Call of Duty

Call of Duty 4 Modern Warfare

Gépigénye...
A Call of Duty 4: Modern Warfare 2007-es first-person shooter videojáték, amelyet az Infinity Ward fejlesztett és az Activision adott ki Microsoft Windowsra, Mac OS Xre, PlayStation 3-ra, Xbox 360-ra és Wii-re. A játéknak Nintendo DS-re is készült változata. Észak-Amerikában, Európában és Ausztráliában 2007 novemberében adták ki játékkonzolokra és Windowsra. Macre 2008 szeptemberében jelent meg, 2009 novemberében pedig a Wii változatot adták ki Reflex Edition alcímmel. 2009. szeptember 10-én a Square Enix újra kiadta Japánban. A Modern Warfare a Call of Duty-sorozat negyedik játéka (a kiegészítőket nem számítva) és a hasonló nevű sorozat első része, amelyet a Call of Duty: Modern Warfare 2 követett, és a sorozat első olyan játéka, amely M besorolást kapott az ESRB szerint. A Modern Warfare szakít a sorozat korábbi részeinek második világháborús környezetével és a modern korban játszódik. Két évig fejlesztették.

A történet 2011-ben játszódik, amikor egy radikális vezető kivégzi egy meg nem nevezett közel-keleti ország elnökét és egy ultranacionalista mozgalom polgárháborút robbant ki Oroszországban. A játék egy amerikai tengerészgyalogos és egy brit SAS kommandós szemszögéből mutatja be az eseményeket és a Föld több pontján játszódik, mint az Egyesült Királyság, a Közel-Kelet, Azerbajdzsán, Oroszország és Ukrajna. A többjátékos része a játéknak különféle játékmódokat tartalmaz és egy olyan szintlépési rendszert, amely az előrehaladással párhuzamosan újabb fegyvereket, kiegészítőket és képességeket tesz elérhetővé a játékosok számára.

Kritikai elismerést kapott, mind a GameRankings, mind a Metacritic oldalán 94%-os értékelést ért el. A játékmenet és a történet szokatlan dicséretet kapott, míg a kritikák főleg arra irányultak, hogy a játék nem tudta tartósan inspirálni az FPS műfajt. Több díjat is kapott a játékokkal foglalkozó weboldalaktól, mint például az IGN-től a Legjobb Xbox 360 játék díját. 2007 legnagyobb számban eladott játéka volt, 2008 januárjáig hétmilliót adtak el belőle, 2009 májusáig pedig több mint tizenhárom milliót.

Játékmenet

A Call of Duty sorozat addigi játékaival szemben a Modern Warfare modern felszereléseket vonultat fel és új attrakciókkal rendelkezik, melyek többsége a többjátékos módban jelenik meg, mint például az öléssorozat (killstreak): bizonyos számú ellenfél megölése után a játékos különböző támogatások használatára kap lehetőséget, mint például a helikopteres vagy légi csapás. A játékos karakter háromféle pozíciót vehet fel: járás, guggolás és hasalás, amik különbözőképpen befolyásolják a haladási sebességét, a célzás pontosságát és a lopakodást. A fedezék használata segíti az ellenséges tűz kikerülését és az életerő visszanyerését egy sérülés után. Amikor a játékos sérülést szenved, a képernyő széles vörösen világít és a karakter szívverése felgyorsul. Ha ekkor el tudja kerülni a további lövedékeket, akkor felgyógyul. Ha a játékos egy éles kézigránát közelében van, akkor egy fehér jelzés mutatja annak a helyét, segítve a robbanás kikerülését vagy a robbanóeszköz visszadobását.

Hadjárat

A hadjárat során a játékos különböző szereplők felett veszi át az irányítást, akik szerepe a történetben egyidejűleg történik, és átfedi a játék eseményeit. Ezért a játékos perspektívája pályánként cserélődik egyik szereplőről a másikéra. Minden pályán több feladatot kell teljesíteni, amik helyét a HUD mutatja, a hely és távolság megjelölésével. Ezek különböző típusúak lehetnek, például egy ellenőrzőpont elérése, ellenségek likvidálása egy kijelölt helyen, egy kijelölt célpont védelme vagy robbanóanyaggal történő megsemmisítése. A játékvégi stáblista lejátszása után egy bónusz küldetés válik elérhetővé, ahol az SAS kommandósai kiszabadítanak egy VIP túszt egy terroristák által eltérített repülőgépről és elhagyják azt mielőtt felrobbanna.

Többjátékos mód

A többjátékos módban csapat alapú és deathmatch alapú játékmódok elérhetőek különböző térképeken. Minden játékmódban van egy olyan célkitűzés, melynek teljesítése egyéni stratégiát igényel. A játékosok kérhetnek robotrepülőgépes felderítést, légicsapást és helikopteres támogatás, miután három, öt és hét ellenséget megöltek egymás után. A játék akkor ér véget ha az egyik csapat vagy játékos előre meghatározott számú pontot ér el vagy ha az idő lejár, és ilyenkor a legtöbb pontot elérő lesz a győztes. Ha az idő lejártakor pontszámegyezés van, akkor bekapcsol a hirtelen halál mód (Sudden Death mode). Ilyenkor nincs lehetőség a játékosoknak az újjászületésre és az a csapat nyer, amelyiknek az utolsó tagja életben marad vagy hamarabb teljesíti a kitűzött feladatot.

A játékos az itteni eredményeiért tapasztalati pontokat kap a megölt ellenségek, teljesített kihívások és célkitűzések és a végigjátszott meccsek után. Ahogy a játékos egyre többet szerez ebből, úgy lép szintet, ami hozzáférést biztosít új fegyverekhez, különleges képességekhez, kihívásokhoz és játékmódokhoz. A legmagasabb elérhető szint az 55., azonban a konzolverzióban lehetőség van a presztízsmód aktiválására, ami visszaállítja a játékost 1. szintre, elvéve tőle az addig megszerzett hozzáféréseket. A folyamatot tíz alkalommal lehet megismételni, melyek mindegyike során egy eltérő jelvényt kap a játékos.

Egy kihívás teljesítése tapasztalati pontot eredményez és különböző fegyverkiegészítőket tehet elérhetővé. Ezek között akad, ahol például egy bizonyos számú ellenfelet kell egy adott fegyverrel megölni, bizonyos számú fejlövést kell elérni vagy egy helikoptert lelőni. Ahogy a játékos halad előre, lehetősége nyílik a karakterosztálya egyénesítésére, ami az elsődleges és másodlagos fegyverzet valamint a gránáttípus kiválasztását jelenti. A játékos három különleges képességet is választhat, a három „tier”-ből egyet-egyet. Ezek között vannak, amik extra lőszert adnak, növelik a játékos lövéseinek sebzését vagy egy kézigránátot aktiválnak amikor a játékos meghal. Ha a játékos egy fegyverrel bizonyos számú fejlövést ér el, akkor új fegyverálcákat tehet elérhető az adott fegyver számára.


Call Of Duty Modern Warfare 2

Gépigénye...
A Call of Duty: Modern Warfare 2 egy first-person shooter melyet az Infinity Ward fejlesztett és az Activision adott ki Xbox 360, PlayStation 3 és Microsoft Windows platformokra. Hivatalosan 2009. február 11-én jelentették be a játékot és világszerte 2009. november 10-én jelent meg. A Call of Duty sorozat hatodik része, története a Call of Duty 4: Modern Warfare cselekménye után veszi fel a fonalat, amit végül a 2011 novemberében megjelenő Call of Duty: Modern Warfare 3 zárt le.Megjelenésekor két másik Call of Duty játékot is kiadtak: A Call of Duty: Modern Warfare: Mobilized Nintendo DS konzolra készült, illetve a Call of Duty 4: Modern Warfare Wii platformra megjelenő változata, a Call of Duty: Modern Warfare: Reflex is ekkora jelent meg a Treyarch fejlesztésében. Ezen felül képregénysorozat is készült Modern Warfare 2: Ghost címmel, ami a játék egyik szereplőjének, Simon Riley hadnagynak (becenevén Ghost) a történetét meséli el.

A Modern Warfare 2 kedvező fogadtatásban részesült a kritikusok részéről, a Metacritic összesítésében 94 ponton állnak a konzolos verziók, míg a PC-s változat 86 pontos átlagértékeléssel rendelkezik, a magas értékeléseket a játék főként a többjátékos lehetőségeinek köszönheti.A megjelenését követő 24 órában Észak-Amerikában és az Egyesült Királyságban megközelítőleg 4,7 millió példányt értékesítettek a játékból.2011. augusztus 3-án az Activision megerősítette, hogy az eladások világszerte meghaladták a 22 milliót, amivel a második legjobban fogyó játékká vált az említett piacokon

Történet
A USMC és a Special Air Service erőfeszítéseinek ellenére Oroszországban az ultranacionalisták átveszik a hatalmat, Imran Zahajevet (Imran Zakhaev, oroszul: Имран Захаев) pedig mártírnak és az új Oroszország hősének kiáltják ki és szobrot emelnek neki a Vörös téren. Vlagyimir R. Makarov (Vladimir R. Makarov, oroszul: Владимир Р. Макаров), aki korábban Zahajev egyik helyettese volt az ultranacionalista mozgalomban, átveszi helyét és terrorcselekmények sorozatával háborút hirdet a nyugati világ ellen.

