Kezdjük elsőként az ígéretekkel, melyekből akadt szép számmal a megjelenés előtt. A marketing egy minden eddiginél komorabb, grandiózusabb epizódot ígért, melyet tovább erősítettek az időközben megjelent, remekül összevágott előzetesek monumentális, epikus, olykor érzelemdús jelenetei, melyek láttán egy új etalon képe rajzolódott ki előttünk,a végletekig fokozva a várakozást. A média azonban végül átesett a ló túloldalára, mert a kapott információk olyan magasra helyezték az elvárásainkat, hogy A sötét lovag - Felemelkedés végül képtelen volt 100 %-ban megfelelni.

A történet szerint 8 évvel járunk a Sötét lovag eseményei után, melynek fináléjában Batman magára vállalja Harvey Dent (Aaron Eckhart) megölését, s bár így ő maga válik bűnözővé, Harvey valódi személye, vagyis Kétarc rejtve marad a nyilvánosság előtt, elhozva ezzel a viszonylagos békét Gotham városába. A bűnözési ráta szinte nullára csökken az eltelt évek alatt, Gotham valódi megmenője pedig a feledésbe merül, úgy tűnik Bruce Wayne végleg szögre akaszthatja a denevér ruhát. Persze ha így lenne, akkor a film hamar unalomba fulladna, kapunk is hát egy új főgonoszt Bane (Tom Hardy) személyében, kinek célja befejezni volt mestere, Ra's Al Ghul (Liam Neeson) tervét, tehát Gotham City-t a földdel tenni egyenlővé. A sötét lovag így visszatérni kényszerül, s mivel továbbra is bűnözőként tartják nyilván, az üldözött szerepében kell keresztül húznia Bane tervét, aki egy atombombát akar felrobbantani a városban, mindezt az Árnyak Ligájának nevében. A sztori itt nagyjából véget is ér, s a vásznon is körülbelül annyira érdekes, mint itt leírva. Ebből is ered a film talán legnagyobb hibája, az idő, illetve annak rövidsége. A Felemelkedés időintervalluma ugyanis több, mint 5 hónap, így a történet rengeteg homályos, vagy el nem mondott részt tartalmaz. Nem kapunk például semmiféle utalást arra, hogy mi történt a városban az elmúlt nyolc esztendőben, hogy miképp lett az egykoron milliárdos playboy Bruce Wayne - ből lecsúszott, nemtörődöm alak, aki még saját cégének helyzetével sincs tisztába. Az öt hónap elteltét is csak a tél beállta, illetve a bombán levő számláló érzékelteti, Batman hazatértét a börtönből pedig teljesen kihagyták, nem kis kérdőjelet hagyva a nézőkben. Továbbá az idő rovására megy az új szereplők jellemének viszonylagos kidolgozatlansága, pár mondatnál több információval nem szolgál az alkotás, hiába az érdekes karakterek. A legjobb az lett volna, ha Nolan nem ragaszkodik a hármas elosztáshoz, és Harry Potter vagy Alkonyat mintára két részre tagolva készíti el a befejezést, így minden részlet kidolgozására lett volna lehetőség, s nem kellett volna a tömörítést annyira erőltetni.

Szereplők terén szerencsére ismételten nem kell csalódnunk, mind a régi, mind az új gárda hozza az elvárt minőséget. Christian Bale továbbra is a valaha volt legjobb Batman, de álarc nélkül is parádés az alakítása. A hű inast, Alfred-ot alakító Michael Caine, vagy a Wayne vállalat érdemi vezetőjét Lucius Fox-ot megszemélyesítő Morgan Freeman tehetségét pedig kár is vitatni, hisz ezerszer bizonyítottak már. A rendőrfőnök Jim Gordon (Gary Oldman) továbbra is "halhatatlan", bár ez már a karakter velejárója, így nem rónám fel hibának azt, hogy a legdurvább szituációkat is megússza pár karcolással. Új arcként debütál Selina Kyle, vagyis Macskanő, akit Anne Hathaway kelt életre. Sokan szkeptikusan fogadták a színésznő szereplését, aki végül nem csak azt bizonyította, hogy jól áll neki a latex, de azt is, hogy tud ő színészkedni, ha a megfelelő szerepet bízzák rá, nem holmi neveletlen hercegnőt. Nagy kár, hogy a rendező nem igazán engedte kibontakozni Selina karakterét, mindössze egy pár mondatos szöveg, némi verekedés jutott neki, valamint egy nagyon fontos momentum, amit "spoiler - veszély" miatt nem említenék. Robin (Joseph Gordon-Levitt) szerepeltetése nemcsak hogy fontos, hanem az egész cselekmény mozgatórugója, John Blake kvázi a film főszereplője, kis túlzással az ő eredettörténetének is tekinthető az alkotás. Szerencsére a fiú remekül hozza az önzetlen rendőr szerepét, s mivel a Batman szó már nem szerepel a címben ez a húzás teljesen megbocsátható, a bőregér karaktere pedig már úgyis ismert már minden rajongó számára. Már a film megjelenése előtt nagy kérdés volt, hogy az új gonosz vajon képes lesz-e megütni az alakításáért Posthumus Oscar-díjat kapott Heath Ledger játszotta Joker szintjét, kinek alakja ikonikus lett a rosszfiú szerepek között. Nos a válasz nem egyszerű, hisz a két karakter teljes ellentéte egymásnak, így az összehasonlítás értelmetlen, és inkább véleményfüggő, mintsem objektív. Tom Hardy-nak nehéz dolga volt, hisz, lévén Bane szinte teljes arcát maszk fedi, színészi játékát csupán szemeivel és testmozgásával tudta érzékeltetni, ami nem kis feladat volt számára. Ennek ellenére a színész vette az akadályokat, a kitaszított karaktere egyszerre félelmetes és sajnálatra méltó, s az előző részek lagymatag fizikumú főgonoszai után végre egy Batman testi erejét is meghaladó embert kapunk, aki szinte legyőzhetetlennek tűnik még a sötét lovag számára is.

