Amikor a Doom 3 végre megjelent 2004-ben, oly fokon rengette meg a játékosok társadalmát, mint addig kevés anyag a PC-n. Na meg aztán 2004 önmagában is egy durva év volt (Far Cry, Half-Life 2... emlékeztek?), így érthető, hogy sokan szinte csak kapkodták a fejüket a királyabbnál királyabb cuccok közepette. S ebben a roppant erős mezőnyben is képes volt tarolni a Doom 3, noha tény, hogy sokan csalódottságuknak adtak hangot a nagyjából 20 óra hosszú game végigdarálása után (hogy csak a legnagyobb f*szkorbácsot érdemlő kinyilatkoztatást említsem, a GameTrailers.com beválasztotta az évtized tíz legnagyobb csalódása közé). Sírtak, hogy túl sötét, sírtak, hogy nem elég innovatív, sírtak, hogy izzasztja a gépet, és sírtak, mert nem volt AI... vagyis kábé mindenért, ami egyéniséget adott a cuccnak. A Doom 3 nem Half-Life 2-nek készült. Sosem ígért eszméletlenül forradalmi játékmenetet, vagy ultrabrutálisra fejlesztett tűzharcokat. Azt ígérte, hogy jól összeszarjuk magunkat rajta ijedtünkben, na meg hogy olyan sötét lesz, hogy remegve nyúlunk majd a zseblámpánk után. Ezen ígéreteket pedig meg is tartotta, mert bár mindenütt volt egy nagyszájú, aki osztotta az észt, hogy ez a játék nem is parás, a legtöbben azért mégis össze-össze rezzentünk egy-egy imp meglepetésszerű támadása után. A sötétségre meg szerintem nem is kell reflektálnom, megteszik helyettem a screenshotok.
Szóval kijött a játék, kapkodtuk a fejünket, és hitetlenkedtünk az egy évvel korábban bejelentett xboxos változat miatt. "Ezt ara kis vacakra?" - kérdeztük arcoskodva, lévén abban az időben konzolosnak és PC-snek lenni még komoly választást jelentett. Igaz persze, hogy az első Xbox sokat tett ennek a képzeletbeli falnak a lerombolásáért, de még ma is látni nyomait a homokban, hát még hat esztendővel ezelőtt. Na de ne hagyjátok, hogy folyton elkalandozzam, mert sose fogom befejezni... szóval kijött az első pár shot a game boxos portjáról, mi meg fetrengtünk a röhögéstől. Hogy miért? Tömören fogalmazva azért, mert egy rakás kakinak tűnt a PC hi-res eredetije után. A legtöbb PC-s így észre se vette a játék tényleges premierjét a boxon 2005-ben, velem együtt, aki bár tudomásul vettem a port létét, magasan tettem rá. Aztán teltek az évek, vettem egy 360-at, bekerültem a Guruba, és így tovább, és így tovább, de ezt már úgyis tudjátok. Lényeg a lényeg: jött a tegnapelőtt!
A neten böngésztem az apróhirdetések között, hátha rálelek a játékvilág Szent Gráljára (Egy ezer forintért árult Air Raid megoldaná az anyagi gondjaim erre az életre... apropó, nincs valakinek egy otthon, hehehe...?), mikor is kiszúrtam egy viszonylag friss postot, ahol valaki a Doom 3 xboxos változatát árulta. Az utóbbi időben alaposan utánakutattam a konzolos változatnak, és ami igazán bejött, az a PC-ről fájóan hiányzó gyűjtői kiadás volt. Az e-bayt azonban nem az egyszeri gamer szívfájdalmaihoz szabták, tízeseket meg semmi kedvem nem volt kidobni egy "kicsit karcos, de azért még elindul..." típusú lemezért. Erre most itt egy hirdetés a játék alap kiadásáról boxra, baráti áron, ahogy kell. Nincs tok, semmi sincs, a lemez van. Kell? Naná! Az üzlet megköttetett, én meg hazanyargaltam a játékkal... illetve nem is. Előtte még megmutattam Chrisnek, aki elcsodálkozott, és megjegyezte, hogy ezt még XBLA-ra se teszik fel. :P
