Forsaken Gods írta: blarskerin

Előre kell bocsátanom, hogy igazából még nem játszottam a beharangozott küldetéslemezzel, de lehet, hogy nem is fogok sokat. Már a bevezető intró közben felállt a hátamon a szőr. Csak kapkodtam a fejemet, mert a lemez készítői lazán átlépték azt a tényt, hogy a Gothic 3 egymástól elég markánsan különbözően, három féle módon fejezhettük be. Pedig a három befejezésben nagyon eltérően alakult hősünk további élete és Myrtana, valamint Varant sorsa is. Erre a készítők kiválasztották a számukra legszimpatikusabb befejezést, és abból igyekeztek valamit alkotni. Sajnos ezt olyan mérhetetlen hozzáértéssel tették, mintha egy szakács az előző napi csirkepaprikás maradékára alapozva kezdene vanília pudingot főzni, ugyanabban az elmosatlan lábasban.

Talán még át lehetne lépni az olyan apróságokat, hogy a harmadik részben, Trelis várában személyesen agyonvert és kifosztott egyszerű kapuőr, Thorus ezúttal az orkokat összefogó legfőbb hadúrrá lép elő. De kérdem én, mit keresnek az orkok Myrtanában, amikor a harmadik rész két befejezésében is kötelező jelleggel irtjuk ki őket saját kezűleg, felszabadítva a városokat rémuralmuk alól? A harmadik befejezésben ugyan ez a mészárlás szabadon választott, de szerintem minden rajongó megteszi ott is. Ennek ellenére névtelen hősünk a világot elhagyva(!) döbbenten látja, hogy két évvel később az orkok erősebbek, mint valaha. Ezért aztán bőszen össze is rúgja a port Xardas-szal, aki szinte már isteni hatalmú mágus létére természetesen alulmarad, bár magával viszi névtelen hősük gyakorlatilag minden tudását, melyért a Gothic 3-ban olyan sokat szenvedtünk. Számomra ez az amnézia egyébként is kezd már valahogy nagyon lerágott csonttá válni. A második részben még frappáns megoldást találtak rá a Piranha-s fiúk, a harmadikban kénytelen voltam elfogadni, bár már ott is szúrta a ….. szememet. De ugyanezt még egyszer elővenni?! Talán a JoWooD-nak, vagy az általa megbízott Trine Game Studios-nak nincs egyetlen forgatókönyv írója, jótékony író ismerőse, vagy legalább egyetlen grafomániában szenvedő dolgozója sem? Mert ennél a történetnél még én is jobbat tudnék készíteni, amatőr létemre!

Rajongóként valahogy igyekeztem lenyelni halmozódó rossz érzéseimet és a kölcsön kapott, angol nyelvű játékot felpörgetve (mivel nem tudok angolul) legalább egy kicsit kószálni az új Myrtanában. Alig hagytam el Sildenben (ahol névtelen hősünk amnéziásan visszatér a világba) a hajdani ork vezér méretes parasztháznál alig nagyobb palotáját, érdekes felfedezést tettem. A Trine Game Studios programozói egy isteni világot alkottak! Az út szó szerint szép, barnára sült cipókkal volt kikövezve! Egy darabig buzgón szedegettem őket, de aztán eluntam, mert vagy a világra figyel az ember, vagy az átlag három lépésenként heverő cipókra. Én inkább a világra figyeltem. De bár ne tettem volna! Az még tetszett, hogy a háborúra készülő Sildent ezúttal már masszív deszkafal vette körbe. De az már kevésbé, hogy a halászok házai mellett rendkívül ismerős kis hordókra találtam. Halas hordókra. Ugyanazokra, melyeket a Gothic 3-ban összegyűjtve a malomban kialakított raktárba kellett szállítanom. Most is megpróbáltam őket felvenni, de sehogyan sem sikerült. Viszont ha nincs szerepük a játékban, miért vannak ott? A halászok házaitól az immár üres arénába mentem és mit ad Isten? Az egyik föld alatti odúban megtaláltam Kadok, az ork kovács pörölyét, melyet a Gothic 3-ban becsületesen visszavittem a feledékeny ork kovácsnak. Mentségére legyen mondva a játéknak, ezt a pörölyt sem tudtam felvenni!

Ekkor már kezdtem gyanút fogni, ezért elmentem Zapotek, a rabszolgatábor hajdani ork vezetőjének a házába és bizony ott is megtalálhattam a korábban a malomba hordott tűzifát. Sőt! a sarokban még egy Tűzserleget is. Töredelmesen és őszintén bevallom, hogy itt bizony belém bújt a kisördög. Előbb csak kimentem Sildenből és ellenőriztem a környéken található „kincseládákat”, meglepő módon mindet ugyanott találva, ahol a Gothic 3-ban a kifosztásuk után hagytam őket. Ezekkel annyi szerencsém volt, hogy most megint ki lehetett rámolni őket. Arról sajnos nem tudok mit mondani, hogy most is ugyanazokat a dolgokat találtam-e bennük, mint egy korábbi játékban. A kisördög felbujtására ekkor az útközben található ellenfelekkel mit sem törődve átúsztam, illetve egy váratlan víz alá merülés után átgyalogoltam a váratlanul szárazzá vált tavat és elmentem Geldern városába. Örömmel jelenthetem, hogy ott is mindent a legnagyobb rendben a helyén találtam! Grok három aranytányérját, melyeket Laresnek loptam el. Az első lovag sisakját a hajdani ork sámánok házában és persze a következő Tűzserleget is a bánya mélyén. Gothic iránti rajongás ide, vagy oda, ekkor szakadt el nálam a cérna. Abbahagytam, és köszönettel visszaadtam barátomnak a kölcsönkapott játékot.

Nagyon szeretem a Gothic világát és a benne játszódó game-eket. De személyes tapasztalataim, valamint a gothic3.hu oldalon olvasottak alapján nagyon gondolkodom rajta, megvegyem-e a Forsaken Gods hamarosan megjelenő magyar kiadását!

Tudom, kemény kritikát fogalmaztam meg. De nem keményebbet a JoWooD-nál! A kiadó ugyanis (amint azt néhány hete a PGO-n is olvashattuk) bocsánatot kért az eddigi legbugosabb gothic játékért!

De egyre érlelődik és növekszik bennem egy nagy félelem is. A Forsaken Gods-ra azt mondták, hogy afféle átvezető lesz a Gothic 3 és az Arcania: A Gothic Tale között. Már az is kemény önkritika a JoWooD részéről, hogy a Spellbound-dal készíttetett játékot Gothic 4-ről átkereszteltették Arcania-ra. De ha ez a történetileg csúnyán összecsapott küldetéslemez az átvezetés, akkor kezdek félni a Spellbound-géle új Gothic-tól.