És itt most fel is fedném az évad legnagyobb pozitívumát, ami nem más, mint a részek száma. Ami persze abból a szempontból nem örvendetes, hogy előbb vége lett a sorozatnak, viszont így a 13 rész egyike sem szól teljesen felesleges, a klónháború szempontjából irreleváns történetekről, mert ilyenek előzőleg voltak szép számmal, és természetesen ezek alkották a gyengébb epizódok táborát. Az elejétől a végéig kontextusban marad, nem tér el a tárgytól, és ténylegesen felkészít az eljövendő dolgokra. Így kellett volna ezt eddig is csinálni, csak a pénz újfent (sötét) nagy úrnak számított. Maga az évad 4 blokkra, történetre bontható, melyek mindegyike egy témát boncolgat, ezáltal más ritmussal is rendelkeznek. Hogy kinek melyik fekszik az ízlés kérdése, én most röviden felsorolnám mik is ezek a fejezetek.
Az első 4 rész egy klón katona, nevezetesen Fives körül bonyolódik, egy bevetés során ugyanis egy másik klón, Tub furcsán, hovatovább őrült módon kezd viselkedni, ez pedig egy Jedi mester életébe kerül. A cselekedet oka, hogy az az implantátum, melybe a 66-os parancs (a Jedi tisztogatásra felszólító utasítás) van beleprogramozva meghibásodik, így az előbb aktiválódik, mint kellene. A katona holttestét Kamino-ra viszik további kivizsgálásra, pontosabban ez lesz az ürügy, hogy ne tudódjon ki idő előtt Sidious Nagyúr terve, hisz ez végzetes lenne a Birodalomra nézve. Fives viszont egy droid segítségével végére jár a dolognak, és fel is fedi az igazságot, de mániákus viselkedése miatt gyanúba keveredik, végül pedig olyan vádak érik, melyek élete végét jelentik, még mielőtt a sötét terv kitudódna. És ennek természetesen így is kell lennie, hisz ha bizonyítaná igazát nem lenne III., IV., V., és VI. epizód sem. Mind a 4 rész izgalmas, feszültséggel és konspirációval teli, ez viszont már nem mondható el a következő 3-asról.
Persze ha valaki szereti a politikai ármánykodást és a bankügyeket tetszeni fog neki ez a szegmens, de én személy szerint nem vagyok oda a témáért. A helyszín ezúttal a Scipio, a Bankár Klán főhadiszállása, és mint az a névből sejthető, ők felelnek a galaxis pénzügyeiért. Milyen jó is lenne, ha egy ekkora ütőkártya a Birodalom kezére kerülne nemde? Nos, ez meg is fog történni, Rush Clovis, aki eredetileg a korrupció feltárásának ügyében kéri Padme segítségét hamar Dooku Gróf marionett bábjaként találja magát, a sith zsarolással tartja kordában az időközben jó útra tért férfit. Palpatine kancellár cselszövéseinek köszönhetően végül a Klán megbukik, Clovis a bankok élére kerül, és egy huszárvágással olyan adósságba sodorja a Köztárságot, hogy az könnyen annak végét jelentheti. Azért akad majd bőven akció is ezen részek alatt, de az idő nagy részét politikai sárdobálás (mintha nem látnánk eleget a TV-ben és az interneten), és ami még rosszabb, Anakin, Padme és Clovis szerelmi civódása teszi ki, ami eléggé le tudja lombozni az embert. Szerencsére nem tart sokáig.
A következő fejezet újfent nem fogja belopni magát a törzsgyökeres rajongók szívébe, fókuszba kerül ugyanis a Star Wars talán legjobban utált karaktere, Jar Jar Binks. És ezen a tényen az sem segít, hogy társul mellé szegődik az eddig eléggé marginális szerepben levő Windu Mester is, hogy helyre tegye a dolgokat. Sajnos úgy tűnik a készítők csak nem tudnak elszakadni ettől a hihetetlenül idegesítő figurától, itt is csak szerencsétlenkedik, pofázik, és ami a legmegdöbbentőbb: szerelmes! A történet szerint a Bardotta bolygón - melynek lakói sajátságos viszonyban vannak az Erővel – egy sötét prófécia kezd beteljesülni. Vezetők tűnnek el nyomtalanul, a királynő, Julia pedig szívszerelmétől, Jar Jar-tól kér segítséget. Már az is épp elég elgondolkodtató, hogy ki az a józan ítélőképességű egyén, aki épp ettől a jelenségtől kérne bármit is, de hogy egy ilyen komoly ügyben teszi ezt, az végképp abszurdum. Hamar kiderül, hogy a rejtélyes eltűnések forrása a felszín alatt keresendő, egy úrnőjét imádó szekta rabolja el az áldozatokat, hogy a belőlük kinyert tiszta Erőt felajánlhassák. És hogy ki áll a háttérben? Mother Talzin, az Éj Nővérek egykori vezetője készül a visszatérésre, ki a begyűjtött Erővel felturbózva akkora hatalomra tehetne szert, hogy még magát Sidious Nagyurat is térdre kényszeríthetné. Természetesen a terv derék protagonistáinknak hála meghiúsul, ami jó előre tudható, így még csak tétje se nagyon van az egésznek. Viszont Mace és Talzin harca egész impozáns (rövidsége ellenére is), így pocsék helyett végül erős középszer lett Jar Jar kalandja.
