt, mi a te irányod. Egy jó tesztnek van eleje és vége is. Egy jó tesztelő pedig időben tudja, mit-hol kell lezárni. A teszt vége persze lehet cliffhanger, ha ezt megalapozza a teszt tartalma.
Fontos dolog továbbá, amiről sok ifjú padawan megfeledkezik: Kérdezz! Mindig kérdezz, ha valamiben nem vagy biztos! ]{redenc igyekszik válaszolni időben arra, hogy jöhet-e vagy sem egy-egy teszt. Ha mégis valakinek beletörik a bicskája egy-egy nagyobb falatba, akkor is lehet véleményt kérni, persze erre nem mindig érkezik válasz. Viszont itt vannak a blogfelületek: kiteszitek a beküldött művet egy kis saját blogba, aztán a teszt űrlapon jelzitek, hogy: "ez lett volna, nem jött össze, mi a baj?" Biztos, hogy lesz valaki, aki elolvassa és segít, esetleg ellát jó tanácsokkal. Esetleg megírja valaki, hogy: "szar úgy ahogy van". Na, az ilyet kell ignorálni szépen, vagy megkérni, hogy fejtse ki mi is a gondja.
Adódnak majd olyan kérdések: "Meddig kéne tesztelnem?". Erre egy jó válaszom van, amit fent is írtam: "Magadat teszteld, ne a játékot!" Érezd meg, hogy neked ott, ennyi elég volt! Kulisszatitok: van olyan elfogadott tesztem, amelyik játékból a megírása pillanatában láttam két képet, semmivel sem többet. Egyértelmű volt, hogy milyen lesz, mert látszott rajta, hogy nem lehet más. Biztos kell hozzá egy érzék is. Van olyan is, amit 4-edszer játszok végig, de nem tudom most sem összeszedni róla mit kéne írnom.
A jó tesztalany az egyik legfontosabb dolog, még mindig van bőven! Hát játszatok és ha kedvetek van öntsétek írásba az élményeket, legyenek azok jók vagy rosszak!
Találkozunk a futó pályázaton, mint vetélytársak remélem!
Sziasztok!
Nem, nem írok máshová.
Te máshol is írsz?