A játék története öt évvel az előző rész után, 2016-ban veszi fel a fonalat. Az első szereplő 22 éves Joseph Allen őrvezető, aki Afganisztánban állomásozik. A játékos őt irányítva segít elfoglalni egy várost a felkelőktől, harci képességei pedig felkeltik Shepherd altábornagy figyelmét, aki ezután felkéri, hogy csatlakozzon a Task Force 141 nevű különleges egységéhez, melynek célja, hogy szembeszálljon a terrorizmussal. Eközben John "Soap" MacTavish százados és Gary "Roach" Sanderson őrmester a Tien-san hegységben található orosz légibázisra próbálnak behatolni, hogy visszaszerezzék az Attack Characterization System (ACS) nevű modult, melyet egy lelőtt amerikai műholdról szereztek meg ellenfeleik.

Allen a CIA felügyelete alatt Alekszej Borogyin (Alexei Borodin, oroszul: Алексей Бородин) fedőnévvel beépül Makarov szervezetébe és részt vesz a moszkvai Zahajev nemzetközi repülőtéren tartózkodó civilek lemészárlásában. Makarov azonban tisztában van Allen valódi személyazonosságával, ezért dolga végeztével megöli, ezzel keltve azt a látszatot, hogy az Egyesült Államok kormánya támogatta az akciót. Oroszország megtorlásképpen nagyszabású inváziót indít az USA ellen. Mivel az oroszoknak sikerült feltörniük az ACS modul rendszerét, így az amerikaiak megtévesztett a védelmi rendszere nyugati part felé irányuló offenzívát jelez, hadseregüket pedig felkészületlenül éri a keleti partot támadó orosz sereg. Foley őrmester egy csapat Army Ranger élén az északkelet virginiai támadókat próbálják megállítani a külvárosi körzetben, majd Washington felé veszik az irányt, hogy segítsék a főváros felszabadítását.

A 141-es osztag eközben megpróbál bizonyítékot találni arra, hogy Makarov felelős a mészárlásért, a repülőtéri töltényhüvelyek Rio de Janeiro városába vezetnek Alejandro Rojas fegyverkereskedőhöz, akitől elfogása után megtudják, hogy csak egyvalaki van, akit Makarov még az amerikainál is jobban gyűlöl, őt pedig egy Petropavlovszktól keletre lévő gulagban őrzik. Kiderül, hogy a 627-es fogoly valójában John Price százados, akit a Kingfish hadművelet során fogtak el 2013-ban, amikor megpróbálták elfogni vagy megölni Makarovot. A százados beleegyezik, hogy segítsen a 141-es osztagnak és Shepherd altábornagynak, azonban úgy gondolja, hogy először az amerikai háborúnak kell véget vetni. Az osztag élére állva elfoglalnak egy orosz kikötőt és az ott horgonyzó tengeralattjáróról Price egy ballisztikus rakétát lő ki Washingtonra, úgy állítva be azt, hogy a felső atmoszférában felrobbanjon. A robbanás megsemmisíti a Nemzetközi Űrállomást és a keletkező elektromágneses impulzus mindkét harcoló fél járműveit és elektronikáját tönkreteszi, előnyt szerezve ezzel az amerikaiaknak. A földön eközben Foley és osztaga menedéket keres a lezuhanó gépek elől és ezután a Fehér Ház felszabadításában segédkeznek. Itt értesülnek a vezérkar tervéről, hogy szőnyegbombázással inkább elpusztítják a várost, minthogy az oroszok megvessék ott a lábukat. Az osztag megtisztítja az épületet és a tetőre sietve zöld jelzőfényekkel mutatják meg, hogy az már amerikai kézen van. További fontos épületek tetején is zöld fény világít, azt jelezve, hogy a várost már teljesen az amerikaiak ellenőrzik.

Makarov lehetséges búvóhelyeinek meghatározása után a 141-es osztag kettéválik: Price és Soap egy afganisztáni repülőgép temetőbe utazik, míg Roach és Ghost egy a grúz–orosz határon található menedékhez mennek, hogy Makarovot kézre kerítsék, helyette azonban megtalálják a számítógépét, mely a műveleteiről tartalmaz információkat, amiket letöltenek és elmenekülnek üldözőik elől. A kimentési ponton azonban Shepherd elárulja őket és lelövi a két kommandóst, a megszerzett információt pedig elveszi tőlük. Price és Soap, akik tisztában vannak az altábornagy árulásával, Nyikolaj segítségével elmenekülnek a helyszínről, a Makarov és Shepherd emberei közötti összecsapást kihasználva. A menekülés során Price egy nyílt csatornán kapcsolatba lép Makarovval, aki vonakodva bár, de elárulja Shepherd afganisztáni bázisának a helyét. A két kommandós ezután öngyilkos támadást indít a bázis ellen, amit az altábornagy végül elpusztít az önmegsemmisítő rendszer segítségével, majd hajóval próbál meg elmenekülni.

Amikor az üldözés végén az altábornagy hajóját felveszi egy helikopter, Price gépfegyverével kilövi a rotorját, és a gép a földbe csapódik, a páros pedig egy vízesésen megy végig, hogy a zuhanás helyére jusson. Miután Soap felébred a vízparton, kábultan megpróbálja megölni az altábornagyot, aki azonban egy rozsdás autóhoz vágja a fejét, leszúrja, majd felkészül arra, hogy saját kezével végezze ki. Price ezt megakadályozza, kettejük között közelharc alakul ki. Soap először megpróbálja megszerezni az altábornagy fegyverét, ám amikor Shepherd kirúgja a kezéből, a mellkasában lévő kést húzza ki és azzal dobja fejbe. Nyikolaj ekkor egy helikopterrel érkezik meg kettejükért és azt mondja, ismer egy biztonságos helyet.


Call of Duty Modern Warfare 3

Gépigénye...
A Call of Duty: Modern Warfare 3 egy belső nézetű lövöldözős játék, amelyet az Infinity Ward és a Sledgehammer Games fejleszett a Raven Software közreműködésével. A Modern Warfare széria harmadik, illetve a Call of Duty sorozat nyolcadik epizódja, a 2009-ben megjelent Call of Duty: Modern Warfare 2 közvetlen folytatása.

A játék 2011. november 8-án jelent meg Észak-Amerikában és Európában Microsoft Windows, Xbox 360, PlayStation 3, Wii, valamint Nintendo DS platformokra. Utóbbi a Call of Duty: Modern Warfare 3: Defiance címet kapta és történetileg is elkülönül a többi változattól. A játékból a megjelenését követő 24 órában 6,5 millió példány kelt el az Egyesült Államokban, illetve az Egyesült Királyságban összesen, valamint 400 millió dolláros első napi bevételével a legjobb nyitóértéket produkálta a szórakoztatóipari termékek között.


Call of Duty: Black Ops

Gépigénye...
Történet
Alex Mason amerikai katona és az SAD/SOG ügynöke 1968. február 25-én egy gyéren megvilágított helységben találja magát egy ágyhoz szíjazva, körülötte monitorok, amelyeken folyamatosan különböző számok futnak végig. Láthatatlan fogvatartói, egy eltorzított hang kérdésekkel bombázza, és a helytelen válaszait elektrosokkal „díjazzák”. A kérdező megkérdi a nevét, születési helyét rangját, ám Mason csak dühöng, majd a mély torzított hang tudatja vele hogy gyakorlatilag mindent tud a katonáról. Majd ismét megkérdi a férfit, hogy tagja volt e a CIA-nak 1961-ben és részt vett e a 40-es Hadműveletben. Egy három tagú csapat azt a feladatot kapta hogy gyilkolja meg a kubai véreskezű diktátort, Fidel Castro-t. A katona láthatólag emlékezési zavarokkal küzd, hazudik és összefüggéstelen válaszokat ad. Az eltorzított hang egy bizonyos Dragovich nevű férfiről kérdi, és közli vele hogy amennyiben átadja nekik, garantálják a biztonságát. Mivel Mason nem tud kielégítő válaszokkal szolgálni a kérdésekre, elkezd visszaemlékezni, kezdve azzal, ami a kubai Disznó-öbölben történt, ’61-ben.

