Az utolsó emléke az előző estéről, hogy egy nekromanta (másodállásban alkimista), akit a kocsmában ismert meg, valami "haláli jó" piával kínálja. Házi...
Miután feltápászkodott ülő helyzetbe és a gyomortartalmát elhelyezte a szekér mellé, amolyan útjelzőnek, megpillantotta a nagydarab fickót, aki a szekeret vezette. Dorongnak hívták, pár napja ismerte meg egy bányában, amit éppen megtisztított a koboldoktól. Ő volt a legnagyobb barbár, akit valaha látott. Dorong ránézett és egy kacsintással kísérve szavait megszólalt.
- Jó kis este volt, mi?
Záró-mozdulatként nagyot rántott gatyamadzagján, majd barátinak szánt, ám annál fájdalmasabb vállonveregetésben részesítette Hősünket. Hősünk, miután a párhuzamot vont a gatyarántásos-jókisestés utalás és az alfelébe minden kátyúnál belenyílaló fájdalom között, gyorsan elköszönt, összekapkodta a holmiját és átült a karaván egy másik szekerére. Régen hozzászokott már, hogy a bulis estéken történteket nem éri meg firtatni, ami történt megtörtént és néha jobb nem is tudni róla.
Hős
Arra kelt, hogy a szekér, amin feküdt nagyot pattan egy kátyúban, rettentően fáj mindene és hányingere van. Hősünk nem először érzett ilyet. Nagy bulihuligán lévén hozzászokott az igazán kemény és emberpróbáló másnapossághoz.
Inkább egy ecsetvonás a készülő képből.
Hiszen lényegében semmit sem tudunk meg a hősről, csak annyit, hogy "Hősünk"-nek hívják, szeret bulizni és megtisztított egy bányát a koboldoktól.
De miért vándorol? Miért bulizik, és főleg miből, hiszen az sosem volt olcsó dolog.
Engem több dolog is érdekelne. Fejtsd ki egy kicsit bővebben!