- Műfaj: Horror, vígjáték
- Rendező: Kevin Smith
- Forgatókönyv: Kevin Smith
- Szereplők: Justin Long, Michael Parks
Rettenetesen kedvelem Kevin Smith filmjeit. Az élet legfurább, leghülyébb, legszürreálisabb pillanatait képes megfogni. Őszintén, viccesen, alpárin polkorrektség nélkül. Teszi mindezt szeretetből. A filmjein érződik, hogy a rendező imádja amit csinál. Shop Stop, Shop Show, Képtelen képregény, Dogma, Jay és Néma Bob... , Shop Stop 2, Zack és Miri... Smith legjobb filmjei. Nagyon kedvelem őket. De vajon baj-e, ha egy rendező szeretne stílust váltani? Hogy kicsit másfajta filmeket készítsen. Szerintem nem. Így születhetett meg az Apja lánya és a Két kopper. Ezeket mindenki utálja, nekem semmi bajom nincs velük. Egyszer nézős kis szösszenetek. A baj 2011-ben kezdődött.
Red State (nem került itthon forgalmazásba) címmel. Smith úgy gondolta, hogy készít egy bizarr, szektás filmet, amivel majd jól beint a vallási fanatikusoknak, a felelőtlen tiniknek, az impotens rendfenntartóknak és a gonosz kormánynak. Ebből sikerült egy közel nézhetetlen ökörséget összehoznia. Egy-két brutális jelenettel, egész korrekt akciókkal. Illetve már abban a filmben is szerepelt Michael Parks. Ő játszotta a szektavezért, félelmetesen jól!
Smith kísérletező kedve ezután sem hagyott alább. Egy podcast keretein belül elkezdett a kollégáival, egy rettenetesen hülye sztorit kitalálni, ami arról szólt, hogy egy emberből rozmárt készítenek. Ez odáig fajult, hogy Smith megszavaztatta a podcast hallgatókkal, hogy csináljon-e ebből filmet. Mivel éppen ennek a mozinak a kritikáját olvasod, gondolhatod mi lett az eredmény. Smith ráadásul egy trilógiára való pénzt kalapozott össze. Így a jövőben is csak ezekkel a baromságokkal fog fárasztani minket. A trilógiát csak az köti össze, hogy egy elvetemült, idióta ötlet az alapja.
Jövőre jön a Yoga Hosers, amiben Smith, és Johnny Depp lányaik lesznek a főszereplők (ők egyébként az Agyarban is szerepelnek, ugyanazokat a karaktereket fogják alakítani) és valami elszabadult ősi gonosszal vívnak csatát. Eredeti. A trilógia záró darabja pedig a Moose Jaws lesz. Egy cápa-szarvas hibrides film és ez a lény megfogja majd enni Néma Bobot. Jóóóóóóságos mindenható, csak azzal folyamatosan csökken az IQ-m, hogy ezeket leírom. De akkor térjünk át a jelenlegi alanyunkra, az Agyarra, ami idehaza csak DVD-n jelent meg idén. A film egyébként tavalyi.
Wallace, egy podcast-et vezet cimborájával, ami semmi másról nem szól, mint hogy az interneten talált bizarr és hülye sztorikról mesélnek. Egy nap találnak egy fail videót, amiben egy srác levágja a saját lábát. Wallace felkerekedik, hogy megkeresse ezt a srácot Kanadában, de mire odaér a fiú öngyilkos lett a cikizések miatt. A tény, hogy nem tud interjút készíteni lelombozza főhősünket, viszont betérve egy bolt mosdójába, egy különös falragaszt talál. Egy idős férfi meghív bárkit, hogy megvendégelhesse és elmeséljen egy furcsa sztorit. Wallace kap is az alkalmon, nem is sejti, hogy csapdába sétál. A bohókás öregúr ugyanis elkábítja és rozmárt csinál belőle.
Nem hülyéskedek. Ez a film sztorija. Na, valahogy feszüljünk neki. Az Agyar, egy test-horror, egy body horror akarna lenni elsősorban. Mint Cronenberg jó pár filmje. Az ilyen típusú filmekben a hangsúly, a test és lélek furcsa elváltozásán, meggyalázásán van, de úgy, hogy az egész hihető legyen. Hogy az ember csak a gondolatától is megborzongjon, hogy akár történhetne vele ilyen is. A már emlegetett Cronenberg, egyik legismertebb filmje, a Légy pontosan ilyen. Oké, nem valószínű, hogy valaha is összezárnak minket a telepodban egy léggyel, de a film meggyőzően mutatja be ezt az átváltozást és azt, hogy egy ilyen lény hogyan tudna élni a világban. Ez az amiben az Agyar már a kezdetek kezdetén felbukik, és hangos csattanással borít magával mindent. Ugyanis az a szörnyszülött, amit Justin Long karakteréből faragnak, egy vicc! Egy rossz vicc! Ez a lény teljesen életképtelen lenne bárhol és maga az átszabása is teljesen hihetetlen és hiteltelen! Mégis, hogy a fenébe lehetne egy ilyen kreatúrát alkotni egy emberből? Sehogy! Sokan biztos csak legyintenek erre, hiszen ez csak egy film, ráadásul egy horror film. Nem kell ezen fenn akadni. De kell, mert a body horror alapkoncepciója, hogy a legelvetemültebb átváltozás is, hitelesnek kell hogy hasson. Ezt pedig nem tudja a Tusk teljesíteni!
