World of Warplanes teszt

A háború nem nagy dolog. Addig mész, amíg meg nem látsz valakit, aki nem a te oldaladon áll, becélzod és lelövöd, ennyi. Legalábbis akkor, ha úgy képzeljük el a dolgot, ahogy az egyik legnépszerűbb ingyenes lövölde, a World of akármi készítői gondolják. Akármi, mert a tankokkal induló srácok most repülőkkel támadnak, és a távolabbi tervek között szerepel egy csatahajós változat is (egyelőre elképzelni sem merjük, milyen is lesz az, ha ugyanezt a játékmechanikát kapjuk ott is, de ezt most talán hagyjuk).

A World of Warplanes nem új dolog, a bétában mindenki kipróbálhatta már, de az 1.0-s fejlettségi szintet követően sem változott semmi lényeges a játékban, legalábbis ami a hozzáférési lehetőségeket illeti. Az ember felmegy a worldofwarplanes.eu-ra, letölti a sokgigás telepítőt, regisztrál magának egy fiókot (ha valamiért eddig egy zárdában élt, és nincs neki World of Tanks-os, az ugyanis ide is jó), aztán nekiáll repülés közben golyót szórni.

Kezdjük az alapoknál

Fontos, hogy mindenki végezze el az oktatóküldetéseket. Egyrészt mert tényleg megmutatják, hogy mik az alapok, másrészt mert jár értük némi tapasztalati pont, pénz és arany. Ez a három dolog tulajdonképpen a játék motorja, pont úgy, ahogy a WoT-ban is, és a továbbiakban ezt nem szeretném hozzátenni minden egyes alkalommal, amikor valami hasonlósághoz érünk: a két játék között az a különbség, hogy az egyikben fémmonstrumokkal játszunk a földön, a másikban meg favázas kávédarálókkal a levegőben.

Legalábbis eleinte, ugyanis ahogy belevetjük magunkat a küzdelmekbe, úgy lépkedhetünk előre a ranglétrán. Pillanatnyilag amerikai, brit, japán, német és szovjet gépekkel játszhatunk, de a menüben már ott van a kínai is, mint lehetőség. Ahogy már említettem, eleinte csak első világháborús lélekvesztők közül választhatunk, de már néhány jobban sikerült csatából összeszedhetünk annyi tapasztalati pontot és pénzt, amennyivel kifejleszthetjük (ehhez kell az XP) és megvehetjük (ehhez meg a – ki gondolná – pénz) a következő, valamivel jobb gépet. Három különböző géptípus van. Az alap a vadászgép, ez arra jó, hogy bármi mást lelőjünk vele, földi célok ellen viszont nem érdemes ilyennel indulni. A másik a támadórepülő, vagyis a bombázó: ez főleg a földi célok elpusztítására jó, ugyanis tud bombát vetni, viszont vadászgépek ellen nem az igazi, mert nem elég gyors és fordulékony. A harmadik pedig a nehézvadász, ami a két első típus kombinációja: gyors, mozgékony, ráadásul bombát vagy rakétát is vethetünk vele.

A játék célja elméletileg az, hogy vagy elpusztítsuk az ellenfél összes repülőjét, vagy olyan fölénybe kerüljünk a másik fél gépeinek, földi céljainak és bázisának elpusztításával, amit az ellenség már nem tud behozni. Erre 15 perc van minden egyes csatában, de valójában sokkal hamarabb lepörögnek a dolgok. Ez főleg azért van, mert nem lehet elbújni egy bokorban (bár a felhő kitakarja a gépeket), ráadásul a játékosok nem is nagyon kéretik magukat, minden, a közelükbe érő ellenfélre rávetik magukat. A meccsek során elég látványos és dinamikus csaták alakulnak ki, érdemes nagyon odafigyelni, hogy kik vannak körülöttünk. Ezt a térkép is mutatja a jobb alsó sarokban, de az sem árt, ha néha körbenézünk. A gépünk pusztulásához egyetlen ütközés is elég, függetlenül attól, hogy baráttal vagy ellenséggel koccanunk össze.

Gyors menet lesz, de legalább mindenki élvezi

Nagyon sok taktikai lehetőségünk nincs. A teszt során sokszor bejött az, hogy az első ütközési hullámból kimaradtunk, például úgy, hogy a saját bázisunk felett köröztünk. Érdemes már a meccs elején magasságot nyerni, a légi csaták első számú szabálya ugyanis az, hogy ha nyerni akarsz, fentről támadj lefelé. Persze ezt csak mondani egyszerű, a játék repülőinek kilencven százalékát nem igazán arra találták ki, hogy a talajra merőlegesen állítva törjön a sztratoszféra felé. Valamennyit segít, ha az adott géptípushoz elérhető legjobb motort szereljük be, és elméletileg arra is odafigyelhetünk, hogy ne feltétlenül a legnehezebb fegyvereket és bombákat aggassuk a gépre. Lehetőség még a motor túlhúzása is, viszont itt ne szórakozzunk, higgyünk a számlálónak, ugyanis ha megfőzzük a hajtóművet, az senkinek sem jó.

