Miután már nemcsak a legnagyobb, de néhány esetben a kicsi, kevesek által ismert társasjátékokból is szokott digitális adaptáció érkezni, nehéz meglepődni azon, ha egy újabb átiratot jelentenek be. A Wingspan mégis különleges: nemcsak azért, mert az elmúlt évek egyik legsikeresebb belépő szintű társasáról van szó, hanem azért is, mert legalább akkora elkötelezettséggel vetette bele magát a témába, mint forrásanyaga, így parádés tálalással, közel kétszáz madár csicsergésével és egy fülbemászóan gyönyörű zenével vezetve be bárkit a madárrajongók különleges világába.
Otthoni ornitológia
A Wingspan műfaját tekintve egy olyan kártyás stratégiai játék, melyben a feladat egy a madaraknak szentelt természetvédelmi terület "feltöltése" a madárvilág példányaival. Ehhez egyrészt előbb madárkártyákhoz kell jutni, aztán ki kell fizetni a kijátszási költségüket, mivel csak ezt követően költöznek be ténylegesen is a park egy területére. De nem mindegy, hogy hova, elvégre minden madár esetében meg van határozva, hogy a három lehetséges élőhely melyikére fészkel. Ez lehet az erdő, a rét vagy a láp, esetleg ezek tetszőleges keveréke. Az ehhez rendelkezésre álló idő azonban valamennyire korlátozott. A Wingspan 4 fordulón át tart, melyek körökre oszlanak. Az első a leghosszabb, ekkor még 8 kör megy le, az utolsó fordulóban viszont már csak 5 – és mennyiségre is pontosan ennyi akciót lehet végrehajtani, így alaposan meg kell gondolni, hogy az adott helyzetben milyen lépés éri meg a legjobban.
Kezdetben a madarak beköltöztetése relatíve "olcsó", hiszen csak az eledelt kell befizetni (gerinctelent, magot, halat, gyümölcsöt, rágcsálót, meghatározott mennyiségben és kombinációban), azonban ahogy telik az élőhely, úgy drágul a betelepítés, ugyanis az étel mellett el kell kezdeni tojást is befizetni.
Otthontalanok
Az élőhelyek feltöltése azonban számos előnnyel jár. Egyrészt a madarak önmagukban is győzelmi pontot érnek, másrészt a három élőhely alapvetően három lehetséges akciónak felel meg. Ilyen az ételszerzés, a tojásrakás és a kártyaszerzés. A cél értelemszerűen az, hogy a játék végére a lehető legtöbb győzelmi pontot sikerüljön összegyűjteni, amire rásegít a játékosok által a startkor véletlenszerűen húzott játék végi célkártya (de további célokhoz menet közben is hozzá lehet jutni!) – ilyen például adott típusú madarakból összeszedni a legtöbbet, vagy a lehető legtöbb tojást összekalapozni. Extra győzelmi pont azonban menet közben is betakarítható, minden fordulóhoz tartozik ugyanis egy úgynevezett bónuszlapka. Aki ennek a feltételét teljesíti, pontot szerezhet.
Potenciálisan a területre csalogatható madárból jóval több mint 100 létezik, és ezek nemcsak külsőre térnek el egymástól, de mindegyik adott mennyiségű győzelmi ponttal, ételigénnyel, fészektípussal is rendelkezik, sőt vannak olyanok is, melyek még képességekkel is fel vannak ruházva. Ezek akkor aktiválódnak, mikor a hozzájuk tartozó élővilág akciója is aktív. Remek példa erre a Kék szúnyogkapó, amely az erdőben fészkel, ami az ételszerzés akcióját biztosítja. Ilyenkor ugyanis nemcsak ételhez lehet jutni, de aktiválni is az ott található, képességgel rendelkező madarakat. A Szúnyogkapó ebben az esetben rögtön ad egy gerinctelen ételt – és ez csak egyetlen madár egyetlen képessége. A Wingspan egy úgynevezett engine builder játék, ahol a lapok és az akciók egymásra épülnek – azaz, ha sikerül okosan összeválogatni és kijátszani a lehelyezett kártyákat, akkor elindul egy olyan öngerjesztő folyamat, ami csupán egy fix akcióval indul (ételszerzés, tojásrakás, madárlap megkaparintása) de sokkal több eseménnyel végződhet, köszönhetően az aktiválható vagy a passzív képességeknek.
Vadregényes tájakon
Ennek tálalása azonban nem sikerült tökéletesre. Bár a Wingspan nemcsak az asztalon, de digitalizálva is az egyik legszebb és legigényesebb társas, amit valaha készítettek, amit ebben az adaptációban a parádés zenei dallamok, az álomszépen megfestett hátterek, a minimálisan animált madarak koronáznak meg, ám a játékmenet nem tud teljesen kibontakozni. Elég sok alapvető akciót keserítenek meg a nyögvenyelősen működő almenük, és nincs egy olyan nézet sem, ahol minden fontos információ egyetlen képernyőn szerepelne. Mert tényleg nagyon szépen néz ki, ahogy a különálló képernyőkre dioráma-szerű felépítésben kerültek fel az élőhelyek, de az engine builder-jellegből adódóan létfontosságú folyamatosan látni az összes beköltözött madarat és azok képességeit; a béta után behozott hagyományosabb, táblázatszerű nézet ezen már segít, de ott is csak egy extra menübe sikerült belezsúfolni a képességek leírását, így ez továbbra is félmegoldás. Hasonlóan megmagyarázhatatlan, hogy a madárkártyák kijátszásakor miért nem a kiválasztott élőhelyre kerülnek a kártyák, vagy az, hogy miért nem lehetett sokkal jobban szétválasztani a fő akcióktól a kártyák különleges képességeit, főleg a kártyahúzást, melynek során nagyon könnyű pont az ellenkezőjét csinálni annak, mint amit valójában szeretne a játékos.
Ezek azonban mind javítható, fejleszthető elemek, melyek szerencsére nem törik keresztbe a nagyon könnyen tanulható, lebilincselő és szemet gyönyörködtető játék által nyújtott varázslatos élményt, amely akár az "igazi" társasjátékok felé való terelés egyik legjobb eszköze is lehet.
