Közel 15 évnyi World of Warcrafttal a hátam mögött elkezdtem azon agyalni, hogy vajon hány ellenfelet pusztítottam már el. Ha csak a legerősebbeket számolom, akkor is legalább 100 a mérleg, kezdve a Lich Kingtől Illidanen át egészen Gul’danig, akik balgamód fenyegették szülőbolygómat, Azerothot. Most azt hitted, hogy a Földet fogom megnevezni szülőbolygómnak? Ja, nem, hetek óta nem vagyok itt, ugyanis elmerültem a WoW legújabb kiegészítőjében, mely ugyanúgy szorít, ugyanúgy magához ölel, mint ahogyan az elmúlt 10-15 évben tette. Mert a WoW szeret engem. Én is szeretem őt. Ez egy olyan szerelem, amiben jól ismerjük egymás hibáit, de elfogadjuk, elviseljük azokat, mert a végén úgyis az lesz, hogy nem tudunk egymás nélkül élni. De várjunk csak, én fizetek ezért a szerelemért! Oké, nem tudom, mit árul el ez rólam, de nem is akarom tudni.
For the HORDE/ALLIANCE!
Szóval a helyzet az, hogy a legutóbbi kiegészítő, a Legion végére érve úgy éreztem, végleg leszámoltam szülőföldem (még mindig Azeroth) összes ellenfelével. Levertem Kel’Thuzadot, Garrosht, Sargerast, és gyakorlatilag több tucatszor megmentettem a bolygóm lakosságát a teljes kipusztulástól. Nos, mit tehet ilyenkor egy olyan megfáradt harcos, mint én? Egyrészt elmehet újra krumplit szedni egy új világba, de ha már ott vagyok, ellenség híján elkezdhetem végre a társaimat öldökölni. Nyami! Kicsit komolyra véve a dolgot, a Battle for Azeroth ezúttal a két nagy frakció, a Horda és a Szövetség háborúját élezi ki, hiszen nagy ellenség nélkül már nem igazán maradt más, akit vérgőzös lendületünkben magunk alá taposhatnánk. De mi is vezetett ide?
A Légió megsemmisült, viszont „utolsó leheletével” hatalmas sebet ejtett Azeroth testén annak jeles képviselője, Sargeras, akinek 4 km hosszú kardja most ott éktelenkedik Silithus közepén, jelezve nekünk, hogy valami nagyon nincs rendjén. Bolygónk vérzik, méghozzá olyan anyagot, mely hatalmas erővel bír (ezt úgy hívják, hogy Azerite), mi pedig felkerekedünk, hogy minél több ilyen energiát szipkázzunk magunkba, mielőtt ellenségeink teszik ugyanezt. Közben a Horda Sylvanas vezetésével, aki egyébként úgy tűnik, hogy teljesen megőrült, komoly népirtásba kezd, ami nem túl népszerű húzás – olyannyira, hogy még a Hordán belül is megosztja a karaktereket. Szóval a közös ellenség eltűnt, újra kiéleződött a háború a Horda és a Szövetség közt, a kérdés pedig már csak az: War Mode On, vagy War Mode Off. Ezt mindjárt megmagyarázom.
Az Ezer Igazság Kardja
A Battle for Azeroth (mostantól BfA) az első olyan kiegészítő a hét közül, ami nem próbálja meg teljesen újraírni azt, amit eddig a World of Warcraftról tudtunk. Az elmúlt évek alatt ugyanis folyamatos változásokon esett át a program, melyek többségéről úgy tűnik, hogy jól átgondolt, érdekes újdonságok lettek, aztán időközben kiderült, hogy vagy lehet még azokon javítani, vagy nincs rájuk szükség egyáltalán (ugye-ugye, Garrison-rendszer). A BfA láttán az ember úgy érzi, hogy végre megérkezett oda, ahova szeretett volna. Minden a helyén van, nincsenek eget rengető újdonságok, maradtak viszont azok az elemek, melyeket imádtunk és most is szívesen nyüstölünk. Persze nem létezik kiegészítő fontosabb újdonság nélkül: a BfA esetében négy ilyenről számolhatunk be.
