Persze szó sincs róla, hogy a kukacok legújabb térbeli akciója rossz lenne, sőt, a maga módján egy roppant szórakoztató játékról beszélünk. A gond inkább a formula felesleges megerőszakolásával van. Már a Worms 3D sem volt az igazi, hiába is akarta az évek óta kukacokat zabáló Team 17 ráerőltetni a modern technikát a szériára. A Worms egyszerűen 2D-re született, így el kéne már fogadni, hogy a Mayhem-féle ügyeskedés soha nem fog olyan eredményt szülni, amivel maradéktalanul elégedettek lehetnénk. Még akkor sem, ha maga a játék nem rossz, de ne feledjük, egy 100%-os skálán mérve az „egy pár órát el voltam vele” szint messze nem olyan eredményes, mint ahogy azt a fejlesztők remélték.
A Worms Ultimate Mayhem tulajdonképpen a Worms 4: Mayhem és a már emlegetett Worms 3D összemosásának eredménye. A Team 17 minden bizonnyal úgy gondolta, hogy ha a két stílus külön-külön nem vált be, majd együtt biztos erősebb lesz a recept – gondolom, mondanom sem kell, hogy ennél nagyobbat akarva sem tévedhettek volna a srácok. A történetet például hagyták pamlagon, és inkább összeillesztették a két korábbi rész kampányát, hogy kiadják mint HD változatot. Na, nem mintha bárki is a sztori miatt akarna wormsözni, de akkor is, valahol ez pofátlanság, és ahhoz képest, hogy csak egy felmelegítésről van szó, az Ultimate Mayhem még kifejezetten drága is. Ha pedig már az egyjátékos módnál tartunk, kicsit mélyedjünk is el ebben. Hatféle játékmód van a szólóban, s ezek első ránézésre ugyan eltérnek egymástól, de valójában ugyanazt a játékmenetet nyújtják, minimális változtatásokkal. Nincs bennük semmi egyediség vagy frissesség, csak a már ezer éve ismert csont, amin nincs több hús, amit lerághatnánk: adva van pár csapat kukac, akik egymást igyekeznek kicsinálni a körökre osztott játékmenetben. Itt pedig édes mindegy, hogy valamilyen küldetés miatt ölik-e egymást a kukacok, vagy csak azért, mert rátenyereltünk a Quick Match gombra. Tovább rontja a helyzetet, hogy a 2D-s részekben oly ügyes mesterséges intelligencia egyszerűen képtelen kezelni a 3D-s terepet. Vagy túl jól lő, vagy azt sem tudja, mit csinál, ez pedig kiszámíthatatlan nehézséget szül.
Az egyjátékos mód tehát kilőve, marad a multi, ami a Worms igazi erőssége. Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy itt nem működik a játék, mert de, sőt, simán el lehet vele szórakozni pár kósza percet. Ezt azonban az előző epizódokról is el lehetett mondani, mi több, ott nem téptük a hajunkat a rossz irányítás és kamerakezelés miatt. A Team 17 sajnos még mindig a 90-es évek első felében él: ugyan tudnak 3D-ben programozni, de a felhasználóbarát irányítási metódusokról fogalmuk sincsen. Egérrel még elmegy a dolog, és bele lehet szokni egy idő után, de akkor is 2011-et írunk, és ez manapság már egyáltalán nem megbocsátható. Arról nem is beszélve, hogy a játék kifejezetten csúnya. Mivel az Ultimate Mayhem a HD-ba portolás divatjának egyik újabb szörnyszülöttje, a látvány úgy-ahogy elmegy, de míg konzolon értelmes dolog kiadni egy játékot magasabb felbontásban, addig PC-n nem, hisz a régi változatokban is akármikor állítgathattuk a felbontást.
S hogy akkor mégis miért írtam a teszt elején, hogy „nem rossz játék” a Worms Ultimate Mayhem? Nos, akár hiszitek, akár nem, a Worms hangulat még ezt a már évekkel ezelőtt elavultnak ható produkciót is elcipeli a hátán. Nehéz szavakba önteni az érzést, amikor egy barátunk arcára fagy a korábban még önelégültségtől és kárörömtől izzó, hisztérikus mosoly, amiért egyetlen kukaccal és annak utolsó bazooka töltetével elintézzük az ő összes katonáját, csak azért, mert elbízta magát és rossz helyre pozícionálta a csapatot. Bizony, a stratégia még mindig kulcs a Wormsben, ezen a vacak irányítás és a sok 3D-s objektum sem változtat semmit. Ráadásul visszaköszön a sorozat testreszabhatósága, ami ugyan szintén száz éves ötlet, de ahogy a kezdet kezdetén, úgy most is le tud kötni. Végezetül tehát annyit mondhatunk, hogy bár a Worms Ultimate Mayhem csupán egy újabb rókabőr, mégis ajánlható azoknak a játékosoknak, akik hozzám hasonlóan rajonganak a sorozatért. Ha már unod az eddigi részeket, egy próbát megérhet, viszont ha nem, jobban jársz a tavalyi Armageddonnal.
