Krampusz
Az idei év egyik legnagyobb meglepetése számomra ez a horror-vígjáték. Valahogy sem az előzetesek, sem az ötlet nem csigázott fel. A krampuszt megtenni horror figurának és közben még vicceskedni is? A világ legnagyobb marhaságának tűnt. Még a pozitív fogadtatás sem győzött meg, láttam én már karón varjút, falon pókot meg minden baromságot. És *****us, a film működik! Egészen zseniálisan állítja pellengérre azt az álszent karácsonyt, amivé ez az ünnep sajnos át tud változni. És ami miatt sok ember gyűlöli is ezt az ünnepet. Félelmetesen jól elkapja ezeket a problémákat.
A története nem egy nagy bonyolultság. Egy kissrác, csalódik a karácsonyban, pokolba kívánja az egészet, a családjával együtt, majd a Mikuláshoz intézett levelét összetépi és kidobja, ami a Krampusz kezébe kerül és jön rendet tenni.
A filmet leginkább a 80-as évek egyik kult mozijához, a Szörnyecskékhez tudnám hasonlítani. Arra hajaz sok szempontból, csak nem annyira maradandó élmény. De erről majd később. A film baromi vicces és nagyon hangulatos. A Krampusz kinézete nagyon jóra sikerült, nem egy tucatrém. A segédjein már látszik azonban a pénzhiány. És most jogosan teheti fel az ember a kérdés: Segédjei?
És el is érkeztünk a film egyik legnagyobb bajához. Nagyon kevés alkalommal látjuk a címszereplőt. Inkább a csicskásaival intézi el a piszkos munkát. Ez egyébként egy érthető döntés, hiszen a Cápa is azért tudott félelmetes lenni, mert sokáig húzták a megjelenését. De ott tényleg a ragadozó tevékenykedett, itt meg nem. Viszont a Krampusz minden egyes megjelenése és cselekedete, borzasztóan hatásos és erős! Ahogy kergeti a kiscsajt, háztetőkön ugrálva... Hidegrázós!
A végére még egy kis negatívum, vér. Horror. Könyörgöm, nincs vér? Szaft, trancsír? Sokkal jobb lett volna, ha mernek kegyetlenek lenni. Akkor lett volna az igazi, akkor lett volna nagy ereje. Így "csak" egy jó film lett. De nem bántam meg, egy percet se belőle.
7/10
IMDb
Straight Outta Compton
Kicsit sokáig toltam magam előtt a filmet. Hiába kapott baromi jó pontokat és értékeléseket a film, én ódzkodtam tőle sokáig. Egyszerűen azért mert ez a gettó yo muthafakka életérzés, stílus és zene olyan messze áll tőlem, hogy az leírhatatlan. A film megtekintéséig én azt se tudtam, hogy Ice Cube rapper volt. A sors fintora viszont az lett, hogy a most bemutatott filmek között, messze ez a film a legjobb.
Egyébként az NWA nevű formáció megalakulását és széthullását mutatja be a mozi. A tagjai között volt a már emlegetett Ice Cube, Dr. Dre, Eazy-E, DJ Yella és MC Ren. A film eszméletlenül autentikus. Ugyan sosem jártam Los Angeles-ben, pláne nem akkor, amikor ezek a fazonok alkottak, de simán elhiszem, hogy így teltek ott a napok és ezek megtörténtek velük. Az egész film hihető és nem tűnt úgy, hogy szépíteni akarnának a szereplők múltjain. Persze Dr. Dre nőverését kecsesen kihagyták. De a karrierjüket nagyon pontosan és hihetően mutatták be. És ami a legfontosabb, szórakoztatóan!
Szinte minden egyes percén csüngtem a filmen. Az egésznek van valami baromi jó ritmusa és sodrása. Na meg keménysége, hamár ilyen gettó arcok a főszereplők. Egyedüli negatívum, amit feltudok hozni az a hossza. Szerintem kicsit túl hosszúra sikeredett. Majdnem két és fél óra, ráadásul létezik belőle egy rendezői változat is, ami majdnem három. El se tudom képzelni, hogy mit ollózhattak ki, mert ez a film szerintem így is nagyon alapos volt.
És mivel zenészekről szól a film, elkerülhetetlen, hogy a film hanganyagáról is beszéljünk. Mocsok jó! Tényleg távol áll tőlem a HipHop, de ezek a nóták bitang jók voltak. Főleg a Fuck the police, amit egyébként sokszor hallottam, de nem tudtam, hogy az NWA-hez köthető. Bátran nézze meg mindenki, ez sokkal több egy nagydumás gettó marhulásnál. Az idei lemezes megjelenések egyik legjobbja.
9/10
IMDb
The VVitch: A New-England Folktale
Brutális hiszti és őrjöngés alakult ki a film körül. Mindenki ódákat zeng róla, az évtized horrorját látja benne sok ember. A The VVitch hivatalos bírósági jegyzőkönyvek és New-Englandi rémtörténetek ihlették. A témája pedig a boszorkányság. Valamikor az 1630-as években játszódik a film, egy családot kitagad a közösségük, akik egy erdő szélén telepednek le és ott próbálnak tovább boldogulni. A csecsemő gyermek viszont nagyon hamar eltűnik és -- ez most nem spoiler, az első 10 percben megtörténik -- mint kiderül, egy boszorkány lakik az erdőben, aki már az első jelentében a csecsemő vérével kenegeti "habtestét".
A filmnek elképesztően erős atmoszférája van. Rád ül és folyamatosan nyomaszt. Erre folyamatosan rájátszik a remek zene, a fakó képivilág. Az operatőri munka parádés, tök mindegy, hogy éppen az erdőt, vagy a tanyát filmezik, egyszerűen lélegzetelállító ahogy a film kinéz. A színészek pedig óriásit alakítanak. Ralph Ineson színésznek ráadásul olyan brutális hangja van, amit még életemben nem hallottam!
