Mivel a kettőre együtt sem fért volna fel a Fallout 2, még a legkisebb install sem (volt bőven más is telepítve, volt vagy 500KB helyem, pl az Office miatt) így körülnéztem hátha találok valami kevésbé lehangoló darabot. Unokabátyó említette, hogy neki van egy 15GB-os elavult HDD-je, azt oda adja, neki nem kell már. Egyértelmű volt, hogy az nekem valóságos térugrás ahhoz képest, ami nekem van.
Azonnal hazavittem és akkor még F-DISK és egyéb őrületek során át vezető, vért nem kímélő (sző szerint, többször vágta el az alu gépház az ujjam egy óra alatt, mint azóta az összes itthon lévő kés) harcon túl, kb 1 nap után üzemkész volt a rendszer újra.
Nem voltak más játékaim, csak pár újság melléklet, az egyik begyűjtött pakkban ott figyelt a Fallout 2, az Arx Fatalis (ennek persze eszében nem volt elindulni, szaroztam is rendesen), egy Gorky 17 és másik kettőt nem tudom, de azok abban a PC Guru pakkban voltak, amiben az Arx is. Azt hiszem talán a Soldier of Anarchy lehetett az egyik még, amire emlékszem.
A fergeteges teljesítményű gépem mellé már csak ráadásnak számított, hogy egy olyan monitorom volt, aminek lehetett állítani a felbontását, csak nem volt érdemes, ugyanis már fénykorában elszállt benne egyik sorkimenő, így a max., amit még látni lehetett felbontásban a kő kemény VGA volt. Sebaj ugye, a Fallout 2 pl. ennyit tud...
...csakhogy eljött a születésnapom. Anyum mondta, hogy: "Nézd vettem neked egy kis csekélységet". Egy sárga dobozos játék volt, az elején egy szemüveges, különleges ruhát viselő, akkor még számomra ismeretlen tudós. Megfordítottam. Elolvastam a gépigényt. Aztán... "na mi van, miért nem próbálod ki, nem is tetszik...?" "...de, de ez nem megy ám nálam, ennek erősebb gép kéne...
" Félre tettem, ki sem bontottam. Vártam, hogy a nyári munka összehozza azt a "kis" pénzt, ami kellene egy új gépre. Az össze kuporgatott pénzemmel még kb. egy hónapot bírtam ki, utána muszáj volt vennem egy használt gépet, darabonként persze. Tudjátok hogy van ez, az ember nem bír magával. Valahol mindig ott motoszkál benne, hogy... "ott van az a CD, ki kéne próbálni...". Hát szereztem egy olyan gépet, amiben egy P3-as 450'-es processzor volt, 256 MB RAM-mal. "Na nézzük csak azt a cd-t!" Bő egy óra telepítés után, katt. Megszólalt az a hang, amit soha sem lehet kitörölni többet. Ami, akkor még sejthetetlen módon kúszott egyre mélyebben a csontokig is bennem: "Wellcome to Black Mesa Transit system!"
Első percekben az ember egy ekkora ugrás után, nyilván nem azt veszi észre, hogy a grafikai kivitelezés éppen hány évvel van elcsúszva a saját aktualitását illetően. Ahogy a tipikus noob csinálja, én is: "Hogyan kell kiszállni a vonatból?! Itt most mi a játék lényege? 5 perce bámulom a monitort és hallgatom a süketelést, de még nem tudok csinálni semmit. Erre a szarra költöttem ennyit??! Hát ez csak egy videó!!"
Végig sem vártam. Reset. Fiók. Keserűen csalódtam. Átkoztam magam, hogy minek kellett egyáltalán hozzányúlni, de nem engedett el már akkor sem. Mondogattam magamban: "Vajon mi van a videó végén? Azért is végig nézem!"
