Mióta létezik a műfaj, azóta nagyon kevés ralijáték mert csak komolyabban elmenni a szimuláció irányába, ami elsőre kiaknázatlan lehetőségnek tűnhet, jobban belegondolva azonban teljesen logikus. Hogy miért? Leginkább azért, mert ez amúgy is egy szűkebb rétegnek szóló műfaja az autóversenyzésnek, ha pedig ezt még kombináljuk a célközönséget még tovább szűkítő, maximalizmusra törekvő élethűséggel, akkor nehéz elképzelni egy olyan végterméket, amely jó eséllyel pályázhat a piaci sikerre. Ha azonban valamire, hát a rali-világbajnokság hivatalos licencére mindenképpen lehetne építeni valami hasonlót: elvégre a WRC sem éppen virágkorát éri – hol vannak már a hősidők Kankkunennel, Sainz-cal és a többiekkel, de a Mäkinen, Grönholm, Loeb trió által dominált modern éra népszerűségét is alighanem visszasírja a sportág. De nézzük a jó oldalát: jelen helyzetben a rali legkitartóbb hardcore rajongói nagyobb eséllyel ugranak rá egy kapcsolódó videojátékra is – még akkor is, ha az hasonlóképp a hardcore kategóriába sorolható a versenyzős címek palettáján.
A World Rally Championship-játékokat illetően a Kylotonn csapata 2015-ben vette át a stafétát a Milestone-tól, és bár első nekifutásra nem igazán sikerült bizonyítaniuk, hogy képesek lesznek emelni az olaszok által nem különösebben magasra belőtt szinten, az elmúlt évek szerencsére folyamatos előrelépést hoztak. Ráadásul nemcsak a játékok minősége lett egyre jobb, de évek múltán kirajzolódott az is, hogy a fejlesztők egyáltalán nem a Colin McRae Rally örökségét szeretnék továbbvinni, az árkád és a szimulátor közti széles sávban elhelyezkedve, hanem egy élethűségre törekvő, profi versenyjáték a céljuk, amely az igazi autósportőrülteket célozza be. És bár a WRC 9 tartalmilag nem sokat változott a tavalyi felvonáshoz képest, ez az egy év arra pont elég volt, hogy a fejlesztők tegyenek még egy érezhető lépést a szimuláció irányába. Nem vitatom, megvannak ennek a maga nehézségei, a végeredményre azonban ezzel együtt sem lehet panasz.
Hogy a WRC 9 mennyire előtérbe helyezi a szimulációt és a precíz kezelést, azt jól mutatja, hogy első utunk – már amennyiben kontrollerrel játszunk – az Options menübe fog vezetni, érzékenység terén ugyanis határozottan ajánlott finomhangolni az alapbeállításokat. Szerencsére ritkán látott részletességgel (gombokra és funkciókra lebontva) tehetjük ezt meg, így némi próbálgatással meg egy kis utánajárással sikerült belőni azt a settinget, ahol már nem érzem úgy, hogy malacként szenvedek a jégen. Már ezen is látszik, hogy a WRC 9-re maximálisan igaz a szimulátorok alapszabálya: ha valódi precizitást és autentikus játékélményt szeretnél, akkor bizony egy kormányra lesz szükséged – bizonyára az sem véletlen, hogy a játék egyik főszponzora az ilyesfajta perifériáiról ismert Fanatec. És bár némi gyakorlást követően kontrollerrel is bőven el lehet boldogulni, ha kicsit jobban belemerülsz a járműfelhozatalba, csemegézve egy kicsit a jellemzően hátsókerekes történelmi versenygépek közül, hamar rá fogsz jönni, hogy bizonyos szinten túl itt a kontroller nemes egyszerűséggel kevés. Ilyen tekintetben a WRC 9 kegyetlenebb, mint bármilyen autós szimulátor, amely valaha megjelent konzolra, de szerencsére messze nem reménytelen a helyzet – a megfelelő ösvényen haladva olyanok már simán bele fognak tanulni, akiknek van pár tízezer féktáv az ujjukban. Sőt: maga a tanulási folyamat, ahogy egyre bátrabban tudjuk használni a tipikus ralis technikákat, és ahogy egyre több és több kockázatot merünk vállalni a sebességet illetően, olyan játékélményt nyújt, amilyet a műfajon belül korábban még sehol nem tapasztaltam. Talán nem túlzás azt állítani, hogy most, 2020-ban bizony a WRC 9 a definitív ralijáték, ami tekintve, hogy milyen mélyről indult a Kylotonn csapata, óriási dicséret.