A hosszú bevezető után viszont ideje rátérni a játékra, aminek elindítása komoly fájdalmakkal jár. Szó szerint, mert én monitoron játszom a 360-nal, ergo VGA kábelen nyomja ki a képet a masina, ami nem támogatja a Doom 3 PAL változatának 50 herzes képfrissítését. Ahhoz pedig, hogy a dobozt az ezeréves tévémre kössem, át kell kutyáznom az íróasztal alatt, és tuti, hogy párszor beverem a hátam. Adja magát a kérdés tehát, hogy mindez megéri-e, de gondolom már Ti is rájöttetek, hogy igen, lévén amúgy nem írnék róla ilyen hosszú és tanulságos postot. Megéri, mert a Doom 3 egy nagyon klafa játék az Xboxon. A progi simán fut a 360-on is, nincsenek fájó kompatibilitási problémák, egyedül az fura, hogy max 25 fps-t ha kitol a motor. Ez van, többet képtelen, ám azon a színvonalon, amit a játék prezentál, ez nem is csoda. Egyszerűen hihetetlen, mit ki nem hoztak a portolást végző jómunkásemberek az Xboxból! Az a vacak fekete doboz, aminek a 700 MHz körül ketyegő kvázi Celeronján annyit röhögött a gamerek világa, az utolsó évében megmutatta, hogy tud egyet s mást - kár, hogy csak akkor, de ez szigorúan magánvélemény. A textúrák nagyon szépek, a fény-árnyék effektek egy az egyben át lettek emelve a PC-s változatból, az animációk meg - bár csalnak itt-ott - folyamatosak és igen részletesek. Persze azért az Xbox mégsem PC, és ez meglátszik a játéktervezésen. A pályákat néha átalakították, rövidebbnek, egyszerűbbnek tűnnek, és úgy egyébként is sokkal kevesebb díszítő elemet látni. Az ellenfelek kidolgozottsága sem az igazi (ezt csak nagyon közelről szúrjuk ki ám), és egy-egy durván technológiát prezentáló rész is kimaradt a portból (rögtön az elején ilyen a Dungeon leomló fémrúdkvartettje). Mindezek viszont nem rombolnak a játékélményen, sőt, egy-egy kósza "Ahaaa, erre emlékszem!" felkiáltáson túl el is feledkezünk róluk. A játék ugyanis még mindig parás, pláne egyedül a sötétben, éjjel, hangosan... Nem hiába, az id már csak id.
Van viszont valami, ami miatt a konzolos Doom 3 JOBB a PC-snél. Tudom, hogy most sokan szívesen spriccelnének savat az arcomba, vagy etetnének meg egy pinky démonnal, de ki kell jelentenem, hogy az xboxos változat teljesebb élményt jelent saját platformján, mint a PC-s jelentett egy évvel korábban. Ennek oka pedig a kooperatív mód, ami olyan részletes kidolgozást kapott, hogy ihaj! Haverral tolva a Doom 3-at az egész játék felpörög, ezzel ellensúlyozva a sötét, depis atmoszférát, amit a sima kampány darálása alatt tapasztalunk. Több a szörny, tágabbak a pályák, van lőszer dögivel, mi meg csak megyünk, lövünk, üvöltünk és imádjuk, hogy ennyire fasza a játék. Egy szó mint száz, ha megvan PC-n is, szerezzétek be a Doom 3-at Xboxra, mert megéri - feltéve, ha találtok egyet, mert mostanában egyre kevesebbszer hirdetik meg idehaza.
S hogy mi is ennek a sztorinak a tanulsága? Nos, nem sok. Leírhatnám, hogy "ne ítélj elsőre", meg hogy "kicsi a bors, de erős", értelmét viszont nem látom, mert ha eddig eljutott valaki ebben a zavaros irományban, az már mutatja, hogy érdekli a cucc, és leszűrte, amit le kellett. A PC-s Doom 3 király volt, ez meg egyenesen szuper. Ámen!
Szóval kijött a játék, kapkodtuk a fejünket, és hitetlenkedtünk az egy évvel korábban bejelentett xboxos változat miatt. "Ezt ara kis vacakra?" - kérdeztük arcoskodva, lévén abban az időben konzolosnak és PC-snek lenni még komoly választást jelentett. Igaz persze, hogy az első Xbox sokat tett ennek a képzeletbeli falnak a lerombolásáért, de még ma is látni nyomait a homokban, hát még hat esztendővel ezelőtt. Na de ne hagyjátok, hogy folyton elkalandozzam, mert sose fogom befejezni... szóval kijött az első pár shot a game boxos portjáról, mi meg fetrengtünk a röhögéstől. Hogy miért? Tömören fogalmazva azért, mert egy rakás kakinak tűnt a PC hi-res eredetije után. A legtöbb PC-s így észre se vette a játék tényleges premierjét a boxon 2005-ben, velem együtt, aki bár tudomásul vettem a port létét, magasan tettem rá. Aztán teltek az évek, vettem egy 360-at, bekerültem a Guruba, és így tovább, és így tovább, de ezt már úgyis tudjátok. Lényeg a lényeg: jött a tegnapelőtt!