Végre megállt a vonat, de jó, kinyílt az ajtó, ott az őr!!! Nem nyitja ki a főbejáratot. Hát mondom ez most biztos csak szívat engem, ugye?!!! Ez csak egy vicc lehet! Eszembe jutott, hogy Guru cd-ken van ehhez végigjátszás. Nos, akkor én FPS-ben nem túl jártas, igen szégyenletes módon béna gyerek ezt is előszedem... "Beszélj az őrrel" "Okééé..." Zongora mód. Amit értem gombot... valamelyik biztos jó lesz. Kinyílt az ajtó, ezt nem hiszem el!! Egy hét alatt sikerült kinyitnom egy ajtót! OMG!
Beléptem az ajtón. Loading... 800*600, monitor off. Ohjeee... mondom: "Most megint megszívtam! Ki kell cserélnem a VGA-t is, mert az 1MB-os erőmű nem támogatja a TV kimenetet.... "
Újabb egy hét. Patent új kártya, persze... "A legolcsóbbat adja, nem vagyok én milliomos". Egy GF 4 MX440-es. TV-re köthető. Azt tudni illik, hogy főleg a régebbi tévéken (Régebbi, LOL, nekem még most is ez van meg!) igen jó színkeverés van. Nagyon fel tudja dobni az amúgy eléggé halványan szaturált textúrákat is. Komolyan mondom a gyönyörtől majdnem oda örültem magam alá. (Nem röhög!
) Nagy nehezen eljutottam a H.E.V. ruháig. Zongora mód ismét, hogy vajon mivel kell megnyomni a gombot. Felvettem. De jó, én vagyok az arc a képről (komolyan nem tudtam előre, hogy ő a főhős)!Hogy milyen ügyes FPS játékos voltam, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy újabb egy hét kellett, mire rájöttem mit kell csinálni a tesztkamrában. Mikor megláttam azokat a szikrákat és meghallottam a sikítást.... onnan függő lettem. Onnan már többet nem engedett el a cucc. Nap 18 órákat ültem előtte két hétig mire sikerült végig vinni. Nem győzöm mondogatni: Láthatóan zseniális játékos voltam akkoriban.
Igen, ahogy gondoljátok: "egy dög... őőő.. mivel is lőttem az előbb... ? Jaj már, ne egyél meg olyan gyorsan..." A boss harcot ne is mondjam...Igen mély nyomokat hagyott tehát a Half-Life. Sok-sok játékot próbáltam utána, illetve nyilván fejlődtem is közben, nem csöktem meg. (Bár ezt egyesek nem hajlandóak elismerni, sicc!
). Ám nem volt olyan FPS-em még egy, ami képes lett volna kilépni a Half-Life nyomaiból. Mindenhol azt a hangulatot kerestem. Mindenben arra vágytam vissza, hogy csak még egyszer érezzem a szikrák közelségét, csak halljam újra a szirénákat... Nem jött ilyen, hiába vártam.Egyszer csak meglátok egy képet... "Half-Life 2".. Megindult a nyálleválasztásom egyből. "Nem érdekel honnan, de ahogy elérhető ez nekem kell!". Követtük az újságokat, a cikkeket (Köszönöm Guru!
), lestük a haveromnál a netet, hátha van valami. Aztán ugye megtörtént a botrányos lopás, kikerült a netre a forráskód. Rohadt egy mocskos érzés, mikor tudod, hogy az imádatod tárgya lehet éppen most válik esetleg semmivé, de a kis ördög nem hagy békén, hogy: "Az már nem ront a helyzeten, ha te is kipróbálod!". Hát én engedtem a kísértésnek. Bár ne tettem volna. Az akkori HL2 borzasztó volt. Kifejezetten kiábrándító. Egy dologra volt jó, hogy láttam azt, hogy érdemes lesz erre még várni és csillapította a vágyat.Na ná... ahogy megjelent, ott toporogtam a bolt ajtóban a spórolt pénzemmel. Na, nem ám a dvd-t megvenni, hanem a gépet, ami el is fog futni. A dvd-t majd letöltjük a netről... gondoltam én ekkor. De itt valami forduló pont jött. Hozta a haverom: "Leszedtem ám, itt van..." "Nem kell...
