Ilyen játék volt nem is olyan régen az Abzú, amely a tengerek élővilágáról és a múlt/jövő civilizációjának természettel való találkozásáról mesélt megkapó hangnemben. Aztán ott volt a Shelter-játékok mellett a Never Alone vagy akár az Ori, amik mind ügyesen hívták fel a figyelmet környezetünk törékeny mivoltára. A Weakless is ebbe a sorba szeretne beállni. A lengyel fejlesztés azonban nem akar nagyot fogni, hanem a minőségibb indie címek közé beállva egy rövid, kompakt sztorit szeretne elmesélni, amelyhez két furcsa hőst, egy vak és egy süket fa-figurát hív segítségül.
Történetmesélésből gyenge
Sajnos a Weakless legnagyobb hibáját már mindjárt a cikkünk elején leszögezhetjük: pontosan a történetmesélés és a sztori kibontakozása az, amelyen érződik az amatőr jelleg. A vízfesték/tustinta intro és a menet közben bemutatott, falakon mutatott képek és animációk nemigazán képesek úgy elmesélni a történetet, ahogy azt a műfaj legnagyobbjai tudják. Hogy ez mekkora baj? Talán nem kardinális kérdésről beszélünk, a lengyel játék ugyanis a többi ponton bőségesen próbálja ellenpontozni a hiányosságokat.
A grafika talán az első szembetűnő dolog. A képeken nem jön át igazán, talán egy traileren inkább – a Weakless látványa lenyűgöző, lebilincselő és izgalmas is. Mondom ezt úgy, hogy kölyökkorom óta berzenkedek az idétlen lényektől és a furcsa természeti ábrázolásmódtól (ld. például Sacrifice, Shiny Entertainment, 2000), mégis a Weakless esetében az Unreal motor valami olyan csodát hajt végre, amitől az egész látvány mesefilmszerű és mozgalmas lesz. Nincsenek nagy megfejtések, nincs kiemelkedő művészeti egyéniség, csak az organikus közeg hatásos-gusztusos bemutatása.
A másik fontos pont: a főszereplők kiegészítik egymást, mondhatni, az igen limitált, felderítésre és minimális tárgyinterakcióra alapozó mászkálós mechanikák fabatkát sem érnének, ha Deaf és Blind (azaz a süket és vak karakterek) nem hoznának némi egyediséget a felderítésbe. Márpedig hoznak. Deaf igen fürge, ő a kisebb, már-már kölyökszerű karakter, akinek a fején lévő világító gömb aktiválni tudja a gyantával működő … izé, gyantával teli virágokat, növényeket. Magyarul, ami világít, azt jó eséllyel aktivizálni tudjuk, ezzel például virágok húzzák fel magukat, vagy tavirózsák tárják nagyra levelüket. A vak figura egy másik világot hoz, a szó szoros értelmében – vele fekete-fehérben látjuk a környezetünket, és a távolban csak azok a dolgok sejlenek fel, amelyek hangot adnak ki. Vele nagyobb tárgyakat tudunk gurítgatni, botja pedig nemcsak a közlekedésben segíti. A méretes husánggal megütött, földön fekvő fémtálakkal kapcsolókat működtetünk, lusta kövér hernyókat késztetünk mozgásra és így tovább. Vannak olyan tereptárgyak, amelyeket mindketten tudnak használni, de van, hogy bizonyos sorrendiség felderítése lesz szükséges a tovahaladáshoz.
Így áll össze a Weakless mellett töltött pár óra. A játék nem nyújt túl nagy kihívást, inkább úgy kell elképzelni, mint egy kellemes kis utazást, amiben érdekes környezetet, a természettel való együttműködést, a flórára és faunára való odafigyelés meséjét kapjuk meg, a két karakter által behozott logikázás, környezeti fejtörők kombinációjával. Ha szereted az ilyesmit, nem fogod megbánni a játék beszerzését, pláne nem a moderáltabb ára mellett.
