Az egész akkor kezdődött, amikor a guruban a külvilág rovatnál (néha érdemes olvasgatni az írásokat ott is, mert igazi gyöngyszemeket találni) olvastam egy jó kis képregényről, nevezetesen a Nyári srácokról. Erős vágyat éreztem arra, hogy megvegyem életem első mangáját. Nagyon röviden a sztori. Egy srácról szól a történet, aki legjobb barátjával épp az egyetemi korszakát kezdi meg, kollégium, szerelem és sport. Egy szokásos tinis hülyeség és igazából csak azért választottam ezt a mangácskát (de jó szó), hogy megtudjam miként néz ki egyáltalán és hogyan kell visszafelé olvasni. Igen először nagyon furcsa volt, hogy melyik képet is kell nézni és milyen a szövegbuborékok olvasási sorrendje. Meg kell mondjam, hogy hamar bele lehet jönni. Azóta már a második kötettel is végeztem, úgy karácsony környékén, majd hosszabb csend. Igen csend, mert ez a fajta kikapcsolódási forma (hobbi) háttérbe szorult. Egyszer viszont a guruban volt egy nyereményjáték, amivel három darab mangát lehetett nyerni, amire jelentkeztem. Gondoltam, hogy ha rám mosolyog a szerencse, akkor gyarapíthatom a szegényes gyűjteményemet.. hehe.

Nyertem is. A csomagban három mangácska volt. Naruto 2, Árnybíró 7 és jelen írásom tárgya Ruroni Kensin 1. Egyébként érthető, hogy azzal a mangával kezdek, aminek az első kötete van meg, nem? (Ez csak természetes). Belekezdtem hát az olvasásba, de előtte el kell mondanom, hogy a borító kicsit átvert, hiszen a főhősről azt hittem, hogy lány. Nem vicc, egy vörös hajú lány, kereszt alakú sebhellyel az arcán. A védelmemben azt tudom felhozni, hogy a szerző leírta, hogy tényleg nőies lett a hős. Ezt a karakterek születésének titkos történetében lehet olvasni. Nem is tudtam, hogy ilyet is beleraknak, ebből is látszik, hogy nem vagyok profi, bár a Nyári srácokban ilyen nem volt. Szóval remek ötlet, hogy ilyen kis történetek is színesítik az alkotást, érdekes olvasni arról, hogy mi a karakterek története, van-e kapcsolat valós személyekkel stb. egyszóval tökéletes. Na de visszakanyarodva az elejére egy pár alap tudnivaló a műről. Tehát Vacuki Nobuhiro híres mangasorozatáról van szó, ami a Meidzsi-korszak hajnalán kezdődik. A sógunátus rendszerét szétverő forradalmi erők legfélelmetesebb orgyilkosa, Battószai, az emberölő, az utolsó összecsapások után eltűnik. Pár évvel később egy magányos vándor tűnik fel Tokió utcáin. Úgy körülbelül ennyi az előtörténet. Egyébként annyit hozzátennék, hogy Japán történelmében nem vagyok jártas, viszont egy filmsorozatot láttam, ami James Clavell regénye alapján készült. A címe Shogun (a könyvé is hehe). Be kell vallanom, hogy a könyvet nem olvastam. Tudom, hogy elkárhozok miatta, de most azt hiszem, hogy egy hülye kamasztól nem lehet elvárni, hogy ilyen jó és értelmes dolgokat olvasson. Viszont ha kicsit nő az ember, akkor megjön az esze is, így pótolni fogom. Hol is tartottam? Ja igen, a mangának kis történelmi vér csörgedezik az ereiben. Kezdve az előtörténettől egészen a korhű ábrázolásig (ruhák – nem farmer nadrág -, épületek). Azt kell mondanom, hogy bejött, de annyira, hogy már a második és harmadik kötetet is megvettem és elolvastam. Ezzel az egyik könyvesbolt mangakészletét ki is pucoltam. Megvettem volna a negyediket is, de azt még sehol nem láttam, pedig lassan elvonási tüneteim lesznek, hogy nem tudom meg, mi fog történni. Ez a legkegyetlenebb dolog a világon. Az ember nagy élvezettel olvas, majd a legjobb résznél vége NEEE TUDNI AKAROM. A végére még elmondanám, hogy a rajzok tökéletesek, de leírni úgysem lehet, így az első oldalát berakom ide. Ugye, hogy lányos kinézete van a főhősnek?