1961. április 17-én Mason, és két katonatársa Frank Woods valamint a fekete bőrű Joseph Bowman civil ruhában egy Santa Maria-i bárban találkoznak egy Carlos nevű informátorral. Ő biztosítja a csapatot, fegyverekkel látja el őket, ismerteti velük a tervet, és megmutatja nekik a kivonási pontot, amely egy kubai katonai repülőtéren van. A megbeszélés hirtelen félbeszakad, mivel a bárba a kubai hadsereg néhány katonája lép be. Woods megparancsolja két társának hogy maradjanak nyugton, miközben a katonák kiterelik a civileket a helységből. Egy tiszt észreveszi a csapatot, és gyanakodni kezd, majd elkezd fenyegetőzni miután Mason nem válaszol a kérdéseire. Woods gyorsan megragadja a tisztet és a kését beleszúrja a tenyerébe, így odaszegezve a férfi végtagját a bárpulthoz, majd egy üvegpalackkal fejbeveri. Mason gyorsan előránt egy pisztolyt és végez a többi katonával is. Carlos kiveszi a csapat fegyvereit, amelyeket a pult alá rejtett és odadobja nekik. A rendőrséget értesítették, így azok gyorsan megjelennek kint az utcán és körülveszik a bárt és megadásra szólítják fel a csapatot. Ám ők felveszik ellenük a harcot, Mason és Woods elől rohannak, Carlos és Bowman támogató tüzet adnak. Több rendőrautó érkezik, a csapatot egyre inkább sarokba szorítják, így kénytelenek valami kiutat találni. Találnak egy üres autót egy sikátorban, Carlos hátramarad, hogy az embereivel kész legyen majd segítséget nyújtani miután megölik Castro-t. Miután átjutnak a rendőrségi barikádokon, a képernyő fehérre vált, és ismét Mason-t láthatjuk a sötét szobában. A férfi egyre fáradtabb és már az elalvás szélén jár, mikor egy másik eltorzított hang aggódva kifejezi hogy nincs más választása, és Mason-t még egyszer megütik árammal. A katona magához tér és újra emlékezni kezd. A küldetés folytatódik, a csapat egy szurdok tetején áll és Castro villáját nézi. Várják hogy megérkezzenek a légideszantos csapatok az USA-ból és megkezdjék a Disznó-öbölbeli inváziót. Egy lázadó kilövi a jelzőrakétát, mire az égen amerikai és kubai repülőgépek tűnnek fel, a légvédelmi ütegek felhangzanak, a légitámadást jelző riasztókkal együtt. A csapat gyorsan leereszkedik egy szakadékon keresztül az épület mellé, az őröket pedig gyorsan megölik. Ezután rengeteg kubai katonával találják szembe magukat, de sikeresen megölik őket, megtisztítják a szobákat, majd ahhoz a helyiséghez érkeznek ahol állítólag Fidel Castro bujkál. A csapat pozícióba helyezkedik, betörik az ajtót, mire Castro előhúz egy pisztolyt és az egyik ágyasát használja élő pajzsként. Mason golyót ereszt Castro szeme közé, a szeretője viszont gyorsan előkap egy fegyvert, Woods viszont még időben megöli. A csapat ezután elindul a kiút felé, az udvaron keresztül, a hadseregnek azonban hatalmas túlereje van a maroknyi katonával szemben, de hirtelen megérkezik Carlos és az emberei, így segítséget nyújtva az amerikaiaknak. Carlos sürgeti őket hogy továbbra is a katonai repülőtér felé vegyék az irányt, ahol a lázadók már biztosítottak nekik egy gépet. A csapat elbúcsúzik a hűséges informátortól, majd a csapat egy szikla széléhez érkezik, ahonnan kilátás nyílik a repülőtérre. Mivel a kubai hadsereg még mindig a lázadókkal van elfoglalva, a csapat lefut a szikláról, majd megérkeznek a hangárba, ahol a gép és néhány kubai emigráns várja őket. Felszállnak a gépre és jelt adnak az indulásra. Mason kihajol a hátsó ülésen és egy M60-as géppuskával megtisztítja az utat, és megritkítja a hadsereget is. Ezután Woods és a pilóták észreveszik hogy járművek egy nagy oszlopa zárja el a kifutópálya végét, meg akarják akadályozni a felszállást. Mason ekkor gyorsan leugrik a gépről, és odafut egy elhagyatott légvédelmi üteghez. Megsemmisíti a blokádot, így megmentve ezzel társait, akik biztonságban felszállnak és elszöknek. A férfi hátramarad, Woods legnagyobb döbbenetére, bár végül megértette hogy ezt a döntést muszáj volt meghozni. Mason-t hirtelen egy orosz ezredes, Lev Kravchenko megragadja és ledobja az ütegről, majd egy kubai katona puskatusával az arcába csap, így a férfi elveszti az eszméletét. Egy tengeri kikötőben tér magához, egy nagy hajóval a háttérben. Meglátja Fidel Castro-t, és egy orosz férfit Nikita Dragovich-ot, miközben Mason sorsáról értekeznek. A férfi értetlenül néz a kubai diktátorra, mire az megmagyarázza hogy végig tudta mit terveztek az amerikaiak, és akit megöltek az csupán egy hasonmás volt. Majd odafordul Dragovich-hoz: „Tegyél vele amit akarsz tábornok… tekintsd őt ajándéknak az új barátságunk tiszteletére… csak… ígérd meg hogy szenvedni fog…”. Az orosz csak ennyit felel: „Tudni fogja miaz a szenvedés a legsötétebb félelmein keresztül.” Majd Mason-re szegezi a tekintetét és vészjóslóan közli vele: „Terveim vannak veled, amerikai.” Ekkor a cselekmény ismét a sötét szobában folytatódik ahol Mason lehunyt szemmel emlékszik vissza hogy Dragovich valóban mindent megtett azért hogy szenvedjen.

Az eltorzított hang ezután arról kérdi Mason-t hogy mi történt ezután. A férfi elmondja hogy Vorkutába, egy orosz gulágba szállították, ahol Dragovich számos dolgot tett vele. Küzdenie kellett a túlélésért, majdnem egy évig egyedül volt: „Feladtam minden reményt arra hogy valaha kijuthatok onnan. De aztán Viktor Reznov rátalált a kiútra.”

1963. október 6-án Mason és a Vörös Hadsereg volt katonája, a Második világháború harcosa a szintén politikai okok miatt bebörtönzött Viktor Reznov látszólag összekülönbözik és ellentéteik miatt összeverekednek a vorkutai tábor bányájában. Az egyik őr egy gumibottal kettejük közé lép, mire Reznov sértegetni kezdi. Az őr elkezdi verni, mire Mason felkap egy kődarabot, és agyonveri vele az őrt, majd segít Reznov-nak felkelni. Az orosz elveszi az őr kését, és a kulcsokat, így teljesítve a szökés első lépését – „Megszerezni a kulcsokat”. A két barát és foglyok egy csoportja folytatja az utat a bánya alagútján keresztül. Reznov ösztönzi a bandák, hogy sorolják fel a menekülésük lépéseit:

1. Megszerezni a kulcsokat (Elvenni az őr kulcsait)
2. Felemelkedni a sötétségből (A lift használatával feljutni a felszínre)
3. Árassz el tüzet (Egy nagy méretű csúzli segítségével megsemmisíteni az őrtornyokat)
4. Elengedni a hordát (A hangosbeszélővel bíztatni a rabokat)
5. Tűzd nyársra a szárnyas vadállatot (Lelőni a helikoptert)
6. Használd a vasöklöt (Megszerezni a golyószórót)
7. Szabadítsd el a poklot (Megrohamozni az őröket)
8. Szabadság (Elmenekülni a táborból)

Mason végigfut az alagúton, majd találkozik egy hatalmas termetű, izmos férfivel, akit Szergejnek hívnak. Szerencsére a férfi az ő oldalukon áll, amelynek tényét Mason is kifejezi: „Örülök, hogy a barátom vagy Szergej”. Az alagút végén egy lift segítségével elkezdenek felemelkedni a felszínre. A liftben egy rab megkérdőjelezi az amerikai megbízhatóságát, de Reznov tiltakozik: „Az életemet is rábíznám”. Végül felérnek a lifttel, és meglátnak egy őrt, aki pisztolyával fegyvertelen foglyokat végez ki. Szergej kilép a felvonóból és brutálisan megöli az őrt. Mason elveszi a pisztolyt, majd a foglyok kinyitnak egy nagy fém ajtót, így kijutnak egy hatalmas udvarra, de az őrtornyokból tüzelni kezdenek rájuk. Reznov, Mason és Szergej egy konténer mögé kénytelen elbújni, majd ezt tolják a torony irányába, közben Mason fedezi a két oroszt. Majd egy nagy csúzlival mindhárom őrtornyot felrobbantják, majd egy csapat fogollyal karöltve elindulnak az udvaron, sikerül felrobbantaniuk az tüzelő helikoptert is. A rabok egy nagy épületbe futnak, ahol természetesen megintcsak őrökkel találják szembe magukat. A teremből csak egy fémajtó jelenthet kiutat, amelynek alját Szergej fogja meg, ám az őrök beleeresztenek egy sorozatot, amelytől a hatalmas orosz azonnal meghal. Mason gyorsan átcsúszik az ajtó alatt, és felveszi a harcot az ellenséggel, majd egy garázsba mennek, ahol Reznov a kezébe vesz egy gránátvetőt, amivel utat tör a fegyverraktárba, ahol Mason megszerez egy golyószórót. Most már csak egy lépés van hátra, el kell érniük a raktárba, ahonnan már könnyűszerrel megszökhetnek. A teherautókat és a katonákat Mason könnyen elintézi a golyószóróval, majd a raktár közelében az őrök könnygáz dobnak rájuk, mire az amerikai összeesik. De Reznov ott terem és megmenti barátját. A férfi a raktárban ébred fel, ahol ő és Reznov motorkerékpárok segítségével kitörnek a táborból. Ellenséges katonák egész serege követi őket, majd a motorról egy teherautóra ugranak. Reznov beül a volán mögé, Mason pedig a platóra lecövekelt géppuskát kezeli, megritkítja az ellenséget, majd egy vasúti szerelvény mellé érkeznek, amin a menekülést jelentő vonat éppen akkor száguld végig. Mason felugrik a vonatra, majd odakiált Reznov-nak hogy ő is jöjjön. Az orosz azonban azt válaszolja hogy a szabadság csakis neki adatott meg, és a teherautóval a katonai blokád felé száguld, így elterelve az üldöző katonák figyelmét.