" "MI VAN, HÜLYE VAGY???" "Nem kell, én így nem akarom újra kipróbálni! Nem akarom újra megkárosítani őket!" "DE HÁT..." "Értsd meg, hogy NEM KELL!!! Vidd el innen, látni sem bírom...!!"Azóta is megvan ez az érzés. Nem kell többet warez cucc. Okultam az első HL2 bétából. Tudom hogy mostanában milyen "minőség" kerül fel a netre, de nem kell. Nekem nem ér annyit, hogy a becsületem tapossam sárba.
Megvártam hát a következő hónapot és a dvd-vel a kezemben boldogan rohantam hazáig, ahol elolvastam hogy netes kapcsolat kell az első indításhoz és... hát nem voltam éppen túl boldog, mert nekem akkor még nem volt netem. Irány a haver, aki ugye javában tolta a warezolt verziót... "Hülye vagy??? Mégis megvetted ezt a szart?"
Igen, lehet hogy hülye vagyok. Lehet. Nem tagadom. Sokba került. Sőt, a HL2-vel most is úgy vagyok, hogy nekem igazán nem folytatás és már nem sikerült azt elérni, amit az első rész tudott. Nagyon szeretem, de szerintem egy dolog emeli ki az átlagos FPS-ek közül, ami a grafika. Na most mivel ebből az akkori gépem -az új- sem tudott igazán mit kifacsarni, így a katarzis nálam éveket csúszott arrébb és utólag sem tudok máshogy emlékezni a HL2-re, mint tech. demo, ami igen csúnya dolog részemről. Viszont a Source grafika mérgezést okoz, erről biztosíthatok mindenkit! Olyan mérget csepegtet az ember szívébe észrevétlenül, amitől ha akarsz sem tudsz szabadulni. Tüskéket szúr beléd, amitől viszket a bőröd, ha meglátod hogy valami ezzel a motorral épült fel. Egyértelműen meg tudod mondani, hogy az, ott, Source. Tűzbe merem tenni a kezem két "konkurens" motorért is, amiben hirtelen valódi térugrás állt be amikor a Source kikerült a netre. Az egyik az X-Ray (S.T.A.L.K.E.R.), a másik egy bizonyos Unreal Engine. Ez utóbbira sokági nem gyanakodtam, még erősen el nem kezdett a cucc hasonlítani. Amikor megláttam a közelmúltban, hogy Dishonoredben mit művelnek... Nem srácok! Ezt kár lenne tagadni! Az annyira egyértelműen kapott a Source-ból, hogy bárhogy tagadják is le, azt már a vak is látja. Nem csak arról van szó, hogy ott van a csapatban Viktor Antonov, az a Viktor aki a HL2 képi világát megálmodta. Nem. Ennél sokkal többről van szó! Ránézel egy képre és tudod, hogy az csak Soruce játék lehet. Mikor kijött a Dark Messiah, elérte a Source grafika azt, amit akart. Olyan gyönyörű, hogy ráremegtem a mozgásban lévő verzióra... mellé még remek hangulata is van. Kár, hogy mint szerepjáték kivéreztették.
Ahogy megjelent, egyből elkezdtem szívni a fogam, hogy de jó is lett... volna, ha azt csinálják a srácok, amire megvették a motort. Nevezetesen valami Arx Fatalis 2-ről ontották ékesen a szebbnél szebb francia meséket, amiből nem lett semmi. Éppen javában turkáltam egy mappet a Hammer editorban (Aki nem tudná: így hívják a Source SDK mapp editor-át), amikor az jutott eszembe: Hát a Dark Messiah ugye mindent megkapott, ami az Arx Fatalist felépítette. Minden ott van egy helyen, csak fel kell újra építeni az adott eszközökkel a játékot, hogy ne csak szimplán jó legyen, de gyönyörű is. Aki ismeri: képzeljétek el a varázslatokat, ahogy megcsillan a tűzlabda fénye a föld alatti tó vizén, hogy bevilágítsa alant a pókokkal tömött folyosót, ahol érzed nyirkos halált a monitoron át. Én nem nem csak elképzeltem! Megteremtettem!