A filmnek minden egyes komponense működik és profi de... Számomra ez a film egyszerűen nem állt össze egy jó filmmé. Valószínűleg a hype miatt az elvárásaim túlságosan megugrottak. Mindenki arról hadovált, hogy milyen félelmetes. Én egyszer nem féltem, nem ijedtem meg. Persze nyomasztó volt, de ennyi. Nem ezt vártam! Különösebb mód, horrornak se mondanám. Ez egy nagyon bizarr és nyomasztó dráma, annak egyébként tökéletes, csak nekem nem ezt mondták. Nekem azt mondták, ez egy félelmetes horror.
Továbbá és lehet én vagyok tök hülye, de vállalom, én ezt a filmet nem értettem. Miről szólt? Mit akart elmesélni?
SPOILER ON
Sokan 100%-ra veszik a boszorkány létezését is. Hát én abban sem vagyok biztos. Szerintem bőven benne van, hogy a csaj egyszerűen megőrült és lemészárolta a családját, de mindenre van ellentmondás és végig bizonytalan, hogy valójában mit is nézel.
SPOILER OFF
Ez engem valahogy zavart. Egyáltalán nem azt kaptam a filmtől, amit mindenki sugallt és szerintem a trailer is totál félrevezető. Nagy csalódás.
6/10
IMDb
Joy
David O. Russel a Harcos és a Napos oldal után a kedvenc rendezőim közé lépett be, hogy aztán az Amerikai botránnyal minden szimpátiámat elveszítse. Nem mennék bele részletekbe írtam róla anno kritikát. Ezért semmilyen elvárást nem támasztottam a legújabb filmje, a Joy felé. Amitől már előre fáztam, mert hallottam, hogy erős benne a feminista felhang. Mára viszont a feminizmus nem ugyanazt jelenti, mint régen, hanem férfi gyűlöletet, amire viszont nem vagyok kíváncsi. Szerencsére a film a feminizmus érthető és értelmes oldalát fogta meg.
A film félig meddig igaz történet. Egy Joy nevű nőről szól, aki kvázi egyedül tartja el elmebeteg és semmirekellő családját és próbál érvényesülni és kitörni az átlag háziasszony szerepből, amibe az élet belekényszerítette. A film legerősebb pontjai természetesen a színészek. Jennifer Lawrence valósággal ragyog a szerepében, Bradley Copper kis mellékszerepben is fantasztikus. De Niro is egész jó magához képest. Már a mostani magához képest. Az elmúlt 10 évben azért nem brillírozott az öreg.
A téma fontos és értékes. De engem különösebb mód nem kötött le. Voltak erős jelenetei, nagy pillanatai. De a köztes részek sokszor voltak unalmasak, vagy idegesítőek. Értem én, hogy azért lett a család ennyire Addams family, hogy még jobban átérezzük Joy reménytelennek tűnő helyzetét. De engem ezek az emberek durván felhúztak. Nem is értem, hogy ez a nő hogy bírta őket elviselni, majdnem 20 évig. 10 perc után agyonvertem volna az összeset, de minimum kidobtam volna őket a házamból és távoltartási végzést nyújtottam volna be ellenük.
Egyszeri nézésre bőven jó, lehet, hogy valaki pont ebből a filmből fog erőt meríteni, hogy saját helyzetét átgondolja és felülírja. Engem annyira nem fogott meg és Russel-től szerintem ez kevés.
6/10
IMDb
Arctalan ellenség
Andrew Niccol is a kedvenc rendezőim közé tartozik, sajnos azonban az utóbbi időben neki sem sikerült hozzá méltó filmeket készítenie. Legutóbbi két filmje a Lopott idő és a Burok volt. Én a Gattaca és a Fegyvernepper miatt szerettem meg. Tegyük egymás mellé ezeket a filmeket és egy kicsit azért ízlelgessük a különbségeket.
Nem sokat vártam ezért az új filmjétől. Nem is kapott túl pozitív visszhangot sem. Talán pont ezért tetszett nekem nagyon. Niccol határozott javulást mutatott fel, ezzel a háborús drámával. A film egy volt vadászpilótáról szól, aki a modern hadviselésben igazából már feleslegessé vált. Vegasban, egy drónokat irányító csapat tagja. Onnan ölik le a tálibokat.
A filmnek rettenetesen erős sztorija van, szinte végig pattanásig feszült, úgy, hogy igazából embereket nézünk egy konténerben, akik egymással beszélgetnek, monitorokat néznek, és egy joystick-kel irányítanak egy halálos kis szemétládát. Fontos témákat boncolgatnak, nem is igazán szaladnak bele klisés és lerágott dolgokba (egy ideig). A színészek nagyon jók, Ethan Hawke baromi jól hozza a kiégett pilótát, aki rohadtul nem azt csinálja, amire hivatott és sokszor nem is ért egyet a felsőbb vezetéssel.
A film hibája igazából az, hogy a 80. perc környékén mintha kifogyna a kakaó belőle és elkezd a háborús borzalmakról átnyergelni a családi problémákra. Amik persze addig is ott voltak és illő is volt azokkal is foglalkozni, csak azokat nagyon klisésen használja. 1000 és 1 másik filmben láthattuk már ezt tök ugyanígy. És nagyjából ennyi baj is van a filmmel.
Én kellemesen csalódtam az Arctalan ellenségben. Niccol korai filmjeihez nem ér fel, de jó úton halad, hogy újra felhívja magára a figyelmet. Nagyon szerettem ezt a filmet.
8/10
IMDb