Az első és talán legfontosabb, hogy megjelentek a játékban az úgynevezett Szövetséges Fajok (Allied Races), melyekből frakcióként 4-4-et kapnak a játékosok. Pontosabban hármat, a negyedikre még egy kicsit várni kell, ehhez ugyanis Exalted reputációt kell elérnünk a játékon belül, ez pedig legalább 2-3 hét „meló”. Ilyen faj például az előző kiegészítőben bemutatkozott Nightborne vagy a Highmountain Tauren, melyek választása esetén megismerjük a faj történetét, illetve hozzájutunk az adott képviselő faji képességeihez. A Nightborne-ok például 1 százalékkal nagyobb mágikus sebzést okoznak, valamint az Inscription szakmát jobban művelik, a Taurenekkel bikaszerűen rohamozhatunk, valamint Versatility tulajdonságuk 1 százalékkal több mint a társaiké. Aki kicsit jártas a WoW világában, az tudja, hogy ez bizony nem olyan eget rengető újdonság, legalábbis nem olyan, ami miatt érdemes lenne befizetni 60 nap játékidőt, meg új karaktert indítani, és talán ez így is van. Annyi érdekesség még akad az új fajokkal kapcsolatban, hogy amennyiben Character Boost nélkül felhúzzuk azokat 110-es szintre, kapunk hozzájuk egy pofás páncélkészletet, amit transmogként később továbbvihetünk magunkkal akkor is, ha már jobb felszerelésünk lesz.
Az azeri kapcsolat
A Szövetséges Fajok után merüljünk el egy kicsit mélyebbre a WoW tengerében, hiszen a következő újdonság már jóval inkább szól a kitartó játékosoknak, mint a visszatérőknek. Az előző kiegészítőben ugye mindenki meglepődött, hogy kaptunk egy hatalmas erővel bíró fegyvert, egy Artifact cuccot. Ezt a 8.0-s patch érkezésével (ami hetekkel a BfA megjelenése előtt érkezett) szépen kivégeztek a készítők, az ereje elszállt. Viszont nem maradtunk hatalmas erejű ereklye nélkül, most minden játékos kap ugyanis egy Heart of Azeroth nevű nyakláncot, ami a cikk elején említett Azerite nevű anyagot igyekszik magába szívni és hasznosítani számunkra. Hogy mit is jelent ez ránk nézve? Nos, nyakláncunkat hasonlóan a leszerelt fegyverünkhöz, energiával kell tölteni, amitől az szintet lép. Minél magasabb szintű a nyakék, annál több úgynevezett Azerite Trait nyílik meg számunkra egyes páncéljainkon (sisak, vállvért, mellvért), melyek további hasznos passzív képességgel látják el karakterünket attól függően, hogy mennyi Azerite-ot toltunk bele már a nyakláncba. Az Azerite tehát az új Artifact Power, ami minden leölt főellenfélből potyog, valamint World Questeken keresztül farmolhatjuk naphosszat. Ez utóbbi persze erősen ellenjavallott, de ki tud ellenállni egy kis Azerite-nak?
Szigetvilág
A harmadik legnagyobb újdonság a Battle for Azerothban az úgynevezett Island Expeditions nevű modul, aminek már a címe is sokatmondó: szigeteken portyázhatunk benne. Ez egy háromfős instance-olt terület, ahova azért hajózhatunk ki két társunkkal, hogy Azerite-ot gyűjtsünk a Horda számára. Ehhez minden héten kapunk 3 szigetet, melyek tele vannak veszélyes ellenfelekkel és bányászható Azerite-csonkokkal, a cél pedig az, hogy minél több anyagot begyűjtsünk innen bizonyos idő alatt. Az ellenségünk nem az idő, hanem egy versenycsapat lesz, akik a sziget egy másik csücskéből próbálják megtenni ugyanazt, amit mi, és az a csapat nyer, aki előbb összegyűjti a szükséges mennyiséget. A sziget élővilága mindig változik, plusz ugye ott van az ellenséges csapat, akikkel simán összefuthatunk, és akkor meg kell küzdeni velük is. Ezt a szigeti veszedelmet játszhatjuk Normal, Heroic és Mythic nehézségi fokozaton, illetve PvP módban is, ahol gyakorlatilag már olyan izgalmas lesz az egész, hogy lélegezni is elfelejtünk majd. Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy ehhez a modulhoz új MI-t is írtak, ami az ellenséges csapat irányításáért felelős. Az Island Expedition tehát nagyon jó móka, de sajnos nem mindenki élvezi annyira. Két-három héttel a megjelenés után már nagyon belassult a játékoskeresője, feltételezésem szerint pár hónapon belül unalomba fullad az egész. Pedig rengeteg hátas, pet és transmog szerezhető innen, szóval remélhetőleg lesznek, akik még télen is itt kitartanak emellett.