Amit viszont ma már pontosan tudok: egy ember, egy élet, képtelenül nagy feladat elé állna, ha most azt mondanám nektek, hogy én azt meg tudom csinálni. Meg tudom. Minden részét meg tudom. De ez magában nagyon kevés. A rajongás, a mély tisztelet, az az odaadás, amivel nekiálltam soha sem hagy el. Csakhogy ez a feladat felülmúlja az ember összes képességét. Minden szellemi és fizikai korlátodat kitolva sem tudod legyőzni saját magad.
Készült még egy mod viszont annak idején, mikor én ezzel foglalkoztam. Másik imádatom tárgyát, az első legendás Half-Life-ot módosította/konvertálta át egy maroknyi lelkes rajongó, akkor még Black Mesa: Source néven. Titkon bevallom: kéjes gúnnyal figyeltem, hogy épül újra és arra gondoltam, hogy mekkorát fog ez bukni, ha rájönnek, hogy mire vállalkoztak. Aztán ahogy jöttek az első videók, hamar eljött az, amit nem gondoltam volna. Megcsillant az a remény, amit álmodni sem mertem: "Úristen, ezek tényleg megcsinálják!". A döbbenet és csodálat azt a maroknyi embert olyan magas tiszteleti szintre emelte a szememben, hogy oda igen kevesen érnek csak el. Azt a kitartást, ami ehhez kellett, azt a rajongást kevesen értik meg.
Mert mit csinál a legtöbb mostani játékos? Vesz egy színes vacakot, 3 óra alatt kipörgeti, utána meg feljön a fórumra és ömleng milyen jó volt, hogy két hét alatt el is felejti, esetleg visít, hogy legyen folytatás is. CoD 33 és társai. Én is ezt teszem, de amit én csinálok az ennél is rosszabb. Nem tudok elszakadni bizonyos dolgoktól. Sajnos vagy sem, az első HL is beleesett ebbe a csoportba. Azt írtam nemrég az egyik hírnél, hogy az EP3 nem érdekel. Hazudtam! De, KELL! Nem tudok róla egyszerűen lemondani. Nem akarom hogy így legyen vége. Csesszék el, mint a Mass Effect 3-at, nem érdekel az sem, max. kiábrándulok, de nekem KELL az a játék!
Ránéztem közben a torrentre, ami a Black Mesa modot tölti. Azt írja 7 nap van vissza. Láttam a temérdek bugról panaszkodó rajongókat. Nem hat meg! Nem értem mi van velem. Miért nem tudom azt mondani, hogy: "Elég volt, ebből nem kérek többet!" MIÉRT kell ezt tennie?! Annyira... gyönyörű az egész. Megvalósították egy álmomat úgy, hogy semmit sem kérnek cserébe. Újra beléphetek a Black Mesa ajtaján, újra remegő kézzel nézhetem végig a nagy Xen teleportot, ahogy felépít egy perc alatt egy legendát, amit senki sem vehet el tőlünk! Úgyhogy kedves Gabe, told oda magad valahogy a PC elé, amin megnyomod az "EP3 project startt" gombot, mert nem bírunk tovább már várni! Van akinek már ott vannak a lurkók és lassan rá kell őket szoktatni a játékra. Azt meséljem el nekik majd, hogy létezik egy olyan történet, aminek nincsen folytatása, de az egyik legjobb?! Ne már!
Mondtam hogy ömlengés lesz a vége, de nem baj. Ez az én kis naplóm és magasról nem érdekel, hogy most esetleg valakinek negatív irányba változtatom meg magammal szemben a véleményét. Függő vagyok. Nem tudok szabadulni. Ez van srácok.
Rise and Sine Mr. Freeman!
