Fémszörnyeteg születik
A sztori, amennyire én tudom, többé-kevésbé a film cselekményét követi (nem tudom megmondani, mekkora mértékben, mert a mozit még nem láttam), miszerint adott Logen, aki William Stryker parancsnoksága alatt testvérével, Victor Creeddel, és még néhány hasonszőrű mutánssal erkölcsileg megkérdőjelezhető hadműveleteket hajt végre. Mindez az állati énjével folyamatosan hadban álló Logannak nagyon nem tetszik, így otthagyta csapatát, ám nem élheti békésen civil életét, hiszen Creed beleköp a levesébe. Megöli a barátnőjét és kis híján Logant is, aki csak azért, hogy bosszút álljon, beleegyezik abba, hogy Stryker kissé „tuningolja”, nem tudva, hogy sokkal aljasabb céljai vannak az ezredesnek, mint azt először gondolnánk.
A nem túl bonyolult sztori oda-vissza ugrál a jelen és a három évvel ezelőtt Afrikában lezajlott Firestorm hadművelet között, ami első hallásra jó ötletnek tűnhet, hiszen ez a Lostban is bevált, de a múltban való kirándulásaink nem sokat adnak a történethez, csak azt a célt szolgálják, hogy más környezetben kaszabolhassunk eltérő külsejű, de szinte ugyanolyan képességű ellenfeleket.
Elszabadult a fenevad
Amikor a Raven Software bejelentette, hogy elkészítik a film játékadaptációját, rögtön ki is jelenették: brutális lesz, nem úgy, mint a film, ami szégyenszemre 16-os karikát kapott. A brutalitást pedig tessék véresen komolyan venni! Végtagok szakadnak le, csontok törnek, mindenfelé vér folyik. Akinek bejön ez a stílus, az nagyon szórakoztatónak fogja találni, amikor egy helikopterre ráugorva kitépjük a pilótafülkéből a katonát, és a rotorlapátokhoz tartva lefejezzük, vagy egy jól megkoreografált harc során a különleges Lunge mozdulat segítésével ide-oda ugrálva elintézünk 6-7 katonát, miközben azok mozdulni sem tudnak, vagy mert levágtuk a lábukat, vagy mert egy faágra szegeztük őket. Ezek után azonban már szinte büntetésnek számít az a pár nagyon dedós platformszekció, ami a monotonitás posványából hivatott kirántani miket, de sajnos ez csak félig-meddig sikerült, ugyanis a játék vége felé egércsépeléssé megy át a játékmenet, különösen akkor, amikor előkerül pár „kis főellenség”. A leviatánok és a W.E.N.D.I.G.O mutánsok ellen csak egy taktika van, mégpedig, hogy ráugrunk a hátukra és ráfekszünk a bal egér gombra. Ez az első alkalommal még rendben is volna, de a játék során vagy tízszer beléjük botlunk, és a vége felé már szentségeltem rendesen. Szerencsére a mutagenek begyűjtésével (ezekkel különleges képességekre teszünk szert) és a tapasztalati pontok révén (ezekkel pedig a képességeinket fejleszthetjük) egyre kevesebb időbe telik ezek legyilkolása, ráadásul a rendes főellenségek (Victor Creed, Gambit, Deadpool, a Sentinel) már valamivel bonyolultabb taktikát igényelnek, valamint a bónusz kiképző pályán saját magunk klasszikus kosztümökbe bújtatott mása ellen is harcolhatunk, már ha megtaláltuk a játék során elrejtett akciófigurák valamelyikét.
A kezelés egyébként jól sikerült, kicsit a God of Warra emlékeztet. Az egér és a billentyűzet kombinációja szinte mindig tökéletesen működik, de egy-két nem várt kameraváltás halállal járhat.
A szépség és a szörnyeteg
A játék kinézetével kapcsolatban az az érdekes helyzet áll fenn, hogy opciók menüpontban a képernyő felbontásán kívül nem lehet semmilyen grafikai beállítást piszkálni — arról nem is beszélve, hogy alapjáraton nem hajlandó együttműködni a gamepademmel. Mindkét dolog így 2009-ben nagyon kínos, de szerencsére a játék egy elfogadható szintre állította be magát, nem volt szaggatás. Ha közelmentem a textúrákhoz, megfelelően élesek voltak, az ellenséges karaktermodellek is jól néznek ki, valamint a hangok is rendben vannak, különösen Hugh Jackman szinkronja, de az igazi sztár Logan regenerálóképessége volt. Látszik, hogy a fejlesztők ebbe fektették a legtöbb idejüket, hiszen a szemünk láttán tűnnek el a golyó- és vágásnyomok, sőt egy-egy nagyobb robbanás után az egész adamantium csontvázat is láthatjuk, mögötte a fontosabb szerveket — ezek túlzott károsodása egyébként halálhoz vezet —, az viszont kissé illúzióromboló, hogy szintlépéskor az atlétánk „visszanő”, de ez piskóta a rengeteg bughoz képest. Sajnos meglátszik a játékon, hogy siettették. A hullák néha lebegnek, a textúrák késve tűnnek fel (bár ez inkább az Unreal Engine 3 sajátossága), az ellenfelek beakadnak, sőt egyszer olyan is előfordult, hogy kiestem a pályáról. Pár hónap plusz fejlesztés tehát nem ártott volna...
Összegzés
Minden hibája ellenére azonban az X-Men Origins: Wolverine egy jól sikerült játékadaptáció lett. A fejlesztők szépen kihasználták a licencek adta lehetőséget, és egy szórakoztató játékot hoztak össze, ami néha ugyan monotonná tud válni, rengeteg bug jellemzi, és a történet sem valami jó, de még így is sokkal jobb, mint az utóbbi évek próbálkozásai.
