Suaqui Grande fölött tiszta volt az ég. A földön azonban kemény harc dúlt. A Mexikói hadsereg egy teljes ezrede állomásozott itt, amikor a Guardian század megtámadta a települést. A mexikóiak keményen beásták magukat, és a Guardianoknak nehezükre esett az előrenyomulás, bár a városka első harmada már tiszta volt, már amennyire a város részének lehet nevezni néhány tucat romot, ami a házakból maradt. A következő harmad volt a mexikóiak fő védvonala. A véres harc közepén Matthias Snowie Guardianja is ott volt. A jobboldali páncélja kicsit behorpadt egy közeli robbanástól, de szakadatlanul tüzelt. Körülötte tombolt a harc, épp egy lövészárkon próbáltak átkelni, de a mexikóiak ismét visszaverték őket. Aknák csapódtak be, ahogy a mexikóiak megpróbálták visszaszorítani a Guardianokat. Matthias mellett egy Guardiant eltalált egy akna, és a gép megtántorodott, a lábak felnyikorogtak, majd a gép hanyatt esett. Azt felállítani már csak egy daruval lehetne, így a pilóta megpróbált kimászni a gépből. Az elülső panel egy szisszenéssel kinyílt, és a pilóta lassan kimászott. Futva indult visszafelé, a táborba. A lövészárok lassan kiürült, ahogy a gépfegyverek végigsoroztak rajta, és néhány rakéta végül teljeses kiürítette. Néhány Guardian lassan áthaladt az árkon, és elindultak az épületek felé. Ez volt a főtér, és csak a polgármesteri hivatalon keresztül lehetett továbbjutni, a város vége felé. Egy Guardian berobbantott az ajtót, mire több gránát, és rakéta repült ki az ajtón. A robbanások megrázták a gépet, de az még egyben maradt. Látszólag itt volt az ellenállás gócpontja. Két Guardian belépett az ajtón, és egyből heves tűz alatt álltak. Megjelölték a bent állókat, és Matthias - aki kint állt – a benti Guardianok kameráján keresztül nézte a harcot. A támadók két oldalról, a lépcsőről tüzeltek, és szemből, valamint a két oldalról egy-egy szobából is. Kilépett a kamerából, és berobbantotta az egyik szoba falát, és belépett az épületbe. Három mexikói hevert holtan, és egy tucat állt még. A nehézgépfegyver végigsorozta a szobát, és a mexikóiak fele, holtan terült el. A maradék kiáltozva rohant vissza, az egyetlen szabad ajtón keresztül, az épület másik oldala felé. Matthias belőtt egy rakétát az ajtón, és a robbanás kiszakította az ajtót, és az azt körülvevő falat is. Lassan belépett a szobába. A szemközti ajtót, amely a legutolsó szobába vezetett az épület e pontján épp becsapták, és hallatszott a bútorok súrlódásának zaja, ahogy a mexikóiak kétségbeesetten próbálták megállítani a támadókat. Matthias átváltott hő érzékelő módba, és nézte, ahogy a túloldalt több tucat mexikói rohangál fel-alá. Az egyik, viszonylag egyhelyben állót becélozta a falbontó puskával, majd tüzelt. A fal szétrobbant a ponton, ahol a golyó keresztülhatolt rajta, és a túloldalt eltalálta a katonát. Az összerogyott. A pánik egyre fokozódott a fal mögött. Matthias szép lassan kilőtt még egy katonát, majd még hatot. A fal tele volt lyukkal már, és a szoba kezdett kiürülni. Végül berobbantotta az ajtót egy rakétával, majd belépett. Hatalmas fejetlenség fogadta, ahogy a mexikóiak menekülni kezdtek szedett-vetett barikádjaik mögül. A két oldalsó szobába menekültek. Matthias jobbra fordult, és elindult, de mire a szobába ért, a mexikóiak felrohantak a lépcsőn, az emeletre. A szobába lassan két másik Guardian is megérkezett. Az egyik elindult fölfelé, de félúton járt, amikor a lépcső felrobbant, és a Guardian lezuhant, az egész lépcsővel együtt. A fentiek elbarikádozták magukat, és nem volt más út felfelé. Végül Matthias megszólalt a rádión.

- Központ! Itt Oscar 3-as Guardian. Hallotok engem?
- Itt a központ Guardian, tisztán és érthetően hallak.
- Van egy kis probléma. A polgármesteri hivatal földszintje tiszta, de az emelet nyüzsög a mexikóiaktól. A lépcsőket felrobbantották, nem tudunk feljutni.
- Vettem. Erősítést küldünk! Tartsátok a pozíciót!

Néhány perccel később helikopterek zúgása hallatszott, és nyolc helikopter tűnt fel északkeletről. A gépek megközelítették az épületet, és katonák ugráltak ki belőle. Az emeletről erős tűz hallatszott, és kiáltozások. Végül Matthias rádiója megszólalt.

- Guardianok! Figyelem! Itt a bázis! Az egységeknek az emeleten segítségre van szükségük! A baráti egységek meg vannak jelölve, vigyázzatok rájuk, de egyébként szabad a tüzelés bármilyen célpontra!