A történet ismét visszaugrik a „jelenbe”. Az eltorzított hang megkérdi Mason-től: „Ez volt az utolsó alkalom hogy utoljára láttad Viktor Reznov-ot?” A férfi ezt feleli: „Igen. Legalábbis egy ideig…”. Mason, miután megszökött Vorkutából, Jason Hudson CIA-ügynököt rendelték mellé. Az eltorzított hang megkérdi tőle hogy hogyan tudott Hudson megbízni benne mikor tudta hogy Viktor Reznov segített neki kitörni a táborból. Mason megmagyarázza a dolgokat, Reznov a barátja volt és Amerikába való visszatérése után a CIA letesztelte, tudták hogy nem tört meg a kínvallatásokat alatt, és most sem fog. A kormány Dragovich-ot akarta és azt akarták hogy Mason ölje meg. A férfi megjegyzi hogy másokat is meg kellett ölnie. A kérdező az említett személyekről kérdi a katonát, aki azonban megint elkezd visszaemlékezni.

1963. november 10-én Mason, és Jason Hudson CIA-ügynök egy helikopteren ül, amely Washington D.C. felett repül, a Pentagon irányába. Nem sokkal később földet érnek, majd kiszállnak a gépből, és egy konvoj irányába sétálnak. Közben az eltorzított hang kérdéseit halljuk, amint Mason-hez beszél: „Tisztáztak minden vád alól és a Pentagonba hívattak.” Mason elmondja hogy Jason Hudson az új „kezelője” volt, de nem mondhatta el neki hogy miért hívatták a létesítménybe, mert erre nem volt engedélye. Egy limuzinba beszállva Mason találkozik a Robert McNamara védelmi miniszterrel, akivel kezet ráznak. McNamara tájékoztatja a férfit a közbiztonságról, Dragovich-ról, valamint a terveikről, amelyek még elég ködösek a katona számára. Végül megérkeznek a Pentagonba, és hárman elindulnak az épület irodáin és folyosóin keresztül. Közben a hang tudatja Mason-nel hogy a Pentagonban egész idő alatt figyelték. A férfi ezt nem hiszi el, majd a hang ezt mondja: „Ott voltam a Pentagonban.” Hárman 4 ellenőrzőponton is végighaladnak, közben Mason megjegyzi a vallatójának: „Emlékszem. Csak számokat hallottam. Nem tudtam őket kiverni a fejemből.” Liftek segítségével végül lejutnak egy képernyőkkel, számítógépekkel teli hatalmas terembe, ahol emberek tucatjai dolgoznak. Belépnek egy konferenciaterembe, ahol Hudson kezet ráz a védelmi miniszterrel és sok szerencsét kíván Mason-nek, majd elhagyja a termet. A helységben egy öltönyös férfi áll, háttal kettejüknek. Végül McNamara megszólítja, és kiderül, az öltönyös férfi nem más, mint maga az amerikai elnök John F. Kennedy. Az elnök arra utasítja Mason-t hogy foglaljon helyet. Kennedy közelít az asztalhoz, ekkor a férfi szemszögéből a világ lelassul és a háttérben lévő tévékészülékek Kennedy temetését és a gyászoló feleségét mutatják, de nem sokkal később a dolgok visszatérnek a normális kerékvágásba. Az elnök végül leül Mason mellé és a szemébe néz: „Komoly veszélyben vagyunk a kommunisták miatt. A szabadságunk és az életünk nagy veszélyben van.” Kennedy kinyitja Dragovich aktáját, de ekkor Mason elkezd sikító zajokat hallani. Hirtelen megjelenik egy pisztoly a kezében és Kennedy-re fogja, aki láthatóan higgadtnak tűik. Hirtelen a dolgok megint normális kerékvágásba fordulnak. Közben Kennedy rámutat a dossziéra, és határozottan megjegyzi: „Azt mondták hogy maga a legjobb emberünk. Bárhol. Szükségünk van magára. Mr. Mason, intézze el.” Majd az elnök hátradől a székében.

Ismét a jelenben járunk. A vallató összegzi a dolgokat: „Elnöki parancs, Gyulladáspont Hadművelet.. Kitépni az űrprogramjuk szívét. Elpusztítani a hosszú hatótávolságú rakéta-projektjüket. Elintézni az Ascension Csoportot. Nácik, tudósok, akiket a háború után megvesztegettek az oroszok.” A torz hang megjegyzi hogy a 40-es Hadművelet során egy kettősügynököt küldtek hogy épüljön be az Ascension Csoportba. Mason már tudja kiről van szó: „Grigori Weaver. Az volt a küldetése hogy szabotálja a kilövést.” A vallató rákontrázik: „De valami hiba történt, Mason.”

Mason, Woods, és Bowman azt a feladatot kapja hogy hatoljon be a Bajkonuri űrrepülőtérre, amely a Szovjetunióban, a Kazah SZSZK-ban található. 1963. november 17-én Mason és Woods egy fedezék mögött bujkál, miközben a fejük felett helikopterek röpködnek. Mivel Weaver nem jelez, de el kell indulniuk. Egy roncstelepen keresztül tartanak a bázis felé. Woods közben rádión tartja a kapcsolatot Bowman-el és a csapat negyedik tagjával Terrance Brooks-al. Woods aggódik Weaver miatt, de haladniuk kell a tervvel, ugyanis a Szojuz 1-es rakéta kilövése már a küszöbön áll. A két katona végül egy sziklához ér, ahonnan belátni az egész létesítményt. Elég nagy az aktivitás, helikopterek köröznek, konvojok haladnak, stb., Woods erre gyanút fog és megpróbálja elérni Weaver-t, de az többszöri figyelmeztetésre sem válaszol. Mason fog egy távcsövet és körülnéz. Meglát egy másik rakétát is, a Szojuz 2-est, amelyet 10 perccel az első után akarnak majd kilőni, majd a kommunikációs torony felé néz, majd Woods rászól hogy mozgást észlel az úton. Mason odanéz a távcsővel, és meglátja Weaver-t egy székbe szíjazva, miközben Kravchenko beszél hozzá. A kettős ügynök lebukott. Kravchenko megszerezte Weaver rádióját is, és egyenesen Woods-hoz szól: „Adjátok meg magatokat… Akkor túlélitek. Ez az egyetlen figyelmeztetés.” Ezután az orosz a szivarját belenyomja Weaver szemébe, ezzel félig megvakítva őt. Woods üzen a többiekben hogy tartsák magukat a tervhez, így Mason-nel együtt továbbmennek és megölnek két őrt, akiknek felveszik az egyenruhájukat.

Egy pár másodpercre visszakerülünk a kihallgató szobába, ahol a vallató megkérdi Mason-től hogy Weaver megmentése fontosabb volt e annál hogy megölje Dragovich-ot. Mason csak ennyit felel: „Weaver orosz volt, de semmi gond nem volt vele.”