Végezetül pedig hatalmas újdonságként üdvözölhetjük a Warfront nevű játékmódot, ami sajnos a játék megjelenésére még nem került be a programba (szeptember elejére várható), így csak a bétaverzióban látott verzióról nyilatkozhatunk. A Warfront egy 20-fős PvE, azaz játékos-környezet elleni játékmód, amit úgy kell elképzelni, mint a Warcraft III stratégiai részét ötvözték volna a World of Warcrafttal. A Warfrontban a játékosok feladata az, hogy egy ostromban vegyenek részt. Induláskor egy repülőgépből kiugrunk, földet érés után pedig az első feladatunk az lesz, hogy megtisztítsuk a terepet az ellenségtől. Ezután megkapjuk a bázisunkat, amit több lépcsőben fejleszthetünk, ugyanúgy, mint az RTS esetében. A fejlesztésekhez és további épületek felhúzásához fát és vasat kell gyűjteni, ehhez pedig bányákat és fatelepeket elfoglalni, hogy az utánpótlás biztosított legyen. Akár be is szállhatunk mi is a favágásba vagy a bányászatba, a lényeg, hogy minél több nyersanyagot szerezzünk, hogy abból további épületeket építsünk, és végül sereget toborozzunk. Közben a játékosok dönthetnek úgy is, hogy inkább harcolnak a hullámokban érkező ellenfelekkel vagy ostromgépekkel, végül pedig, ha közösen sikerül felállítani egy masszív sereget, magunk alá gyűrhetjük az ellent.
Változások szelében
Ezek lennének tehát a főbb újdonságok, de természetesen akadnak még érdekességek a programban, melyekről érdemes szót ejteni. Ilyen például a PvP szerverek teljes eltűnése, ugyanis mostantól a PvP egy kapcsoló segítségével választható lehetőséggé alakult – ez a War Mode ON/OFF, aminek a kapcsolóját a Talent képességek mellett találhatjuk. A War Mode bekapcsolása esetén megnő a kapott jutalom a Questek teljesítésekor, illetve néha légi utánpótlást szedhetünk fel, ha jó helyen vagyunk jó időben (hello, PUBG!). Viszont ezzel együtt támadhatók leszünk az ellenséges frakció számára, ami rejt némi esélyt arra, hogy időnk jelentős részét azzal fogjuk tölteni, hogy a holttestünkhöz futkosunk vissza. A War Mode mellett a szintkorlát újabb 10 szinttel tolódott ki, valamint kaptunk egy úgynevezett Number Crunchingot (megint), aminek köszönhetően minden értékünk kisebb lett, kezdve a tulajdonságpontjainktól az Item Levelen át a sebzésünkig.
A kiegészítő új kontinensre visz minket, ami két különálló szigetet jelent, melyek egyikére érkeznek a Hordások, a másikra a Szövetségesek. Ahogy haladunk előre a küldetések közt, úgy kezdünk el át-átjárni a szomszédos szigetekre, ahol az előbb említett War Mode-ban bizony hamar fűbe haraphatunk a túlerőben lévő ellenség miatt. A két sziget 3-3 nagyobb zónát tartalmaz, mindegyik eszméletlen gyönyörű és hatalmas. A BfA kétségtelenül a legszebb expanziója lett a World of Warcraftnak, soha életemben nem loptam annyi képet játékból, mint itt, egész egyszerűen azért, mert nem tudtam betelni a látvánnyal. A világ érdekes, izgalmas, változatos, telis-tele küldetésekkel, kalanddal, a szintezés pedig ismét olyan, mintha drogosok írták volna drogosoknak – nem lehet betelni vele. Megmaradt a World Quest rendszer, tehát a 120-as szintet elérve farmolhatjuk a felszerelést, a reputációt, az Azerite-ot, plusz ott vannak a szokásos Dungeonök is, melyekből ezúttal 10-et kaptunk induláskor. Visszatér a Mythic Plus is, amivel még nehezebb szinten próbálhatjuk ki a Dungeonöket, de sajnos induláskor sem ez, sem pedig a Raid tartalmak még nem voltak még jelen, így azokat nem tudtam kipróbálni. Mire ezt olvassátok, már mindkettő benne lesz a játékban.
Nincs jobb drog
Szóval a BfA úgy néz ki, mint egy tökéletesre csiszolt World of Warcraft, ami egyszerre tartalmazza az eddig bevált elemeket, és olyan újdonságokat, amikért érdemes kitartani mellette még hónapokig. Tény, hogy kicsit olyan, mintha újra a Legionben lennék, amit talán a World Questeknek köszönhető, de úgy vélem, hogy pont annyit tartottak meg a régebbi elemekből, mint amennyire szükség volt. Viszont egyelőre ez még kicsit kopár. Igen-igen, tudom, a további patchekkel érkeznek majd további tartalmak, de azokról még nem tudok komolyabban nyilatkozni, mert még nincsenek a játékban. Persze nem panaszkodom, bőven van mit csinálni most is, hiszen a szakmákat is fel kell húzni, no meg a PvP-t is kerültem még, reputációt is kéne hajszolni, de jelenleg még kicsit üresnek érzem a világot. Természetesen biztos vagyok abban, hogy a későbbi tartalmakkal sem lesz gond, és ezek még értékesebbé teszik majd a kiegészítőt, ezért az értékelésnél a pontszám a sokéves tapasztalatom eredménye lett. Igen, ez a kiegészítő tényleg ennyit ér. Bár megelőlegezett értékelésről van szó, bízok az alkotók profizmusában, amiben eddig sosem kellett csalatkozni.
