GTA 3: az első nagy lépés
A GTA sorozat már azelőtt népszerű volt, mielőtt belépett volna a harmadik dimenzióba, ám igazán csak a GTA 3 (PC Guru teszt) és ez után beszélhetünk a világot meghódító jelenségről. A Rockstar csapata hatalmasat alkotott azzal, hogy a bűnöző-szimulátorát immáron térben mutatta be -- ezelőtt ilyet senki sem csinált, illetve jobban mondva voltak próbálkozások, de egyik sem volt ilyen telitalálat, mint ez. A fejlesztők egy akkori mértékkel mérve óriási városban engedtek minket szabadjára, ahol néhány szabálynak kellett csak engedelmeskedünk, de jószerivel bármit megtehettünk. El akarsz kötni egy kocsit és végigszántani vele a járdát? Hajrá! Tűzoltó, esetleg rendőr akarsz lenni egy pár órára? Semmi akadálya! És még így tovább lehetne sorolni a lehetőségeket, amik előttünk álltak, s akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a történet a város alvilágán vezetett minket végig, néhány, a filmvilágból jól ismert klisé társaságában, de semmiképpen sem otromba módon átemelve az ott látottakat.
Tetőtől talpig kiváló játék volt a GTA 3, ami egy igazi stílusteremtő volt; ezt robbantotta be a köztudatba a Rockstart, biztosítva a helyüket a játékiparban, s a botrányok által övezett megjelenés tett arról, hogy még véletlenül se kerülje el senki figyelmét a játék, s annak néma, de magát valahogy mindig megértető, szinte elpusztíthatatlan főszereplője. Számomra azonban egy kicsit a mostohagyerek szerepét töltötte be a GTA 3; semmi baj nincs vele, még ma is megállja a helyét, ám a későbbi alkotások tükrében már egészen szerény a felhozatala, s inkább csak remek ugrókőnek tekinthető.
GTA Vice City: a kedvenc
A sorozat első igazán óriási imádatnak örvendő része egyöntetűen kijelenthető, hogy a Vice City (PC Guru teszt) volt, ami ugyanarra a technológiára és hasonló felütésre épült, mint a nagy előd, ám annál sokkal többet nyújtott, mind a játékmenet, mind pedig a történet terén.
Sokunk könnyes szemmel gondol vissza azokra az órákra, amiket a Vice Cityvel töltöttük, ami nem is csoda, hiszen egyszerűen remek játékkal állunk szemben. A stílus lehengerlő, az utolsó porcikájáig árasztva magából azt az utánozhatatlan 80-as évek életérzését a diszkóktól a kokainhegyekig, nem titkoltan a Sebhelyes arcú című klasszikus film mellékízét hagyva a szánkban, de ez egyáltalán nem volt baj. Teljesen elmerültünk Miami idealizált világában egy kicsit nosztalgiázva tekintve vissza azokra az időkre, amikor sokunk (a többségünk) még életben sem volt.
Ezen felül a GTA: Vice City nem csak a történet terén tett rá egy jókora lapáttal a GTA 3-ban látottakra egy sokkal szimpatikusabb, ezúttal már beszélő főszereplővel, és annak érdekes kisérőivel, hanem a játékmenet is alaposan kibővült. Az utcán megjelentek a motorok, helikopterbe ülhettünk, új fegyverekkel oszthattuk az áldást, sőt még az ingatlanpiacban is kipróbálhattuk magunkat házak felvásárlásával. Nem gondoltuk volna az előző rész után, hogy még nagyobb szabadságban lehet részünk, de a Rockstar megcsinálta, s azóta is etalonként áll előttünk a GTA Vice City, melyhez kötelező jelleggel összemérjük az újabb és újabb alkotásokat, feltéve magunknak és egymásnak a kérdés: „Na és sikerült már a Vice Citynél jobbat csinálni?
GTA San Andreas: az óriás
Erre a kérdésre sosem születik egyértelmű válasz, hiszen mindenkinek más tetszik. A GTA-val kapcsolatban ugyanis nem igazából a játékmeneten van a hangsúly (az mindig jó), hanem a stíluson, azon, hogy a csapat az amerikai életérzés éppen melyik szeletét tárja elénk. Van, akinek az eredeti, maffiózóktól terhes New York veszélyes élete jön be, van, akinek a diszkó korszak féktelensége és van olyan is, akinek a 90-es évek utcai bandái, s az általuk képviselt sajátos testvériség áll a legközelebb a szívükhöz.
Ez utóbbi csoportnak kedvezett a GTA: San Andreas (PC Guru teszt), mely a hatodik generációs konzolokra megjelent utolsó nagyszabású GTA volt, a Rockstar pedig nem is szalasztotta el az alkalmat, hogy nagyot durrantson. Ez volt akkoriban a sorozat legambiciózusabb játéka, már pusztán a méreteit tekintve: nem csupán egyetlen várost kaptunk játszótérként, hanem egyenesen egy egész megyét, három hatalmas metropolisszal, s egy ezek összekötő, hol sivataggal, hol pedig sűrű erdővel csábító, kisvárosokkal teletűzdelt vidékkel. Aki az elejétől követte a sorozat alakulását az tátott szájjal figyelte, hogy mit sikerült elérni; percekbe telt egyik végéből a másikba bejárni a területet, s szinte klausztrofóbiát váltott ki visszatérni a GTA 3, szobányi méretűnek érződő Liberty Cityjébe.