A gépek irányítását minden elképzelhető módon intézhetjük. Az alap az egér és billentyűzet kombinációja. Kell egy kis idő, hogy beleszokjunk, mert a lényeg az, hogy az egérrel megadjuk a gépnek, hogy merre forduljunk, és az automatikusan megteszi, a lehető legbiztonságosabb és legoptimálisabb módon. Bár válthatunk sima billentyűzetes, kontrolleres, sőt joystickos irányításra is, a teszt során ezek egyike sem bizonyult olyan használhatónak, mint az alapbeállítás. Fontos ugyanis tudni, hogy a WoWP nem szimulátor, a fizika szabályai csak elvétve érvényesülnek, és inkább az arcade jelleg az, ami nagyobb hangsúlyt kap. Ez amúgy sokkal jobban kiütközik, mint a tankos változatban, jóval zavaróbb, hogy szappantartókkal repülünk, és nyoma sincs a gépre ható erőknek. Ugyanakkor senki sem ígérte, hogy ez másképp lesz.

Ha ezen túltesszük magunkat, bőven akad lehetőségünk jól szórakozni. A többi repülőt például elég mókás lelőni, és nem is olyan könnyű. Még akkor sem, ha egy kis kör mutatja meg, hogy a térben mozgó masinák sebességét és irányát figyelembe véve, hova kell céloznunk ahhoz, hogy el is találjuk az ellenfeleket. Minden gépnek adott számú életerőpontja van, a cél az, hogy addig lihegjünk a nyakában, amíg ez el nem fogy (a folyamatról egy életerőcsík tájékoztatja az érdeklődőket). Az azonos szintű gépek között elég jó az egyensúly, hacsak egy harmadik fél ki nem lő minket, tulajdonképpen nyert ügyünk van, ha 500 méteres távolságban beülünk valaki mögé. Néhány osztállyal magasabb repülők ellen csak akkor van esélyünk, ha a pilótának nem jut eszébe, hogy manőverezni, vagy legalább emelkedni kezdjen, a gyengébb és lomhább vassal ugyanis nem tudjuk követni őt.

Szerencsére a szerverek elég jól sorsolják össze a népeket, nagyjából ötös szintig nem lesznek olyan kiugró esetek, mint a tankos változatban, ahova hetes-nyolcas szintűek mellé is jutottak egyes-kettes ágyútöltelékek.

Nem tökéletes, de ingyen jó lesz

Bár a neten sok helyen arról írnak, hogy a játék még erős gépen is szaggat, mi ezt nem tapasztaltuk, bár egy négymagos AMD processzort és egy R9 270X-es VGA-t csak kevés dolog akaszt meg mostanában. Lagot sem láttunk soha, bár az tény, hogy magasabb géposztályokban, hetestől felfelé néha elég sokat kell várni arra, hogy elég játékos összejöjjön a kezdéshez. Olykor többet, mint ameddig maga a meccs tart.

Nem szabad továbbá elfelejteni, hogy a játék ugyan ingyenes, de bőven van lehetőség valódi pénzt költeni a fejlődést segítő extrákra. Az egyetlen olyan, amin érdemes elgondolkozni, a prémium tagság, ami másfélszeres szorzót ad a csatákban szerzett pénzre és XP-re. A speciális lőszerek, kiegészítők és festések ugyan hozzá tudnak tenni a játékos teljesítményéhez, de korántsem annyit, mint amennyibe kerülnek, ráadásul csak kevesen lesznek azok, akik pár hónap után nem unják meg a játékot (ahogy a WoT-ot is), és akkor minden el nem használt aranyunk bennragad a programban. Ahhoz pedig, hogy haladjunk a gépek kifejlesztésével, nem kell más, mint hogy rengeteget játsszunk: szerencsére elég jó ütemben lehet megnyitni az újabb és újabb cuccokat ahhoz, hogy a játék hosszú ideig élvezetes maradjon annak ellenére is, hogy egyelőre csak egy, meglehetősen repetitív játékmódot kapunk. Az ígéretek szerint ez persze bővül majd a közeljövőben, de az értékelést is alaposan felhúzta volna, ha a készítők erre is áldoznak némi időt a hároméves fejlesztési időből.