Mason és Woods szépen elhalad az őrök mellett, senki sem veszi észre a két amerikait, majd az úton találkoznak Bowman-el és Brooks-al, akik szintén szert tettek orosz egyenruhákra. Együtt megérkeznek a kommunikációs toronyba, Bowman és Brooks elterelik a két őr figyelmét, addig Mason-ék bejutnak és felmennek a tetőre, ahonnan szemügyre vehetik hogy hol van Weaver. Bowman és Brooks a kettős ügynök felé halad, Mason pedig egy nyílpuskával fedezi őket a tetőről. Végül ugyanezzel a fegyverrel egy kötelet lő a másik épületbe és így leereszkednek abba a szobába ahol Weaver-t tartják és sikerült megmenteniük. Kiderül, az orosz kettős ügynök nem tudta szabotálni az irányító rendszert, így a rakéta elpusztítása még hátra van. Kevesebb mint 5 perc alatt eljutnak a kilövési állomásra, Mason C4-es töltetet helyez a falra, amelynek robbanása a bent lévő tudósokat is megöli. Miután Weaver-nek nem sikerül leállítania a visszaszámlálást, a Szojuz 2 kilövődik, azonban Mason-nek sikerül elpusztítania egy irányítható rakétával. A rakéta felrobban, és a darabjai elkezdenek becsapódni a létesítménybe. A csapat egy bunker felé rohan, a darabok közben néhány náci tudóst is megölnek, a megmaradtak pedig a bunkeren keresztül menekülnek. Végül sikerül felszámolniuk a maradék katonákat, és az Ascension Csoport megmaradt tagjait is. Elérnek a kijárathoz és Woods kijelenti hogy végeztek, és ideje eltűnni. Mason tiltakozik: „Még nem… Dragovich után kell mennünk.” Ekkor Mason megint számokat kezd látni, visszaugrunk a jelenbe, viszont másodpercek múlva a katona megint a Bajkonuri emlékképeket látja. Közben a vallatójához beszél: „Kravchenko meglépett mielőtt elkaphattunk volna.” A torz hang megszólal: „Nagyon közel voltál. Dragovich is ott volt, igaz?” Mason képeket kezd látni Weaver-ről és Woods-ról, amint a szovjetekkel harcolnak. „Átkutattuk az egész bázist. De nem találtuk meg.” Hirtelen bevillan egy nem rég felrobbant, lángoló limuzin, amely minden bizonnyal Dragovich-é volt. Ekkor Woods szavai visszhangzanak: „Most már elégedett vagy Mason?” A katona kiabálva válaszol: „NEM! Addig nem amíg nem láttam a holttestét.” Woods megpróbálja megnyugtatni: „Bízz bennem. Ez a rohadék patkány egy égő *****én lett.”

Újra a szobában vagyunk. A hang felvázolja hogy mi is történt a következő években: Dragovich Mason szenvedélye lett. Öt éven keresztül próbálta elkapni őt. Mason zavarodottan megmagyarázza a dolgot, mindenhol csak őt látta, nem sikerült kivernie a fejéből, akárcsak a többieket. A két vallató közben elkezd vitatkozni, hogy tovább kínozzák e áramütésekkel a katonát. Mason észreveszi hogy nem figyelnek rá és ismét csak kiabálni kezd, megakarja tudni hogy kik a vallatói valamint hogy mit akarnak tőle. Az egyik ezt feleli: „A számok kellenek Mason. Ez minden amit akarunk.” Ezután a katona ismét felidézi a múltat. Bajkonur után Washington a Vietnámban található Khe Sahn-ba küldte, ahol tagja volt a MACV–SOG (Katonai Tanácsadó Parancsnokság, Vietnám - Tanulmányi és Megfigyelő Csoport) nevű csoportnak, azon belül is egy csapatnak, melyet Frank Woods vezetett, a feladatuk pedig az volt hogy vizsgálják felül a szovjet tevékenységet Laoszban.

1968. január 21-én Mason és Hudson egy Khe Sahn-ban található amerikai katonai bázison vannak. Egy sátorban várakoznak, mikor Hudson kinéz és jelenti hogy Woods megérkezett. Mindketten kimennek a szabadba, a bázison mindenhol amerikai katonák mászkálnak, helikopterek köröznek az égen, a rádióból pedig szól a rock n roll. Woods egy Huey helikopterről szál le, láthatóan már túl esett egy két ütközeten az nap, a ruhája és bőre csupa kösz és olaj. Mason és Woods, a két barát nagyon megörül egymásnak, heccelődnek, ugratják egymást, majd Hudson is bemutatkozik, de Woods csak rosszallóan néz rá és alig veszi figyelmembe a CIA ügynököt. Woods egy dzsip felé indul, a két férfi pedig követi. Beülve a járműbe Woods elmeséli az SOG csoport keletkezését, alapítását, történetét és feladatait. Ekkor robbanások rázzák meg a tábort, Mason-ék dzsipje is felborul. Heves tűzharc alakul ki, a vietkongok úgy látszik hatalmas csapatokkal érkeztek hogy felszámolják az amerikaiakat. Mason és Woods magához tér, de Hudson elvesztette az eszméletét, így egy bunkerbe vonszolják, majd miután magához tér, felveszik a harcot az észak vietnámi csapatok ellen. Bunkerről bunkerre harcolnak a rengeteg tengerészgyalogossal együtt, a mészárlás egyre nagyobb méreteket ölt, a vietkongokat pedig egyre nehezebb visszaverni. A trió eljut egy járműhez, ahol Mason kézbe vesz egy M60-as gépfegyvert és egy gránátvetőt, amivel sikerül megsemmisíteni az ellenséges tankokat és a katonákat, így végül ha nehezen is, de sikerült visszaverni a vietkongok támadását. Amint elül a por, egy Huey helikopter száll le Mason-ék előtt, amiből Bowman ugrik ki. Régi barátokhoz illően üdvözlik egymást, majd Hudson másodszor is bemutatkozik, megintcsak sikertelenül, mert a CIA ügynököt ismét figyelmen kívül hagyják. Egyúttal kiderül feladatuk lényege: az oroszokkal kapcsolatban küldték ide őket, mivel egy szovjet disszidens fontos információkkal szolgálhat nekik.

Újra a kihallgató szobában vagyunk, a hang pedig összegzi a helyzetet: „A Tet offenzíva volt a vég kezdete. Amikor Amerika kezdte elveszíteni a háborút. Egy Hue City-ben található MAC-V bázison felvetted a kapcsolatot egy orosz disszidenssel. A vietkong csapatok körbezárták a várost, mindent felégettek, beleértve a bázist is. A disszidens több mint valószínű hogy halott volt.” Mason tiltakozik, nem akarja elfogadni ezt a tényt, mire a hang tovább beszél: „Ez egy elveszett ügy volt, de te mégis bementél – miért?” Mason válaszol: „Elvesztettük a kapcsolatot a védelmi csapatával. Nem törődhettem bele hogy meghalt. Kellettek azok a dossziék.”
1968. február 2-án Mason, Woods és Bowman egy Huey helikopteren repülnek a Dél-Vietnámban található Hue City felett. A várost a harcoló vietkong és amerikai csapatok lángtengerré változtatták, mindenhol légvédelmi ütegek és robbanások hangját lehet hallani, az épületek omladoznak, mindenhol tapintható a Tet offenzíva hatása. Mason elmondja hogy a disszidens fontos információkkal szolgálhat a szovjetek vietnámi részvételeiről, de mivel elvesztették a testőrökkel a kapcsolatot, nekik kell behatolniuk a védett szobába, ahol valószínűleg a disszidens is tartózkodhat. Hamarosan elérik az épületet, ahol a bázis van, majd kötelekkel elkezdenek szép lassan leereszkedni a tetőre, azonban a helikoptert találat éri és elkezd pörögni a levegőben. Mason-ék beesnek az ablakon, így túlélve a robbanást. Gyorsan elintézik a néhány vietnámi katonát akik az életükre törtek, és elindulnak az épületben. Végigküzdik magukat az egész épületben, vietkongok tucatjaival akadnak össze, de a helikopterek a segítségükre vannak, támogató tüzet adnak nekik. A csapat felülkerekedik az ellenségen és elkezdik keresni a disszidenst. Miután Mason berúg egy ajtót, egy ellenséges vietkong letámadja, de meglepetésére Viktor Reznov ott terem és elvágja a katona nyakát, ezzel megmentve Mason-t. Ezek szerint ő a disszidens. Majd felsegíti, és az amerikai csak csodálkozik: „Reznov. Hogy jutottál ki Vorkutából? Sosem gondoltam volna hogy még egyszer látlak.” Közben Reznov az asztalhoz megy és átad Mason-nek egy dossziét: „Azért vagyok itt hogy figyelmeztessem a kormányodat. Dragovich támadást tervez a nyugat ellen.” Mason belenéz és meglátja Dragovich képét, valamint néhány szovjet bázist és fegyvert. Reznov közben beszél: „A befolyása terjed, akár a rák. Még a Kreml sem tudja pontosan hogy valójában mit tervez. Meg kell állítani. Dragovich, Kravchenko, Steiner. Meg kell halniuk.” Woods közben megkérdi rádión Mason-tól hogy meg e van amiért jött. A katona Reznov-al együtt elindul, majd találkoznak Woods-al és Bowman-el. Mason bemutatja az orosznak a két csapattagot, majd Woods megkérdi: „Mason, hol a francban voltál ilyen sokáig? Remélem megérte az a kapcsolat.” Ezután Woods üzen a bázisnak, és megtudakolja a kimenekítési pont helyét. Tájékoztatják hogy a tengerészgyalogosok heves harcot vívnak a vietnámi csapatokkal, a kivonási pont pedig a folyótól északra van, pontosan a csatamező másik végén. A csapat közben találkozik a tengerészgyalogosokkal, elveszik a rádiójukat és légi támogatást kérnek, majd amikor viszonylag tiszta a terep néhány tankkal előrenyomulnak. Kemény harc árán ugyan, de végül elérnek a kivonási ponthoz, a helikopter elvisz egy csapat tengerészgyalogost, így Mason-ék egyelőre a városban maradnak. Vietkongok újabb csapata készül őket megtámadni, felveszik ellenük a harcot, de a heves golyózápor miatt a helikopter már nem tud leszállni. Mason szőnyegbombázást kér a kivonási ponthoz, majd egy folyóparton álló hajóra ugranak, amivel sikerül elmenekülniük a városból.

