A könyvtár innentől jó barátom lett, majdnem a legjobb. Ezt nem gondoltam volna soha, de hát zsebpénzt nem kaptam sokat, így ha csak rövid időre is, de magaménak tudhattam a Szent magazint. Egy hónap alatt el tudtam olvasni ami érdekelt, ezek akkoriba jobbára kimerültek az előzetesekben valamint a tesztekben. Gépem még nem volt, de az újságot lapozgatva már terveztem, hogy mik azok a programok, amiket semmiképp sem szabad kihagynom. Igaz, hogy elképzeléseimnek csak egy töredéke valósult meg később, de hát az élet minden területén így van ez, ember tervez Isten végez ugyebár. Hónapról hónapra mindig én voltam az első, aki már a pultnál állt az aktuális lapszámért, de aztán megtörtént a legrosszabb: a könyvtár eladósodott, a magazin pedig már nem fért bele a költségvetésbe. Az addigi számok ugyan szabadon elvihetőek lettek (be is spájzoltam rendesen), de ezzel egy korszak lezárult.

2004-ben egy hipermarket polcán szemet szúrt valami: egy nagy doboz, rajta a Doom 3 névtelen hőse pózol, a címe: PC Játék Mánia. Benne 6 darab a kedvenc magazinomból, persze a hozzá tartozó CD illetve DVD mellékletekkel. Számítógépem továbbra sem volt, ennek ellenére kikönyörögtem, és mondanom sem kell: életem legjobb karácsonyi játéka lett a pakk. Olvastam reggel mikor felkeltem, délután mikor megjöttem az iskolából, és persze lefekvés előtt is. Mit nekem kötelező, amit a szerkesztők írnak ezerszer érdekesebb, mint mondjuk a Kőszívű ember fiai. Időközben egy barátom megkapta az első számítógépét, így már a fénylő korongokkal is volt mit kezdenem. Hamarosan a könyvtárban is újra elérhetővé vált a magazin, egészen 2005 elejéig, így el voltam látva, nem is panaszkodtam.

Ezután egy jó darabig megszakadt a kapcsolatom az újsággal, egészen 2006-ig, amikor is egy Tesco-s bevásárlás alkalmával megláttam a Crysis-t egy rég nem látott lap borítóján. Igazából ez volt az a pillanat, amikor a PC Guru szerelmese lettem, innentől ha tehettem minden számot beszereztem, persze nem mindig volt rá keret, de ha kellett éheztem is egy olyan példány miatt, amit mindenképp a magaménak szerettem volna tudni. Volt, hogy ismerőssel közösen vettük meg, majd később megadtam neki az árát, a lényeg, hogy meglett. Érdekelni kezdett a DVD melléklet is, legfőképp a rovatok, nagy szívfájdalmam, hogy már nincs, nagyon jók voltak. A játékokról szóló cikkek mellett már a hardveres témákat is olvastam, és nagy kedvencem lett a Levrov, mostanáig az első amit elolvasok, és már évek óta tervezem, hogy írni fogok bele valamit, de valahogy mindig kimaradt. A teljes játék sosem volt mérvadó, sokkal inkább a magazin érdekel, mert a mai napig minőségi, és az írás fortélyit is az újságot olvasgatva sajátítottam el, mind a régi mind az új csapatnak köszönettel is tartozom ezért, ha valami ragadt rám cikkírás terén, az az Ő érdemük.

Szívből remélem, hogy a Guru még nagyon sokáig velünk lesz, számtalan élményt köszönhetek neki, és még fogok is minden bizonnyal, de nem pusztán az újság, a weboldal is hasonló szavakat érdemel. „Ezzel játszunk” videók, melyek mindig felvidítanak, videótesztek, melyek minden játék kapcsán informatívak és szórakoztatóak, remek cikkek és még sorolhatnám…köszönöm hát Nektek ezt a sok jót, nem csak a magam, de mindenki nevében!