És el is érkeztünk az utolsó felvonáshoz, ami messze a legjobb az egész évadban, sőt, talán az egész szériában. És ehhez csupán 2 dologra volt szükség: az Erőre és Yoda Mesterre. A sztori kiindulópontja egy évekkel ezelőtt nyoma veszett Jedi mester, a klónhadsereget megrendelő Sifo-Dyas űrhajójának roncsa, és fénykardja, mely bizonyítja ottlétét, és teljesen más megvilágításba helyezi eltűnését. Az ügy felgöngyölítése Obi-Wan-ra és Anakin-ra hárul, akik a régi szálakat folytatva eljutnak az egyetlen élő személyhez, aki tudja mi történt cirka 10 éve. Persze a filmek miatt egy titokra sem derülhet fény, így Dooku közbelép, és egy remek fénykard párbaj erejéig újra megcsodálhatjuk erejét és ügyességét. Ez persze csupán a felvezetés, hisz mint említettem a főszereplő ezúttal Yoda, aki meditálása alatt egy rég halottnak hitt barát hangját kezdi el hallani. Qui-Gon Jinn a síron túlról üzen egykori mentorának, és figyelmezteti a közelgő sötétségre. Persze mindenki azt hiszi, hogy a Mesternek agyára mentek az évek, így egymaga jár utána annak, hogy csupán az elméje játszik-e vele, vagy az Erő tényleg képes átívelni az élet és halál mezsgyéjén. Útja a Dagobah-ra vezet, ahol Qui-Gon további instrukcióinak hála egy barlangban szembesül a jövővel, és annak elhozójával, Sidious Nagyúrral. Az újabb misszió felkutatni az Erő, és a midi-chlorianok forrását, hogy az ott megszerezhető tudással képes legyen kommunikálni a halál után is. Ehhez azonban teszteken át vezet az út, amit egy maszk mögé bújt entitás magyaráz el, és állít elé. Itt Yoda-nak szembe kell néznie legnagyobb félelmeivel, szerettei elvesztésével, a múlt és a jövő borzalmaival is. Végre egy rövid heart-to-heart rész erejéig Ashoka is feltűnik, kár, hogy ez az egyetlen visszacsatolás van csak az évadban, ennek kell hát örülni. A teszt végén a Mesternek saját sötét alteregójával is meg kell küzdenie, és bár „Darth Yoda” inkább fest kissé mókásan, mintsem félelmetesen, azért jó volt látni, hogy végül a jó győzedelmeskedik, utoljára a közeljövőt tekintve. A finálé csaknem tökéletesre sikeredett, a sith-ek anyabolygóján, Moraband-on az immár felvilágosult Yoda szembenéz magával Darth Bane-el, aki brutálisan jól néz ki, és örvendetes, hogy a szavak erejével győzetik le, így bizonyítva újfent, hogy a kis zöld öregúr inkább bölcsességét, mintsem harci tudását használja a kiélezett helyzetekben. Persze csihi-puhira is sor kerül, hisz egy sorozatzáró epizóddal van dolgunk, és szerencsére jól sikeredett ez a szegmens is. A Sötét Úrral való harcra ugyan csak közvetten kerül sor, hisz szemtől szembe csak a Sithek Bosszújában kerülnek egymással, de így is izgalmas és jól felépített jeleneteket kapunk, melyben előrevetül miképp öli meg Anakin Dooku-t, amit Yoda próbál megakadályozni, sikertelensége pedig nem kis utalás a padavan későbbi árulására. A remek harc után aztán kapunk egy eléggé semmilyen lezárást, melyet még könnyű szerrel lehetne folytatni, és csupán a remény gondolatát hordozza magában, ami ugyan szép dolog, kell az optimista hozzáállás, csak épp egyáltalán nem katartikus. Pedig egy befejezésnek annak kellene lennie.
A technikai oldalra csak nagyon röviden térnék ki, hisz azok nem igazán változtak az eddigiekhez képest. A látvány még mindig jó, különösen a részecskeeffektek (tűz, füst, robbanás…) tetszettek, no meg a fénykard párbajok. A mozgás továbbra is kissé darabos és valótlanul hat, de ezt már mindenki megszokta, aki nézi a szériát. A zenék viszont tökéletesek, sok lesz az ismerős dallam, de melléjük pár új is került, amik abszolúte megállják a helyüket. A szinkron is dicséretes, különösen Liam Neeson rövid szereplésének örültem.
A Lost Missions nagyon jó lezárása lett ennek a patinás szériának. Vannak ugyan hibái, mint az említett gyengébb epizódok, vagy, hogy szinte semmi köze az előző évadokhoz, de így is komoly, a Birodalom terveinek szempontjából kiemelkedő fontosságú ügyeket tár fel, és bár a filmek tükrében egyiknek sincs túl nagy súlya, sok kérdésre kapunk választ, betekintést nyerhetünk az Erő misztikumába, és jó pár emlékezetes jelenetnek is részesei leszünk. Kíváncsian várom ezek után a Rebels-t, ha hasonló minőséget produkál, már örülni fogok nagyon.