Ismét a jelenben, a torz hang Mason-hez beszél: „Megvan a dosszié, amit a disszidenstől kaptál. Dragovich összes emberének személyazonosságával. Kravchenko, Steiner, Clarke. Ismered őket. A Nova projekt irányítói. Mit tudsz Clarke doktorról? Tudjuk hogy Clarke vegyészmérnök, ő fejlesztette ki a Nova 6-ost. Egy elfajzott zseni. A barátodat Jason Hudson-t Kowloon-ba küldték hogy kérdezze ki őt. Emlékszel?” Mason egyre dühösebb, nem érti hogy ha minden tudnak, akkor miért faggatják még mindig. A hang azt válaszolja hogy nem tudják mit jelentenek a számok, sem azt hogy honnan sugározzák őket. Mason azt mondja hogy erről inkább Hudson-t kéne megkérdezni, hiszen ez az ő küldetése volt, ő kérdezte ki a doktort. A történet ismét visszaszáguld a múltba, de ezúttal Hudson küldetését láthatjuk, az ő szemszögéből lehetünk tanúi a cselekmény alakulásának.

Hudson és Weaver a Hong Kong-ban található Kowloon City-ben, egy tömbházban tartja fogva Dr. Daniel Clarke-ot, 1968. február 9-én. Clarke azt állítja hogy semmit sem tud Dragovich-ról és nem nyerhetnek semmit azzal ha tovább vallatják. Hudson egy üvegszilánkot tesz a doktor szájába, majd egy párszor behúz neki, a férfi szája vérezni kezd és üvegdarabokat köpdös. Még ezután sem akar mondani semmit, beletörődött abba hogy ő már úgyis halott, mivel tudják hogy az amerikaiak elkapták, és felkutatnak minden azért hogy megöljék: „Dragovich nem szereti az elvarratlan szálakat. Még sosem tárgyaltam vele, csak Steiner-el, a némettel.” Hudson rákérdez hogy a doktornak mi is volt a szerepe ebben az egészben, mire Clarke elmondja hogy azért bérelték fel mert stabilizálni kellett egy bizonyos vegyületet. Végül fény derül az igazságra: a Nova 6-osról, egy biokémiai fegyverről van szó. Ekkor szovjet Spetsnaz kommandósok lepik el a helyet. A három férfi fedezékbe vonul, de az egyik golyó eltalál egy Nova 6-os tartályt, amitől némi gáz szivárog a szobába. Clarke a plafonon lévő csapóajtóra mutat, amelyen felmászik Hudson és Weaver is, a kommandósok közben belélegzik a gázt és meghalnak. Feljutva a tetőre ismét Spetsnaz katonákkal találják szembe magukat, ráadásul a szembelévő tetőkön mesterlövészek vannak. Végül mindhárman ugranak, és átesnek a szemben lévő ház egyik ablakán, egy halom matracra. Clarke eltol egy régi hűtőszekrényt, ahogy egy kisebb fegyverraktár van, ezután mindhárman feltankolnak és felmásznak a tetőre. Háztetőkön haladnak, közben lövöldöznek a kommandósokra, Weaver pedig megkísérli megtudakolni Clarke-tól hogy hol van a titkos bázisuk. A doktor megadja a pontos helyet: a létesítmény a Yamantau hegyen van az Urál-hegységben. Ott megtalálják Steiner-t is, aki a Nova project végső fázisát készíti elő. Az orosz nem hiszi hogy csak ennyi lenne az egész, ezért még rákérdez a doktorra, hátha az kihagyott valami. Clarke elmondja: „Steiner Dragovich-al valami számokról beszélt.” Mielőtt azonban Weaver többet is megtudhatna újabb kommandósok érkeznek, közben mozogniuk is kell hogy elérjék a kimenekítési pontot. A doktor közben észrevesz egy helikoptert, amellyel minden bizonnyal az ő kutatásait lopták el a Nova 6-ossal kapcsolatban. Elővesz egy detonátort, és felrobbantja az iratok közé rejtett bombát, így a helikopter is darabokra hullik. Tovább menekülnek a háztetőkön, míg egy elég nagy ugrást megtéve Weaver-nek sikerül elég lendületet vennie, Hudson majdnem leesik, de az orosz megragadja őt. Utánuk ugrik Clarke is, aki Hudson-hoz hasonló módon jár, ám az utolsó pillanatban a CIA ügynök megragadja. Weaver megpróbálja őket felhúzni, közben a kommandósok golyózáporral próbálják őket elintézni. Hudson a doktorra néz és a számokról kérdi. Mielőtt azonban Clarke elmondhatná egy golyó landol a fejében és kiloccsantja az agyvelejét. Hudson elengedi a doktort, aki a mélybe zuhan, Weaver azonban felhúzza a CIA-ügynököt és a kivonási pont felé rohannak. Egy rámpán végül leugranak egy sikátorba, de a kommandósok nem adják fel. Az utolsó pillanatban egy furgon gördül be a kis utcába, ezzel kisegítve a két ügynököt. Gyorsan beszállnak a járműve, és Hudson kiadja az ukázt: „Clarke azonosított egy náci tudóst aki Dragovich-nak dolgozik. A neve Steiner. Oroszországba megyünk. A Yamantau hegyre.”

Vissza a 9-es kihallgatóba. Mason elmondja hogy Hudson szerint Clarke őrült volt, paranoiás, állandóan a számokkal bíbelődött. Dragovich jobb keze Kravchenko többször is tesztelte a Nova 6-ost Vietnámban, akár az ellenségein, akár a saját emberein, nem érdekelte. Majd Mason felidéz egy régi történetet, amit még Reznov mondott el neki Vorkutában. Az orosz elmesélte neki apja történetét, aki zenész volt, és Sztálingrád megszállása idején azért végezték ki a németek, mert úgy gondolták a zenéjéről hogy ellenállásra buzdít. „A nácikkal való mindenfajta együttműködés árulás Oroszországra nézve. Dragovich és Kravchenko nem törődött ilyesmivel. Saját érdekeiket tartották szem előtt…”

