A leadás előtti este
Az újságírásnak és a szerkesztői munkának megvan az a sajátos vetülete, hogy nem húzható rá a hétköznapi munkák jelentős hányadára jellemző "benn vagyok nyolc órát a melóban, aztán ötkor megyek haza" jelleg. Vannak napok, jellemzően a lapleadást követően, mikor még nem nagyon van esemény, az ember teng-leng, híreket olvas, várja, hogy beinduljanak a dolgok, érkezzenek a tesztelhető játékok, az ilyen-olyan információk. Ebben az időszakban a szerkesztő már viszonylag korán hazamegy, ne adj isten be sem jön az irodába, mert igazából nincs mivel hasznosan tölteni az időt (az egyes feladatokat a cikkíróknak meg otthonról is ki lehet adni). Aztán mikor közeledik a lapleadás hete (amilyen a mostani is), a munkanapok egyszer csak megnyúlnak, már benn vagyunk délelőtt tíz órakor és nem meglepő, ha még este kilenc-tíz óra magasságában is az irodai monitort bámuljuk. Ilyen késő bennmaradós nap ez a mai is, hiszen holnap megy a nyomdába a lap, és ebből kifolyólag van min munkálkodni.
A mai napra rendelt tennivalók már teljes egészében az utolsó simítások jegyében folytak, lévén az összes cikk beérkezett már a hétvége előtt, megvolt a korrektúra, Ricco egy-két apróságtól eltekintve (tartalomjegyzék, színfalak, levrov - ezek mindig az utolsó nap készülnek el) már minden oldalt összeállított, csupán az utolsó cikkek dizájnja van hátra és a legvégső munkálatok. Jómagam néhány perce még a Külvilág hat oldalát szerkesztettem, igazítottam a cikkeken, hogy minden beférjen, most pedig arra várok, hogy Gaben elvégezze az utolsó beállításokat a Lost cikk külső megjelenésében (színek, képek, artwörkök, dobozok, apróságok).
Ma már ennek nem fogok nekiállni, de holnap reggel ezzel nyitok, friss fejjel nekiállok, bekerül a pontos értékelés, megszületnek a képealáírások és kitöltésre kerülnek a boxok. Ha ez megvan, akkor ezzel együtt minden más cikket, amit véglegesnek tekintek még néhány ember átnéz, átolvas, kiszúrjuk a kisebb hibákat és végül szólunk Ricco-nak, hogy mehet a levilágítás. Egy program segítségével PDF file-ok készülnek, amit aztán elküldünk a nyomdának. Az ilyen napok személyes vonzata egyébként, hogy az asztalomnál a szokottnál is több kóla és csoki kerül elpusztításra, arról nem is beszélve, hogy az ilyen hajtósabb időszakokban tárcsázzuk legsűrűbben a különböző pizzaszolgálatok telefonszámát - így tettünk ma este is, Gabennel közösen döntöttünk egy-egy mediterrán sonkás pizza mellett. Finom volt, utánna kicsit jobban esett a munka is. Holnap van tehát a leadás utolsó napja, valószínűleg már korán itt leszünk mind, hogy a nap egyetlen perce se menjen kárba. Ha minden jól megy, akkor késő délutáni, kora esti órákban minden oldalt fel tudunk tölteni a nyomdába, hogy aztán szerdán még utoljára nekiessünk az imprimatúrának. Hogy ez utóbbi micsoda? Na majd erről egy következő bejegyzésben mesélek egy keveset, mikor már túl leszünk a végső szerkesztésen.
Ez a becenevem. Kicsit hosszú, de már megszoktam.