A neten böngésztem az apróhirdetések között, hátha rálelek a játékvilág Szent Gráljára (Egy ezer forintért árult Air Raid megoldaná az anyagi gondjaim erre az életre... apropó, nincs valakinek egy otthon, hehehe...?), mikor is kiszúrtam egy viszonylag friss postot, ahol valaki a Doom 3 xboxos változatát árulta. Az utóbbi időben alaposan utánakutattam a konzolos változatnak, és ami igazán bejött, az a PC-ről fájóan hiányzó gyűjtői kiadás volt. Az e-bayt azonban nem az egyszeri gamer szívfájdalmaihoz szabták, tízeseket meg semmi kedvem nem volt kidobni egy "kicsit karcos, de azért még elindul..." típusú lemezért. Erre most itt egy hirdetés a játék alap kiadásáról boxra, baráti áron, ahogy kell. Nincs tok, semmi sincs, a lemez van. Kell? Naná! Az üzlet megköttetett, én meg hazanyargaltam a játékkal... illetve nem is. Előtte még megmutattam Chrisnek, aki elcsodálkozott, és megjegyezte, hogy ezt még XBLA-ra se teszik fel. :P
A hosszú bevezető után viszont ideje rátérni a játékra, aminek elindítása komoly fájdalmakkal jár. Szó szerint, mert én monitoron játszom a 360-nal, ergo VGA kábelen nyomja ki a képet a masina, ami nem támogatja a Doom 3 PAL változatának 50 herzes képfrissítését. Ahhoz pedig, hogy a dobozt az ezeréves tévémre kössem, át kell kutyáznom az íróasztal alatt, és tuti, hogy párszor beverem a hátam. Adja magát a kérdés tehát, hogy mindez megéri-e, de gondolom már Ti is rájöttetek, hogy igen, lévén amúgy nem írnék róla ilyen hosszú és tanulságos postot. Megéri, mert a Doom 3 egy nagyon klafa játék az Xboxon. A progi simán fut a 360-on is, nincsenek fájó kompatibilitási problémák, egyedül az fura, hogy max 25 fps-t ha kitol a motor. Ez van, többet képtelen, ám azon a színvonalon, amit a játék prezentál, ez nem is csoda. Egyszerűen hihetetlen, mit ki nem hoztak a portolást végző jómunkásemberek az Xboxból! Az a vacak fekete doboz, aminek a 700 MHz körül ketyegő kvázi Celeronján annyit röhögött a gamerek világa, az utolsó évében megmutatta, hogy tud egyet s mást - kár, hogy csak akkor, de ez szigorúan magánvélemény. A textúrák nagyon szépek, a fény-árnyék effektek egy az egyben át lettek emelve a PC-s változatból, az animációk meg - bár csalnak itt-ott - folyamatosak és igen részletesek. Persze azért az Xbox mégsem PC, és ez meglátszik a játéktervezésen. A pályákat néha átalakították, rövidebbnek, egyszerűbbnek tűnnek, és úgy egyébként is sokkal kevesebb díszítő elemet látni. Az ellenfelek kidolgozottsága sem az igazi (ezt csak nagyon közelről szúrjuk ki ám), és egy-egy durván technológiát prezentáló rész is kimaradt a portból (rögtön az elején ilyen a Dungeon leomló fémrúdkvartettje). Mindezek viszont nem rombolnak a játékélményen, sőt, egy-egy kósza "Ahaaa, erre emlékszem!" felkiáltáson túl el is feledkezünk róluk. A játék ugyanis még mindig parás, pláne egyedül a sötétben, éjjel, hangosan... Nem hiába, az id már csak id.
Van viszont valami, ami miatt a konzolos Doom 3 JOBB a PC-snél. Tudom, hogy most sokan szívesen spriccelnének savat az arcomba, vagy etetnének meg egy pinky démonnal, de ki kell jelentenem, hogy az xboxos változat teljesebb élményt jelent saját platformján, mint a PC-s jelentett egy évvel korábban. Ennek oka pedig a kooperatív mód, ami olyan részletes kidolgozást kapott, hogy ihaj! Haverral tolva a Doom 3-at az egész játék felpörög, ezzel ellensúlyozva a sötét, depis atmoszférát, amit a sima kampány darálása alatt tapasztalunk. Több a szörny, tágabbak a pályák, van lőszer dögivel, mi meg csak megyünk, lövünk, üvöltünk és imádjuk, hogy ennyire fasza a játék. Egy szó mint száz, ha megvan PC-n is, szerezzétek be a Doom 3-at Xboxra, mert megéri - feltéve, ha találtok egyet, mert mostanában egyre kevesebbszer hirdetik meg idehaza.