Reznov története egészen 1945. október 29-ére nyúlik vissza, amikor egy kisebb csapattal az volt a feladata hogy felszámolja a maradék nácikat az Északi sarkkörön. Egy havas sziklán áll régi barátja Dimitri Petrenko és Nevski társaságában. Elindulnak a többi katonához, majd mielőtt felszállhatnának egy teherautóra az akkor még fiatal Kravchenko kerül melléjük: „Ahh… Berlin hőse megtisztel minket jelenlétével. Nem fáradtál még bele a sok csatába Reznov?” Az orosz hidegen csak ennyit felel: „Amíg Oroszországnak vannak ellenségei, én boldogan válaszolok a hívására.” Közben megérkezik Dragovich is, aki felvázolja a tervet Reznov-nak: „Egy német miatt, és csakis egyetlen német miatt vagyunk itt. Doktor Friedrich Steiner. Ez az ember együttműködést ajánlott nekünk. Nem sérülhet meg. Ha nem engedelmeskedsz a parancsnak, akkor lelövünk.” Reznov és csapata végül felmászik a teherautóra. Petrenko rákérdez a Reznov és Dragovich közti ellentétre. Reznov gyűlölete egy régi esetből fakad, Sztálingrádban Dragovich és Kravchenko otthagyta őt és csapatát a túlerőben, megígérve hogy hívnak erősítést, amelyet végül nem tettek meg. Reznov figyelmezteti barátját hogy ezekben az emberekben nem szabad megbízni. Egy kis kitekintés: Reznov elmondja Mason-nek hogy Petrenko volt az egyik legbátrabb ember akit valaha ismert, vele volt Sztálingrád ostromától egészen Berlin bukásáig. Egy ünnepelt hősnek kellett volna lennie… De Sztálinnak nem volt szüksége hősökre… Hamarosan megérkeznek a náci táborba, előveszik a fegyvereket és elkezdik az ostromot. Rengeteg német katona ellenáll, véres tűzharc alakul ki, Reznov-ék közben minden zugot felkutatnak Steiner után. Végül a legutolsó épületben találják meg. Reznov fegyvert fog rá, a német viszont dühöng: „Ne fogd rám azt a fegyvert, te orosz kutya! Vigyél el Dragovich-hoz!” A cselekmény ekkor visszaugrik Vorkutába, Mason figyelmesen hallgatja orosz barátja meséjét: „Abban a pillanatban minden idegszálam azt akarta hogy véget vessek a nyomorult életének. De katona voltam. Hittem a parancsokban.” Vissza ’45-be: az oroszok egy helyre terelték a megmaradt nácikat és tarkólövéssel kivégezték őket. Steiner a két orosz parancsnokkal beszélget, Petrenko azonban nagyon gyanakodik, akárcsak Reznov. Steiner sürgeti újdonsült barátait hogy minél előbb fel kell jutniuk a német hajóra, még mielőtt mások azt megsemmisítenék, ugyanis a rajta lévő dolgot sokan előbb látnák a tenger fenekén, mint az ellenség kezében. Dragovich Reznov-ot jelöli ki, neki kell elől mennie, néhány emberével együtt. Az orosz magával viszi Petrenko, Viharev, Nevski, Belov katonákat, a séta közben Dragovich megkéri Steiner-t hogy mindent mondjon el a németek Mérgező Vihar nevű projektjükről. A náci tudós mindent elmesél: „’43-ban a Führer elismerte hogy a Szövetségesek nem tarthatóak vissza sokáig. Megoldásokat kezdtünk keresni. A háború alatt a kutatásaim középpontjában a vegyi fegyverek álltak… frusztráló és aprólékos munka volt. Azonban végül sikerült kifejleszteni a leghatékonyabb fegyvert mint amit valaha is elmertem képzelni… ez a fegyver most ott van a hajón. Nagy hatótávolságú V2-es rakétákban helyeztük volna el, amiket innen lőttünk volna ki. A célpontok különböző irányítási központok voltak. Washington DC volt az első célpont… aztán Moszkva. De már késő volt. A britek vártak ránk és lebombázták a hajót. Csapdába esett a jégbe zárva. Igyekeztünk menteni a menthetőt, de már késő volt. Németország megadta magát és orosz zászló lobogott Berlin felett. Az SS-nek az volt a feladata hogy semmisítse meg a hajót, ha megtámadnak minket.” Reznov-ék behatolnak a hajóba, majd megtalálják a vegyi fegyvert is. Azonban Dragovich első kézből szeretné látni a Nova 6-os hatását, ezért Reznov-ot és embereit bezárja két külön szobába, de egy ablakon keresztül látják egymást. A gázt beengedik abba a szobába ahol Petrenko is tartózkodik, Reznov emberei úgy halnak meg akár a ketrecbe zárt kutyák. Dragovich, Kravchenko és Steiner közben elmenekül, Reznov-ot a hamarosan megérkező brit kommandósokra bízza. Reznov és Nevski próbál kijutni, de akkor egy rakétavető felrobbantja az ajtót, így a két katona kijut, felfegyverkeznek és szembeszállnak a kommandósokkal. Reznov közben élesít egy robbanóanyagot, mivel nem engedheti meg hogy mindkét oldal rendelkezzen ezzel a szörnyű fegyverrel. Reznov és Nevski végigverekedik magukat a briteken, majd leugranak a hajóról. Nevski elfut, majd a hideg szélben eltűnik, Reznov pedig próbál felállni, közben a narrációját halljuk: „Tönkretettem a Nova 6-ost, és megakadályoztam hogy a britek kezébe kerüljön. De bolond voltam mikor úgy gondoltam hogy a veszély elmúlt. Csak miután elfogtak és Vorkutába küldtek, akkor értettem meg Dragovich valódi szándékait. Meghal mielőtt használhatná a Nova 6-ost.” Reznov ránéz a hatalmas hajóra, amint elnyeli a jeges mélység. Ezután ismét Vorkutában járunk, ahol az orosz befejezi a történetet: „Mason, figyelj rám… fogytán az időnk barátom… képes vagy megbízni a vezetőidben, hogy elpusztítják, vagy felhasználják? A zászló talán más, de a módszerek ugyanazok. Kihasználnak téged, ahogyan engem is… döntened kell hogy miért érdemes küzdeni… Dragovich… Kravchenko… Steiner… ezeknek az embereknek meg kell halniuk.”

Mason ezután ismét emlékezni kezd. A hang megkérdi hogy Reznov még mindig vele volt e miután megszökött a MACV bázisáról. Mason helyesel, és elmeséli hogy ezután mi történt: északra küldték őket, de a helikopterüket lelőttek a vietkongok és lezuhantak a dzsungelben. Dragovich jobb keze Kravchenko is valahol ott volt a közelben, tudta hogy jönnek…

1968. február 9-én a baleset után Mason magához tér. A gép egy tóba zuhant, és már félig a vízben van, az egyik pilóta meghalt, a másiknak pedig megsérült a lába, Mason és Woods rendben van. Hirtelen megjelenik két vietkong katona és szétlövik a másik pilótát is. Mason gyorsan megragadja a halott férfi pisztolyát és elintézi a két katonát, a gép viszont egyre jobban süllyed, így gyorsan ki kell jutniuk. Mason lemerül a víz alá és megpróbálja kinyitni az ajtó, de az csak nem enged, végül mégis megmozdul, Reznov nyitotta ki kívülről. Hárman elkezdenek úszni, közben Mason megint számokat hall a fejében. Woods-al felmásznak egy vietkong hajóra, és az ottani katonákat élő pajzsként használva gyorsan végeznek a többiekkel. Kiérve a száraz földre Reznov megdicséri barátját: „Woods őrmester kitűnő katona. Jól választottad ki az embereidet Mason. Kicsit feljebb megyek hogy megtaláljam Kravchenko bázisát.” Reznov eltűnik, Woods pedig felveszi rádión a kapcsolatot Bowman-el. Woods elmondja hogy a terv változatlan, tartsanak délkelet irányba, és majd találkoznak a megbeszélt pontnál. A két katona ismét egy tóhoz ér, és ugyanahhoz a technikához folyamodnak mint előbb, leúsznak a víz alá, majd felmásznak a hajókra és csendben megölik az ellenséget. Hamarosan vízen álló kis házakhoz érnek, és összetalálkoznak Bowman-el, meg néhány SOG katonával. Megbeszélik a teendőket, majd kettéválnak. Mason és Woods behatolnak a házakba és lopakodva megölik a katonákat, majd Mason elhelyez néhány csomag C4-et. Egy vietkong falu előtt újra találkoznak a többi csapattaggal és miután Mason felrobbantja a bombákat, megrohamozzák a helyet. Hamarosan felülkerekednek az ellenséges katonákat, Huey helikopterek érkeznek tengerészgyalogosokkal, az SOG katonák pedig megtisztítják a falut. Woods gránátot dob egy patkány alagútba, de azt jobban is át kell vizsgálni, így Mason elvállalja a feladatot és egy Swift nevű férfit visz magával. Woods ad Mason-nek egy zseblámpát: „Fogd ezt. Meg fogjuk találni Kravchenko-t. Csak juss ki onnan élve.” Woods és Bowman továbbmegy, Mason-ék pedig leereszkednek az alagútba. Lassan haladnak, majd Mason meglátja az alagútban Reznov-ot, annyira megijedt hogy majdnem golyót eresztett belé. Reznov elmondja hogy velük tart, Mason beleegyezik, de figyelmezteti az oroszt, hogy csak csendben és óvatosan. Swift erre hátrafordul, kicsit idegesen: „Mi a franc van veled? Mason, együtt kel maradnunk…” Hirtelen egy vietkong ugrik ki balról, de Mason túl későn végez vele, Swift már halott. Mason és Reznov tovább halad, végeznek egy két alagútban támadó katonával, majd elérik Kravchenko bunkerét, de ott már csak az orosz hűlt helyét találják. Körülnéznek, Reznov bekapcsolja a rádiót és átnéz néhány dokumentumot. Mindenhol feljegyzéseket és diktafonra rámondott jelentéseket találnak a Nova 6-osról, amelyeket Kravchenko készített. Kiderül belőle hogy a fegyvert kipróbálták a helyi lakosságon is (nem mellesleg megemlíti az Újjászületés-szigetét, ahol szintén kísérleteztek, de ott még állatokkal). 30 másodperccel a gáz belégzése után hirtelen és súlyos fájdalom kezdődik, nagy vérnyomásesés követi, ami lázzal, hányingerrel és hányással is jár. 60 másodperc elteltével a bőr kihólyagosodik majd elszíneződik az alany egész testén. A műtéti úton eltávolított fertőző szövetek nem elegek ahhoz hogy megállítsák a vírus további terjedését. Minden jel arra mutat hogy a formula működik, főleg a melegebb éghajlatokon. Miután a felvétel véget ér, Reznov fogja a dokumentumokat és Mason-el a kijárat felé indul. Ám az alagút berobban és elkezd omladozni. Mason kis híján otthagyja a fogát, de végül kijut egy sziklaperemre. Hirtelen ott terem Woods és Bowman egy Huey helikopteren, Mason pedig felugrik a gépre.

