Kezdésnek mindjárt ott volt a "csodás" nyári gyakorlat, aminek mondanom sem kell, roppant mód örültem. Amíg más sütteti a hasát a strandon, vagy délig alszik, addig nekem jutott a reggel 5 órási kelés, a kínkeserves utazás (komolyan mondom, nevetséges a tömegközlekedés, mintha a tanyán élnénk, nem pedig Bp. elővárosában, ami autóval fél/háromnegyed óra lenne, az tömegközlekedéssel két/két és fél óra!!!), majd valahogy túlélni a napot, ismét egy gyötrelmes utazás, majd megérkezés haza negyed hat környékén. Természetesen roppant fáradt vagyok, nem sok mindenre van ilyenkor idő, se kedv. Gondolom most sokan irigyeltek emiatt. Dehát ez van, ilyen az élet, pontosabban ilyen lesz (vagy remélhetőleg jobb), így jobb felfogni úgy, mint egy fajta felkészítés (mindezzel nem is lenne baj, ha az utazás nem lenne ilyen hosszadalmas és fárasztó, na meg még néhány probléma, amiről most nem beszélnék). Nos, így teltek az első napok, hetek, aztán végülis megjött a tényleges szabadság számomra is.
A szabadidőmet végülis a már-már szokásos dolgokkal töltöttem. Foci (legalább két órányi), bringázás (napi 10 km-nél nem adok alább), egyéb hobbik, esetleg a szokásos őrültségek a haverokkal
esetleg strandolás. Na meg persze...KOCKULÁÁÁS!!! 
(persze ez utóbbit ilyenkor kicsit hanyagoltam, főleg nap közben, elég meleg van kint is, nem sok kedvem van még befűteni a géppel, meghát nyáron jórészt uborkaszezon van/volt). Történt más, számomra nagy és fontos dolog is. Az egyik ilyen, hogy végre valahára megtanultam motorozni
Régi nagy vágyam volt már, hogy kipróbáljak egy két kerekűt, de eddig valahogy nem jutottam el odáig, meghát nem is tartottam magam túlságosan alkalmasnak rá, aztán végülis kiderült, hogy mégis csak van érzékem Az első métereket egyébként a már-már legendás Simson-nal tettem meg, segítségemre pedig a nagyapám volt. Aztán az egyik barátom nagyrobogóját is megültem, egy 150 (!) köbcentis Aprillia Leonardo volt az "áldozat". Hihetetlen egy motor, annyira beleszerettem, hogy erősen elgondolkodtam a vételén. Hogy aztán mi lesz belőle nem tudom, idén már biztosan semmi, hiszen a szezonnak lassan vége, addigis legalább tudok még pénzt gyűjteni rá (mondjuk az ára meglepően alacsony). Mindenesetre biztos, hogy nem fogok beállni a "májak" sorában, vagyis nem fogok száguldozni, nem szeretnék "elpusztulni" (haverom papájának egyik aranyköpése ). 
Két kerék után négy kerék, úgyanis sikerült megszereznem a B kategóriás jogosítványt. Örülök neki, habár érdekes módon ezt most nem én akartam, habár cseppet se bánom
Elég sok ismerősöm is hasonlóan cselekedett, a szüleim meg gondolták ne legyek kivételezett, hát legyen meg nekem is. Autó mondjuk egyenlőre nem lesz (a pénz nálunk se a csapból folyik), de nem is bánom, a motornak viszont nem mondanék nemet. Majd meglátjuk, hogy alakul. Maga a tanfolyam egyébként elég kellemes volt (ráadásul ismerősnél voltam), az órák érdekesek voltak, a vezetés élvezetes stb. Egyébként Istennek hála (vagy inkább magamnak) mind a négy vizsgát sikerült elsőre letudni, ami szvsz biztató (természetesen a száguldozás itt is kizárva, nem célom támogatni a virág árusokat). Sajnos idén elmaradt a barátok által már évről évre megrendezett házi lan partink, igazából megmagyarázhatatlan okok miatt (kár, mert az hangulat, ami ezekre jellemző, nem mindennapi
). Világ válság ide vagy oda, azért az évenkénti nyaralást is letudtuk, mint ahogy azt már jó 10 éve tesszük, idén is a Balaton volt a célpont, azon belül is Siófok, ahol négy napot töltöttünk el. Itt azért nem voltam teljesen elégedett, általában jobban szokott sikerülni, most csak olyan átlagos volt az egész. A víz viszont jó volt, kaják szintén, az áraktól viszont kiakadt a szemed (fél literes üdítő laza 480 Ft...).
És igen, végülis elérkeztünk a suli kezdéshez, azaz a mai naphoz. Jó volt látni azért a régi barátokat, ismerős arcokat, és hát így az elején azért nem is olyan vészes a dolog. Meghát azért valljuk be, tanulni jó dolog, noha néha nem így tűnhet. Az iskola viszont pont azért van, hogy elsajátítsunk dolgokat, amikre szükségünk lehet, ha kikerülünk a nagybetűs életbe, és hát jobb most megszenvedni a tanulást, mint hogy felnőttként
hülyék legyünk. Ehhez persze sok minden szükséges, jófej tanárok, kellemes társaság, na meg mi magunk és az elszántságunk. Én a magam részéről remélem, hogy sikerülni "túlélnem" az idei évet is, emellett pedig lesz elegendő szabadidőm, valamint a tanulmányi eredményeim is megfelelőek lesznek. Sok sikert nektek is az ide évhez, és ne feledjétek: TANULNI!!!! 
Nos, nagyjából ennyi az, ami lényeges, a többiről nem érdemes beszélnem, hiszen elég átlagosnak mondható dolgok, amik valószínűleg veletek is megtörténtek, vagy olyan, amiről jobb inkább nem beszélni
Kicsit a blogról is: jelenleg alkotói válságban szenvedek, túl sok alanyom nincs semmilyen téren, azért a napokban jelentkezem majd valamilyen kisebb posttal, teszt, kritika egyenlőre nem várható.
