Gondolkoztam, hogy mivel is kéne kezdeni, aztán rájöttem, hogy belevágok a közepébe és sodródok az árral. Tehát azt kell először leszögezni, hogy ez a Joker, nem az a joker, akit a régi filmben láttunk. Nem lehet összehasonlítani őket, mert annak idején Jack Nicholson (ugye egy élő színészlegendáról beszélünk) is azt játszotta, amit az akkori Joker szerep megkívánt. Heath Ledger is azt alakította, amit kértek tőle, bár számomra több is átjött az ő szerepéből, mint ami elvárható lett volna tőle. Ezt alátámasztja az a sok interjú a stábbal, akik sokszor emlegették, hogy párszor megijedtek Ledgertől a forgatás alatt. Ez a figura őrült, képes lenne bárkinek szép mosolyt varázsolni az arcára a kis késével.

Először nem is döbbentem meg annyira, amikor megláttam ezt a Joker gyereket, csak egy zseniális terv kieszelője, semmi több. Azért egy apró szösszenetet odavetett, már a miheztartás végett, de az igazi varázslatra várnom kellett még. Aztán eljött az a pillanat, amikor a szőr is felállt a hátamon. A kis kupaktanács, nem volt hosszú és nem volt benne hatalmas monológ, ami magában nem fog senkit a földhöz vágni, de akkor érzi majd először a néző (ahogy én is), hogy ez a Joker. A gesztikulálása, ahogy néha nyalogatja a szája szélét?! és párszor szünetet tart, valamint szépen nyugodtan sallangok nélkül elmondja, hogy mi a terv. Igen, ez egy igazi Criminal mastermind, ilyen figurákat, csak ritkán látni még a Criminal minds (Gyilkos elmék) című sorozatban is. Rögtön értelmet nyer majd a sokat emlegetett „why so serious?” kifejezés is. Kell egy ennyire kegyetlen és mégis valamennyire higgadt bűnöző, aki végre méltó ellenfele lehet, annak a nyápic bőregérnek.

Ami nekem tetszet a filmről, azt nagyvonalakban le is írtam. Jó volt még pár kedves jelenet (erről picit lentebb), de egyedül Joker tudott elvarázsolni az egész filmben és mindig őt szerettem volna látni, hogy éppen mit is tervez és miként oktat pár piti kis rosszfiút arra, hogyan is kéne itt kavarni a dolgokat. Nem azért mentem moziba, hogy lássam Heath Ledgert utoljára (egyébként is lesz még egy filmje, tehát nem ezzel ért véget a pályafutása) és konstatáljam, hogy mekkora színész. Ezt csak azok állítják, akik még soha nem látták őt egyetlen filmben sem. Nem ebben a filmben tanult meg hírtelen úgy játszani, hogy lenyűgözzön mindenkit. Játszott ő már állovagot a Lovagregényben és meleg farmert a Túl a barátságon-ban, amiért jelölték is Oscar díjra. Ez minősíti legjobban a színészt, hogy bármit el tud játszani profi módon és el is játszotta az összes szerepét. Kár, hogy többet sajnos nem láthatjuk őt, az még nagyobb baj, hogy csak halála után döbbennek rá az emberek, hogy tudott valamit és nem egy volt a sok közül, akik az álomgyár termékei voltak.

Tehát, ahogy fentebb írtam bőregér csúnyán elbukott jokerrel szemben. Bruce Wayne (Christian Bale) nagyon jól elvan magának, mint a befőtt. Néha üzletemberkedik, néha a hajóján hentereg orosz balerinákkal, de semmi komoly. A (jó) karaktere abszolút színtelen és ez főleg a vacsoránál mutatkozik meg (ami a jokeres jelenetek mellet az egyik kedvencem), ahol még az orosz barátnője is simán hitelesebb – pláne a kis akcentusával –nem beszélve Harvey Dent (Aaaron Echart), akinek egész komoly elképzelései vannak arról, hogy merre meddig és az egész filmben hiteles. Bruce csak ül ott bambán, néha szól. Lehet, hogy nem is kell annyira kiemelni a jó karaktert, mármint Batman emberi énjét, de én kíváncsi lettem volna rá, hogy mégis hogyan vélekedik a dolgokról, főleg azért, mert lesz egy igen komoly választása, ami nevezhető a film csúcspontjának is és kétarc színrelépésének. Ez viszont elég szépre sikeredett, így nem lőném le ezt a poént. A Batman köpenyes karakterével nincs baj, mert teszi a dolgát és hősködik, ahogy ezt el is várja a néző. Mondjuk nekem feltűnően sokszor pózolt a bat ruhában, de tényleg nem volt rossz. Elvégre hősről révén szó, nem igaz? A többi szereplő szokásosnak mondható, semmi extra. Mindenki teszi a dolgát és próbálja a karakterének megfelelően kezelni az eseményeket, legyen az Joker, esetleg más szörnyű dolog. Viszont Nataschát (Beatrice Rosen) megjegyzem magamnak (egészen biztos, hogy fogjuk még látni sokkal nagyobb szerepekben is, legalábbis én remélem), mert engem meglepett az asztali jelenetnél a szerepe. Bejött az akcentusa és kellett ahhoz, hogy jobban megismerjük Dentet egy remek párbeszéd keretében. Ha már így rátértem a párbeszédekre, akkor meg kell említeni, hogy nagyon jók. Legyen szó a már említett Jokeres gyűlésre, vagy a vacsorára, esetleg Alfred (Michael Caine) pár szellemes megjegyzéséről. Mind emeli a színvonalat és remekül hozza közelebb ezt a világot a nézőkhöz.

Összességében tehát elmondható, hogy megéri azt a kettő és fél órát és nem lesz alvás a moziban. Joker végig garantálja, hogy komolyan kell venni, bár ez egyben egy kis kritika is, hiszen mellette mindenki eltörpül, még Batman is, pedig az ő karaktere kétszer tűnik fel (mármint Bruce és Batman). Nem tudom, hogy ez mennyire volt szándékos, de én mástól is vártam volna, hogy odarakja magát, főleg Bruce Wayne-től, mert köpeny nélkül bizony még Dent is jobbat alakított. Pontokban, bár én sose szeretek pontozni
08/10, ha filmként nézünk rá, mert Joker még egyedül is elviszi a zakó zsebében az alkotást és nem lehet kivetnivalót találni Heath Ledger játékában. Ha képregényes alkotásokat nézem, akkor pedig 10/10 és valószínűleg nem lesz egy jó darabig olyan alkotás, ami ilyen színvonalat képvisel. Ennyi lett volna az én Batman mozim, ahogy én láttam és ahogy nekem tetszett. Utolsó sor, középen és hajrá.