Amibe szintúgy nem lehet belekötni az a látvány, ami ismét büntet. A vágás és az operatőri munka díjakat érdemel, a párbeszédek közbeni egy-két másodperces jelenetek már a rendező védjegyének számítanak, akárcsak a remekül megírt forgatókönyv, legyen szó Bane filozofikus monológjairól, vagy Robin szentbeszédeiről, elcsépelt szövegrészekkel csak nagyon ritkán fogunk találkozni. A CGI hibátlan, egyszer sem éreztem túlzónak vagy nem oda illőnek az effekteket, látszik rajtuk, hogy a film súlyos dollármilliókat emésztett fel, amit persze később többszörösen vissza is hozott. Az akciójelenetek koreográfiája döbbenetesen jó lett, lazán hozza a Nolan-től elvárt szintet, végig izgalmas és feszültséggel teli, egyszer sem éreztem vontatottságot, kár, hogy az első ilyen rész sokára következik be, az addigi történések pedig elég lapos mederben haladnak. A megjelenés előtti trailerek egy epikus lezárást hirdettek, e téren sem kellett csalódnom, a monumentális csatajelenetek, az egész városra kiterjedő robbanások, vagy az óriási jármű állományt felvonultató üldözés mind-mind érzékelteti, hogy ez bizony a finálé, nincs apelláta. A drámaisághoz sokat hozzátesz a zene, amit ismét Hans Zimmer jegyzett, a végeredmény pedig az egyik legjobb, ami valaha filmben elhangzott. A dallam és az intenzitás mindig az adott szituációhoz igazodik, hol lágy és lassú, hol pedig pörgős, és egy egész nagyzenekart megszólaltató epikus mű.

Nem lehet azonban szó nélkül elmenni néhány rendezői hiba mellett, melyek közül talán a legfeltűnőbb a hatásvadász jelenetek egész sora, melyek a végére már-már zavaróak voltak. Ide sorolható például Batman és Bane második összecsapása, ahonnan már tényleg csak a díszkivilágítás hiányzott, vagy a rendőrsereg vonulása a rabok és zsoldosok ellen, mely bár epikus, teljesen logikátlan, hisz milyen rendőrök azok, akik maroklőfegyverekkel és gumibotokkal mennek egy sereg állig felfegyverkezett banda ellen. Értelmetlen volt számomra az is, hogy Jokerre egy szemernyi utalást sem kapunk, pedig nagyon fontos szerepet játszott a történet alakulásában. Azt persze nem vártam, hogy valahogy belecsempészik a történetbe, de mindesetre egy pár mondatot megért volna az azóta sajnos elhunyt színész legendás alakítása. További negatívum, hogy a film sodró lendülete miatt sok fontos részt felfogni sincs időnk, a "nagy fordulaton" meglepődni nem fogunk, annyi minden történik közbe, és olyan hamar lezavarják. A vér hiányát általában nem rovom fel hibának, de itt olyan szembetűnő, hogy még az is észreveszi, aki nem is figyel oda rá. Nem lenne ezzel probléma, ha a Felemelkedés nem kapott volna 16-os korhatár besorolást, aminél már teljesen megengedett az efféle tartalom. Továbbá a záró percekben van egy jelenet, amit Nolan rajongók nem igazán várnának majd, én sem tudtam hova tenni, de ez nem hiba, inkább csak egy észrevétel a teljesség kedvéért, és nem rontja az összképet, egyszerűen csak meglepő.

Olybá tűnhet, hogy csalódtam A sötét lovag - Felemelkedésben, de az olykor negatív hangvétel ellenére ez koránt sincs így. Számomra az év egyik, ha nem a legjobb filmje lett, melyről süt a profizmus, a karakterek iránti hűség, és hibái ellenére is méltó lezárása a szériának, egyben kötelező vétel mindenkinek, ilyen mozi ugyanis csak ritkán születik, pláne a mostani tucatfilmek időszakában. Kollektíve értékelve a trilógiát a XXI. századi Hollywood egyik legjobb saga -ja a Gyűrűk Ura mellett, mely viszonyítási alap lehet a filmiparban, és követendő példa a képregény-adaptációk számára. Kíváncsian várom Christopher Nolan következő nagy dobását, mellyel nagy valószínűséggel ismét letaglózza majd a nagyközönséget.