S hogy mi is ennek a sztorinak a tanulsága? Nos, nem sok. Leírhatnám, hogy "ne ítélj elsőre", meg hogy "kicsi a bors, de erős", értelmét viszont nem látom, mert ha eddig eljutott valaki ebben a zavaros irományban, az már mutatja, hogy érdekli a cucc, és leszűrte, amit le kellett. A PC-s Doom 3 király volt, ez meg egyenesen szuper. Ámen!
Értékelés: 9,5 / 10
Vitatkoznék ezzel a kijelentéssel, mégpedig voltak John Carmack és csapatától olyan kijelentések, amik nem csak, hogy kimaradtak a játékból, de ha meg is valósították azt, nem volt fényes a helyzete. Előbbire példa a Coop mód hiánya, utóbbira a mély történet és az összetett Multiplayer. Másrészt megértem azokat, akik csalódtak a játékban, hisz 2002-ben mutatták az E3-on először a Doom 3-at és tarolt a siker ott, majd halasztották 2003-ról 2004-re (valószínüleg az ID Tech 4 gyengeségei miatt) és pechjére egy ligába indult a Half-Life 2-vel, megannyi más klasszikus címmel, ráadásul a H-F2-vel versengett grafika terén. Ezzel nem a H-F2-t dicsérem agyon, mert az szerintem (is) egy rossz játék, de azzal egyet értek, hogy látványban körökkel leverte a Doom 3-at, és míg 2002-ben a Doom 3 volt a kitörő sikerrel, addigra 2004-re a Half-Life 2 volt a legtöbb kritikusnál az év játéka.
2004 szerintem az az év volt, amikor a PC-s játékfejlesztés "úgy döntött" a csúcson kell abbahagyni... Ha jól belegondolok, utána már csak egy-egy cím jött évente, ami említésre méltó maradt. Nagy kár...
Emellett ugye ott a fantasztikus fény-árnyék effekt, meg a máig etalonnak számító animáció.
A játékmenet viszont már közel sem volt tökéletes. Fő hibája az, hogy nagyon hamar kiszámíthatóvá vált. Bemész egy helységbe, felveszel valami fegyvert/páncélt, megjelenik mögötted pár ellenfél, leölöd, mész tovább, ennyi. Ez ismétlődött gyakorlatilag végig a játékban, és ez nagyon hamar szemet szúrhatott.
ilyen
http://www.gamespot.com/users/jesus_knight/view_image?id=atQB5Bgu7hqb5xDl
imádom a cuccost, kár hogy a XBL marketplace-ről leszedték
Amúgy szerintem is bekaphassák azok, akik lehúzták annak idején. Jó, persze különbözőek az ízlések, de én pl. a F.E.A.R.-t játszottam úgy végig, hogy meg se rezzentem (talán csak 1-2 almás jelenetnél), közben meg van, aki attól fosik be. Én annak idején a Doom 3-tól izzadtam sokat éjszakánként, olyan körülmények között, ahogy leírtad. (Illetve én fülhallgatóval nyomtam, mert úgy semmilyen külvilági zajt nem hallani - na, meg nem vertem fel legalább a ház népét sem.
Ok, mondjuk azóta kijöttek sokka félelmetesebb programok. Pl. a Cthulhu-s Dark Corners of the Earth vagy a Penumbra már lekörözték sikeresen a Doom 3-at, hiszen ezekben a játékokban SEMMI szuperfegyverünk nincs. Azért a Doomban a BFG vagy a jó öreg shotgun elég megnyugtató volt.
Az meg, hogy agyonszkriptelt, meg nincs benne olyan fizika, mint a kortárs HL2-ben, meg nem süttethetjük a hasunkat, mint a Far Cry-ban, engem nagyon nem érdekelt. Egyszerűen "jó" hangulata volt a Doomnak, és ennyi. Én nem vártam tőle, hogy világmegváltó lesz, csak azt, hogy méltó folytatása lesz az 1-2-nek. S azokhoz képest igen is fejlődés, hiszen egyikben sem fostam be egyszer sem, illetve azoknak sztorija sem volt. Na, meg inkább hasonlítottak egy Serious Samre vagy Painkillerre, mint egy túlélőhorrorra.
Amúgy szerintem kb. a Gamer adott rá reális értékelést annak idején (pont a legutolsó számban tesztelték...
Ja, és igen, 2004 az nagyon jó esztendő volt. A felsorolásból még kihagytad a Painkillert meg a Thief 3-at. Bár ez utóbbi ugyebár lopakodós, s csak a nézet "FPS". De, ha nem akarunk szigorúan az akciójátékokhoz ragaszkodni, akkor ugye ott a Prince of Persia feltámadása, vagy a KotOR(-ok). Talán azóta sem volt olyan ütős év - persze PC-fronton. Legalábbis számomra.