A film ezt a jól látható hibáját azzal próbálja palástolni, hogy vígjátéknak is mutatja magát időnként. Amivel megint saját magán rúg egyet, mert a Tusk, baromira nem vicces. A poénok erőltetettek, vulgárisak, undorítóak. Sehol egy értelmes, jól kigondolt vicc, vagy egy vitriolos párbeszéd, amit már megszokhattunk a rendezőtől. Semmi! A mozi rettentő identitás zavaros. Igazából maga se tudja eldönteni, hogy horror legyen, vagy paródia, vagy nyomozós film (igen, ilyen szál is befigyel, méghozzá Johnny Deppel). Gyakorlatilag 15 percenként műfajt vált és ez rettentően idegesítő. Az ember csak feszeng percről percre, és várja, hogy hátha lesz ennek az egész hercehurcának bármi értelme.
Az Agyar folyamatosan játszik a nézője türelmével. Minden egyes jelenet iszonyatosan el van húzva, de érdemi cselekmény valójában alig-alig történik. Ebből persze következik, hogy a film valami brutálisan unalmas! Rettenet mód! El nem tudom mondani, hogy mennyire megszenvedtem ezzel a moslékkal. Ráadásul szívat is a film, mert minden egyes "műfajváltásnál" belengeti, hogy talán most jobb irányba tart. Reményt kelt az emberben. Amiből persze nem lesz semmi, mert csak rosszabb lesz az egész. Kevés fárasztóbb filmmel találkoztam 2015-ben. Sőt, szerintem ehhez hasonlót nem is láttam idén.
A filmnek igazából két érdemi pozitívuma van. Az egyik a hangulat. Hiába, rohadt idegesítő az Agyar, unalmas és nevetséges, mégis, van valami nagyon fura, nagyon nyomasztó atmoszférája, ami könnyen ráül az emberre és bizonytalanságban tartja. Mert a film tényleg kiszámíthatatlan, fogalmad sincs, hogy éppen milyen marhasággal akarnak rád törni éppen. Ez mindenképpen a javára írható, csak az a baj, hogy ez édeskevés. Az ökörség egyszerűen elnyomja minden erejét.
A másik pozitívum, a rozmár fetisisztát játszó Michael Parks. Ez az ember, félelmetes! A szó szoros értelmében. Ez a csávó egyszerűen ijesztő! Ha gyerekmesét olvasna fel, attól is magam alá hugyoznék! Olyan para az egész ember aurája, testjátéka... Leírhatatlan, szóhoz sem jutok most se! Elképesztő! A Kill Bill 2-ben is szerepelt, ő volt Bill apja.
A többi színész viszont felejtős. Long srác sohasem volt nagy színész, szerintem nem is lesz. Itt csak ordibálnia kellet. Egyébként végtelenül antipatikus a karaktere. Beképzelt tuskó (höhö TuskÓ, a film humora is ezen a szinten van), egy hülyegyerek. Nem tudtam sajnálni.
Smith, állítólag befüvezve írta a forgatókönyvet. Ez meg is látszik alkotásán, annyira csapongó és ügyefogyott. Értem én, hogy mit akart ezzel a filmmel. Hogy igazából ez csak egy poén. Direkt ilyen. De ez nem érv! Ennyi erővel semmit hibát nem lehetne felróni, semmilyen filmnek, mert éppen kitalálja a rendező, hogy direkt ilyen. Túl sokan takaróznak mostanában ezzel. Attól, hogy van egy barom ötletünk, még illene azt normálisan tálalni. Jómagam sajnálom, hogy egyik kedvenc rendezőm, az igénytelenség ilyen bugyraiba süllyed, mert nincs egy épkézláb ötlete. Nonszensz amit művel. És ha csak belegondolok, hogy még két hasonló agypusztítás érkezik a közeljövőben... Már a hányinger kerülget.
Az az igazság, hogy számomra az Agyar, a 2015-ös filmes felhozatal, legnagyobb szégyenfoltja! Simán az idei év legrosszabb alkotása és Smith karrierjének abszolút mélypontja. Tavaly nem volt olyan borzalmas alkotás, amire 1 pontot adtam volna. Hát ezt idén Néma Bob behúzta de úgy istenesen. Gratulálok!