Kopasz kukac
A Worms Ultimate Mayhem tulajdonképpen a Worms 4: Mayhem és a már emlegetett Worms 3D összemosásának eredménye. A Team 17 minden bizonnyal úgy gondolta, hogy ha a két stílus külön-külön nem vált be, majd együtt biztos erősebb lesz a recept – gondolom, mondanom sem kell, hogy ennél nagyobbat akarva sem tévedhettek volna a srácok. A történetet például hagyták pamlagon, és inkább összeillesztették a két korábbi rész kampányát, hogy kiadják mint HD változatot. Na, nem mintha bárki is a sztori miatt akarna wormsözni, de akkor is, valahol ez pofátlanság, és ahhoz képest, hogy csak egy felmelegítésről van szó, az Ultimate Mayhem még kifejezetten drága is. Ha pedig már az egyjátékos módnál tartunk, kicsit mélyedjünk is el ebben. Hatféle játékmód van a szólóban, s ezek első ránézésre ugyan eltérnek egymástól, de valójában ugyanazt a játékmenetet nyújtják, minimális változtatásokkal. Nincs bennük semmi egyediség vagy frissesség, csak a már ezer éve ismert csont, amin nincs több hús, amit lerághatnánk: adva van pár csapat kukac, akik egymást igyekeznek kicsinálni a körökre osztott játékmenetben. Itt pedig édes mindegy, hogy valamilyen küldetés miatt ölik-e egymást a kukacok, vagy csak azért, mert rátenyereltünk a Quick Match gombra. Tovább rontja a helyzetet, hogy a 2D-s részekben oly ügyes mesterséges intelligencia egyszerűen képtelen kezelni a 3D-s terepet. Vagy túl jól lő, vagy azt sem tudja, mit csinál, ez pedig kiszámíthatatlan nehézséget szül.
Add a kukacod!
Az egyjátékos mód tehát kilőve, marad a multi, ami a Worms igazi erőssége. Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy itt nem működik a játék, mert de, sőt, simán el lehet vele szórakozni pár kósza percet. Ezt azonban az előző epizódokról is el lehetett mondani, mi több, ott nem téptük a hajunkat a rossz irányítás és kamerakezelés miatt. A Team 17 sajnos még mindig a 90-es évek első felében él: ugyan tudnak 3D-ben programozni, de a felhasználóbarát irányítási metódusokról fogalmuk sincsen. Egérrel még elmegy a dolog, és bele lehet szokni egy idő után, de akkor is 2011-et írunk, és ez manapság már egyáltalán nem megbocsátható. Arról nem is beszélve, hogy a játék kifejezetten csúnya. Mivel az Ultimate Mayhem a HD-ba portolás divatjának egyik újabb szörnyszülöttje, a látvány úgy-ahogy elmegy, de míg konzolon értelmes dolog kiadni egy játékot magasabb felbontásban, addig PC-n nem, hisz a régi változatokban is akármikor állítgathattuk a felbontást.
S hogy akkor mégis miért írtam a teszt elején, hogy „nem rossz játék” a Worms Ultimate Mayhem? Nos, akár hiszitek, akár nem, a Worms hangulat még ezt a már évekkel ezelőtt elavultnak ható produkciót is elcipeli a hátán. Nehéz szavakba önteni az érzést, amikor egy barátunk arcára fagy a korábban még önelégültségtől és kárörömtől izzó, hisztérikus mosoly, amiért egyetlen kukaccal és annak utolsó bazooka töltetével elintézzük az ő összes katonáját, csak azért, mert elbízta magát és rossz helyre pozícionálta a csapatot. Bizony, a stratégia még mindig kulcs a Wormsben, ezen a vacak irányítás és a sok 3D-s objektum sem változtat semmit. Ráadásul visszaköszön a sorozat testreszabhatósága, ami ugyan szintén száz éves ötlet, de ahogy a kezdet kezdetén, úgy most is le tud kötni. Végezetül tehát annyit mondhatunk, hogy bár a Worms Ultimate Mayhem csupán egy újabb rókabőr, mégis ajánlható azoknak a játékosoknak, akik hozzám hasonlóan rajonganak a sorozatért. Ha már unod az eddigi részeket, egy próbát megérhet, viszont ha nem, jobban jársz a tavalyi Armageddonnal.