A kezelés tehát még mélyebb és összetettebb lett, de mi a helyzet a tartalommal és a felépítéssel? Nos, ahogy erre fentebb már utaltam rá, ilyen téren a tavalyi évhez képest nem sokat változott a helyzet. A játék fő pillére most is a Carrier mód, ahol a Junior WRC osztályból kell megmásznunk a ranglétrát a WRC 3-on és a WRC 2-n keresztül egészen a WRC-ig, mindez pedig egy viszonylag részletes csapatmenedzseléssel is párosul, ahol tapasztalati pontot és pénzt kell gyűjtenünk, munkatársakat kell toboroznunk, illetve a fejlesztésről is gondoskodnunk kell. Akiknek az ilyesmiktől feláll a szőr a hátán, azok persze indíthatnak egyszerű, sallangmentes szezont is, aki azonban egy tartalmas, változatos, extra versenyekkel és eseményekkel megbolondított karrierre vágyik, az itt megkapja, különösebb baklövések nélkül, miközben a versenyautó-palettába is szépen belekóstolhat.
Az egyedi kihívásra vágyó játékosok remekül elszórakozhatnak a főleg a tesztpályára építő, több tucat feladatot magában foglaló Challenges menüpontban is, amely szintén hozzátesz egy jókorát a szavatossághoz, a hosszú távú izgalmakat azonban a kompetitív játék tartogatja, ami természetesen ezúttal sem hiányzik. A modern trendeknek megfelelően itt is kapunk aszinkron elven működő napi és heti kihívásokat, ahol előre lefektetett szabályok mentén kell a lehető legjobb időt összehoznunk. De ha több barátunkat is sikerült rávennünk egy kis száguldozásra, akkor a vadonatúj Clubs Mode-ban is kiélhetjük magunkat, ahol személyre szabott bajnokságokat hozhatunk létre. Illetve van még egy érdekes újítás: ez a Co-Driver mód, ahol valaki beülhet mellénk virtuálisan, a navigátor szerepét betöltve – ami azért nem könnyű meló, úgyhogy ez inkább vicces, mintsem igazán hatékony megoldás.
Bár a nagy különbséget ilyen téren nyilván a később megjelenő következő generációs (PS5, Xbox Series X) verziók fogják meghozni, nem szabad elmenni szó nélkül a látvány mellett sem, ami szintén rengeteget hozzátesz az autentikus élményhez. Az egészben az az igazán érdekes, hogy a nyers grafikai színvonalat tekintve a WRC 9 egyáltalán nem kiemelkedő játék – az autómodellek tekintetében például teljesen átlagos szintet képvisel. Az összkép mégis fantasztikus, köszönhető a jól eltalált bevilágításnak, a szépen koszolódó autóknak, na meg persze a különféle időjárási effekteknek – extrém körülmények között (pl. egy jó kis éjszakai etap + szakadó eső koktél esetében) már-már horrorba fordul át, annyira hátborzongató az élmény. Mindemellett óriási szerepe van a szakaszok kidolgozottságának is, azok ugyanis tényleg elképesztő részletességgel lettek megalkotva, és nincs az az érzése az embernek, hogy ismétlődő elemekkel és megoldásokkal találkozik. Ez a fajta (jó értelemben vett) nehéz kiismerhetőség sokat hozzátesz a kihíváshoz, akárcsak a valódi raliversenyek esetében.
Mindent összevetve a legfontosabb dolog, ami elmondható a WRC 9 kapcsán, hogy míg régen megszokott dolognak számított egy ralijátékot szabadon ajánlani bárkinek, aki szereti az autóversenyeket, addig a Kylotonn alkotása ennek a gyökeres ellentéte: kizárólag a megszállott szimulátorrajongók lesznek képesek maradéktalanul értékelni. Ők viszont nagyon, az évek során ugyanis egy igazán színvonalas hardcore ralijátékot sikerült összehoznia a francia stúdiónak, amely tartalmilag ugyan idén nem sokat változott, élmény tekintetében azonban abszolút kiemelkedőre sikeredett. Ha hajlandó vagy megbirkózni a meredek tanulási görbével, ne adj isten még egy kormány is lapul a szekrényben, akkor garantáltan olyan élményben lesz részed, amilyet a műfajon belül nem nagyon tapasztalhattál még.