Matthias felemelte a Guardian kezét, és egy rakétát eresztett a plafon egy távolabbi pontjára. Az leszakadt, és több mexikói zuhant le, holtan. Az épület több ponton megremegett, ahogy a Guardianok a plafont lőtték. Matthias ismét tüzelt, és a plafon egy másik ponton is beszakadt, azonban, hirtelen a teljes épület megremegett. Hatalmas kődarabok kezdtek zuhanni fentről. Több eltalálta a Guardiant, és a páncél behorpadt. Egyre több kő zuhant, mígnem alig tudott már mozogni a Guardian. Odafent minden lángolt, Matthias arra gondolt, hogy ő, vagy valaki más biztosan nagy adag robbanóanyagot talált el, ami láncreakciót indított el. Egy újabb darab zuhant le, és Matthias meglátta az eget. Az épület teteje néhány ponton beomlott. Több hatalmas darab hullott le, és a Guardian teljesen betemetődött. Matthias kétségbeesetten próbált mozdulni, de nem sikerült. Több tonnányi kő hevert körülötte. Megpróbálta kinyitni az elülső panelt, de az meg se mozdult. Hiába küszködött, de nem tudott megmozdulni. Matthias kezdett pánikba esni, és ököllel csapkodta a panelt. Hirtelen a rádió megszólalt.

- Figyelem minden egységnek! Hagyjátok el az épületet! Legalább tíz vadászgép tart az épület felé! Már gyakorlatilag nincs mexikói erő az épületben, tüzelni fognak!

Matthias káromkodott, és válaszolt.

- Bázis! Itt Oscar 3! Beszorultam, rám omlott az épület! Nem tudok kijutni! Segítség!
- Küldünk egy egységet magáért! Várjon ott!
- Rendben! De siessenek!

Kiáltozást hallott fentről, és néhány katona jelent meg a Guardian felett. Rövid tanakodás után, valamit szöszmötöltek ott, majd elrohantak. Matthias nem értette mit csinálnak, majd belévillant a felismerés: fel akarják robbantani a köveket. A hirtelen robbanás megrázta a Guardiant, és a teteje is behorpadt. A kövek nagy része elrepült a gép elől, és Matthias kinyomta a panel elejét. A katonák odarohantak, és segítettek neki kimászni a gépből. Matthias biccentett, és a katonák szintén. A vezető, a jól látható rangjelzése alapján, egy tizedes, megszólalt.

- Thomas Red tizedes vagyok! Magáért küldtek! Azonnal el kell hagynunk az épületet!
- Akkor gyerünk!

A katonák elindultak az épületből kifelé. A következő szoba teljesen el volt torlaszolva, ezért kerülniük kellett. Az épület majdnem teljesen üres volt. Miután körüljárták a beomlott szobát, a tizedes betájolta magukat, majd jelzett. Hirtelen azonban egy sérült mexikói botladozott be az épületbe. Döbbenten felnézett, és tüzelni kezdett. A golyók elsuhantak a katonák mellett, és gellert kaptak a köveken, össze-vissza pattogtak a szobában. Matthias felkiáltott, ahogy egy golyó a lábát találta. Fél térdre rogyott, de a tizedes elkapta. Két katona tüzelni kezdett a mexikóira, aki megtántorodott, majd hanyatt visszazuhant a szobába, ahonnan érkezett, holtan. Red Matthiashoz fordult.

- Jól van? Tud járni?

Matthias megrázta a fejét. Redre támaszkodott, és lassan, fél lábon továbbment. A következő szobában a kijárat elé jutottak volna, de az épület teljesen beomlott itt. Az egyetlen út fölfelé vezetett, egy omláson át az emeletre. Matthias lassan felbotladozott a tizedesre támaszkodva. Mikor felértek, Red rádiója megszólalt.

- Kijutottak már? A vadászok mindjárt ott vannak!

Red körülnézett, és csak egy kijárat volt. Elindultak arra, és egy másik szobába jutottak, amelynek szintén csak egy kijárata volt, az utolsó szobába a szint eme végén. A rádió ismét megszólalt.

- Hol vannak már? A gépek ott vannak! Fél perc és az épületből semmi sem marad!

Gyorsan továbbrohantak. Matthias felkiáltott a fájdalomtól, ahogy a sérült lábára nehezedett. A szeme előtt elködösült a világ. Mikor kitisztult, a másik szobában voltak. Ott sem volt kiút, csak egy másik szobába ismét. Átbotladoztak, és ott kétfelé volt út. Az épület közepébe, vagy a másik oldalára. Red a másik oldal felé mutatott, és a csapat átszaladt. Az épület itt kevésbé volt sérült, mint máshol, ezért több ablak is volt itt, egy másik ponton pedig kirobbantva egy lyuk a külvilágba. Odakint már látszottak a gépek. Apró pontok a látóhatár szélén, melyek vészesen közeledtek. Red intett, és a katonák kiugrottak a lyukon. Matthias kinézett, és megszédült. Red megszólalt.

- Készen áll?
- Oda ugorjunk le? De össze is törhetjük magunkat!
- Muszáj lesz.
- De…
- Na, készen áll?
- Nem.

Matthias válasza nyilvánvalóan meglepte Redet, aki döbbenten toporgott. A csöndet a rádió törte meg. A gépek elzúgtak felettük, és apró pontocskák indultak az épület felé. Egyre növekedtek.

- Rakéták tartanak az épület felé! Becsapódás! Három…
- Most kell ugornunk!
- De nem oda!
- Kettő…
- MEGHALUNK!
- HA UGRUNK AKKOR IS!
- EGY…
- A FRANCBA!

Red ösztönösen cselekedett, és a következő pillanatban Matthias a föld felé repült, a kezét a feje elé kapta, de a földbecsapódás így is kemény volt. Fölötte a robbanások az egész épületet összeomlasztották. Matthias a földön fekve körülnézett. A három katona a földön hevert körülötte, és lassan feltápászkodtak. A tizedes sehol sem volt. Matthias halkan megszólalt.

- Hol van a tizedes?

Egy hang szólalt meg mögötte.

- Kilökte magát, hogy megmentse a francos bőrét! Máskor ugorjon, ha mondják! Látja, nem halt bele!

Matthias magfordult, és fél térdre emelkedett. A Egy kormos arc magasodott fölé. A ruháján ott virított a tizedesi rang.