A San Andreas azonban nem csak a méretek terén volt a legdurvább a játék, hanem bizonyos értelemben a történet tekintetében is. A csapat itt nem finomkodott, s rögtön a játék elején a valódi Los Angelesről mintázott bandák által uralt külvárosában ereszt minket szabadjára, a főhősünk pedig természetesen egy afroamerikai bajkeverő, aki tényleg csak a jó utat keresi, de valaki vagy valami mindig visszarántja. A családban történt tragédia visszahívja a szülővárosába, ahol már a megérkezéskor elkezdődik a baj, s a játék végére titkos haditechnikai felszerelést és vadászrepülőgépet kötünk el, belecsöppenünk egy kormányügynökség zűrös ügyeibe, mindemellett pedig már a korrupt zsarukkal is meggyűlik a bajunk. Egyszóval ez volt a sorozat legürültebb, a valóságtól sokkal messzebb rugaszkodó része, mint eddig bármi más, így volt, akinek ez nem jött be, pedig azért voltak meredek dolgok az előző két részben is, de itt kontrasztosabb volt a kép.
A Rockstar remekül ragadta meg ismét a választott korszak stílusát a zenétől a karakterekig, így ezek hitelessége mellett már szemet szúrt az ha vadászgépet lopunk, vagy egy szál magunkban betörtünk a szigorúan őrzött 51-es körzetbe; az előző részekben az őrültségek jobban belefértek a keretek közé, itt már nem annyira -- ezen változtattak a legújabb részben.
GTA 4: a komoly
Az új konzolok megjelenése után nem sokkal megkezdődött a pletykálás arról, hogy mikor jön a legújabb GTA, mely végül 2008-ban be is futott. A GTA 4 (PC Guru teszt) már a Rockstar saját készítésű grafikusmotorjával ment, ami a licencelt fizikai rutinnal együtt egy perverz módon részletes világot tárt elénk, ahol a komolytalanságnak nem sok hely jutott. A fejlesztők is elmondták, hogy a next-gen GTA a valósághű megközelítést választotta, mind a játékmenet, mind pedig a történet szempontjából, így a sorozathoz mérten hihető bűntényeket hajtottunk végre, például leszámolásokat vagy bankrablásokat, a legnagyobb változás azonban az volt, hogy a főszereplőnkkel nem egy sikertörténetet éltünk át, amiben szépen lassan, számtalan hullahegyet megmászva jutunk a város táplálékláncának csúcsára. Nem, itt igazából senki sem tud nyerni, még Niko sem, bármennyire is lő pontosan vagy vezet gyorsan; érezhetően depresszív, borongós város a kibővített, hatalmas Liberty City, ahol mindenki úgy él túl, ahogy tud.
Ez a drámaiság éles váltás volt a San Andreas vagy még inkább a Vice City könnyedsége után, s pont emiatt sokaknak nem tetszett a játék, pedig éppen ez volt az erénye és az egész játék lényege: felnőtt a sorozat, ideje egy kicsit megkomolyodni. A San Andreasban már látszott, hogy kezdik elveszíteni a gyeplőt a nonszensz küldetésekkel, így úgymond az alapoktól kezdve nyitottak egy új fejezetett, amit aztán a két DLC-vel sikeresen higítottak fel, visszahozva egy kicsit a sokak által hiányolt pörgős akcióorgiát, nem elfeledkezve a humorról sem. Az én szememben ezzel a felütéssel az égvilágon semmi gond nincs, sőt nagy telitalálat volt a történet, ami jól illeszkedett a modern korszakhoz, s a játékmenet által lefektetett hihetőséghez.
Nehéz megválaszolni azt, hogy melyik GTA a legjobb; mindegyik program kínál valami egyedit, valami olyat, amit őszintén szeretni lehet, s máshol nem lehet megtalálni. A GTA 3 hozta el nekünk a háromdimenziós játékélményt a sorozat történetében először, s emiatt feledhetetlen lett, ugyanakkor kevés olyan játék tud letaglózni egy precíz hangulatbombával, mint ahogy azt a GTA: Vice City tette. Nem szabad persze megfeledkezni arról sem, hogy a San Andreas mekkora élmény volt az óriási terepével és féktelen karaktereivel, illetve ott van még a GTA 4 is, ami megmutatta, mekkora utat tettünk meg a GTA 3 óta, s előrevetítette, hogy mi mindent lehet még elérni.
Az én szívemhez a legközelebb a GTA 4 áll, egy hajszállal megelőzve a Vice City és öles léptekkel a többi részt. Ez talán sokak szemében istenkáromlásnak minősül, de az az igazság, hogy ez volt a játékmenet terén a legkiforrottabb, ez nyújtotta a legnagyobb szabadságot, s üdítő színfoltként nem egy újabb bűnöző feltörekvését élhettük már megint át. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy sem ez sem pedig a többi játék nem tökéletes; kapnánk valami igazán tökéleteset, ha ennek bizonyos elemeit kevernénk nem csak a korábban megjelent játékokkal, hanem a Rockstar egyéb alkotásaival is. A Vice City máig az egyik legszórakoztatóbb program a teljesen magával ragadó világával, s véleményem szerint ezt kellene kombinálni a GTA 4-ben látott szabadsággal, a Red Dead Redemption óriási és gazdag vadonjával, s a Max Payne 3-ban szinte tökélyre csiszolt külső nézetes akcióval. Az eddigi videók -- különösen a múlt héten megjelent játékmenetet bemutató anyag -- alapján egyébként valami ilyesmi készül.
Bízok abban, hogy a Rockstar az ebben a generációban szerzett értékes tapasztalatait sikeresen ülteti át a GTA 5-be, ami így eme gépek legjobb játéka lehet, de ameddig erről meg nem bizonyosodunk, addig marad a GTA 4 a király -- legalábbis nálam. És nálad melyik volt a legjobb GTA, illetve miért?