Megint a jelenben vagyunk. A hang ismét összegzi Mason emlékeit, Kravchenko Laoszban van, a katona pedig megint Reznov-ot hozza szóba. A vallató figyelmezteti őt: „Hallgass meg figyelmesen Mason. Reznov-ban nem lehet megbízni. Nem számít mond…” Mason tiltakozik: „De ő adta nekünk a dossziét Clarke-ról! Elvezett minket a Nova 6-oshoz!” A hang figyelmezteti hogy Reznov nem az akinek Mason gondolja. A katona egyre csak tiltakozik, még csak hallani sem akar erről, de akkor a kérdező dühösebb hangnemre vált: „Felejtsd el Reznov-ot! Koncentrálj! Kifutunk a ki***** időből! A világ egy ki***** háború közepén áll!”. Mason csak kérdezget és nem tudja kiverni a számokat a fejéből. A hang némi magyarázattal szolgál: „Ez egy adás Mason. A számok egy adást sugároznak. Kimosták az agyadat. A Mekongnál voltál, észak felé tartottál Kravchenko főhadiszállása felé. Laosz felé.” Mason egyre dühösebb: „Az a ki***** pszichopata ideggázt engedett egész Vietnámra. Meg kellett ölnöm. Érted? Mindet meg kell ölnöm!” A vallató már nyugodtabb hangon beszél: „A Mekong folyón át tartottál Laosz felé. Üzenetet kaptál Jason Hudson-től. Mit mondott neked?” Mason válaszol: „A kezelőm, Hudson. A CIA lelőtt egy szovjet teherszállító repülőgépet, amely a Nova 6-ost szállította. Laoszban zuhant le. Az SOG csapatot küldték oda.” A katona megint számokat hall, amelyet nem bír kiverni a fejéből. A hang emlékezteti: „Ez egy adás Mason. Egy adás.”

Az SOG csapat (Mason, Reznov, Woods és Bowman) egy katonai leszállópályán indul el a Nova 6-osért a Laosz-Vietnámi határon 1968. február 11-én. Több helikopter is földet ér, amelyből tengerészgyalogosok szállnak ki hogy aztán vízi járművekre ülve elinduljanak a folyón a lezuhant teherszállító felé. Mason-ék felülnek egy hajóra, de ekkor egy fiatal tengerészgyalogos megy oda hozzájuk, akit újonnan helyeztek át az SOG-hez. Woods sóhajtva beletörődik, majd elindulnak a vízen. Egy maroknyi helikopter és vagy két tucat tengerészgyalogos tart velük és sikerrel felveszik a harcot a vietnámi katonák ellen, teherautókat, rádióállomásokat, őrtornyokat semmisítenek meg, majd egy sor lövöldözés és robbanás után elérik a szárazföldet. Mason-ék kiszállnak a hajóból, de akkor veszik észre hogy az újoncot találat érte és meghalt. Woods és Bowman megvizsgálja a testet, majd Bowman elmond egy imát. Reznov közben odaszól Mason-nek „Kravchenko a közelben van… érzem.” Bowman odafordul Mason-hez: „Micsoda, mondd még egyszer?” Mason válaszol: „Kravchenko a közelben lehet.” Rádión megerősítést kapnak hogy „a lelőtt madár a közelben van”. Elindulnak a szovjet rakományért, mélyen a dzsungel szívébe. Az út nem tart zökkenőmentesen, Spetsnaz kommandósokkal és szovjet Hind helikopterekkel találják szembe magukat. Elintézik az összes kommandóst, a gépek pedig elrepülnek, így a csapatnak lehetősége nyílik arra hogy feljusson a repülőre, Mason biztos benne hogy a Nova 6 a teherszállítón van, máskülönben Kravchenko nem vállalna ennyi kockázatot. Mason megy elsőnek, a gép szárnyán lépkedve próbál bejutni a belsejébe. A jármű néha meginog de a csapat sikeresen átvészeli az akadályt, a gép belsejében holttesteket és néhány ládát találnak. Mason úgy véli hogy a baleset után a Nova 6-os szétszóródhatott, megölve ezzel az utasokat. Woods felnyitja a ládákat, de csupán néhány gránátvetőt, amerikai fegyvereket találnak. Bowman talál egy térképet, amelyen feltehetőleg Kravchenko laoszi bázisa lehet. A gép alatt lévő kis völgyben Spetsnazosok és vietkongok járőröznek, Mason-ék pedig mesterlövészpuskákkal és gránátvetővel tüzelnek rájuk a gépből, de akkor feltűnik egy Hind helikopter és tüzet nyit a gépre. Mason beesik a pilótafülkébe, amely leszakad. A katona ezután négykézláb kimászik a tisztásra, meglát két orosz kommandóst, amint felemelik az eszméletlen Bowman-t. Megpróbálja lelőni őket a pisztolyával, de hiába, mert üres. Ekkor egy orosz katona kirúgja a kezéből a fegyvert, majd megjelenik Dragovich és Kravchenko akik szép lassan az amerikai felé sétálnak. Mielőtt Kravchenko kiütné őt, Dragovich megjegyzi: „Túl sok idő telt el Mason. Be kell hoznunk az elvesztegetett időt.”

„Dragovich másodszor is elkapott. Az egységedet ütközetben eltűnteknek nyilvánították Laoszban, feltételezték hogy meghaltatok. Hudson-nak nem volt más választása, nélküled kellett folytatnia a vadászatot a Nova 6-os után.” mondja az eltorzított hang. A CIA ügynök és csapata a Yamantau hegyre ment, hogy behatoljon egy isten háta mögötti szovjet bunkerbe, amely az Urál-hegység mélyén helyezkedett el. „Hudson itt többet is megtudott a számokról. Az adásról… ott voltam Mason… ott voltam a Yamantau komplexumban.” Mason megdöbben: „Oh, Istenem… a számok valódiak…” A vallató válaszol: „Mindig is valódiak voltak Mason. Ez nem játék. A teljes megsemmisüléssel nézünk szembe, hacsak nem működsz együtt velünk. Hol van az állomás?”
1968. február 18-án a kaliforniai Beale katonai légibázisának kifutópályáján Mosely százados és Neitsch őrnagy beszáll egy SR-71 Blackbird típusú felderítő repülőgépbe, majd az irányítótorony megadja az engedélyt a felszállásra. A gép hamarosan a levegőben van, és eléri az Urál-hegység légterét. Neitsch a termikus képernyőt nézi, amelyen felülnézetből négy CIA kommandós férfi látható, akik a hóban lapulnak. A kommandó tagjai Jason Hudson, Grigori Weaver, Terrance Brooks és Bruce Harris, akik alig néhány kilométerre vannak a szovjet létesítménytől. Neitsch fentről, rádión keresztül tartja a kapcsolatot a csapattal, irányítja őket, figyeli hogy mikor érkeznek járőrök, nehogy észrevegyék őket és riadót fújjanak. Észak felé haladnak, néhány ponton szovjet őrjáratokat észlelnek, így lopakodniuk kell, kúszva a mínusz 20 fokban és a kegyetlen viharban. A havas sziklákon haladva a csapat lassan szembetalálja magát az első ellenségekkel, akiket nyílpuskával tesznek el láb alól, mivel az nem csap zajt. Behatolnak egy hegygerincen lévő állomásba, és mindenkit megölnek. Megszüntetnek néhány kommunikációs adást, majd komoly tűzerőbe kerülnek, egy szakadék felé rohannak, de egy orosz katona gránátvetővel belelő a hegybe, és így lavina keletkezik. Harris megbotlik és lezuhan a mélybe. A közeledő lavina miatt a csapatnak nem marad más választása, egy bázisugrást kell végrehajtaniuk. A mélybe vetik magukat, kioldják az ejtőernyőiket. Az erdő szélén, a létesítmény közelében érnek földet. Találnak néhány vezetéket, amely elvezeti őket egy hatalmas épülethez, amelynek közepén ott a bomba és egy hatalmas térkép az Egyesült Államokról, rajta különböző jelölésekkel, amelyek minden bizonnyal célpontokat mutatnak, de Steiner eltűnt. Ám egy hangszórón keresztül szólal meg, tudatva a katonákkal hogy figyeli őket: „Dragovich mindent és mindenkit elintéz, aki kapcsolatba hozható a Nova projektjel. Biztos vagyok benne hogy én leszek a következő.” Közben Weaver elővesz egy fényképezőgépet és lefényképezi a térképet, a célpontokkal együtt. Steiner elmondja hogy Dragovich alvó ügy