Kétség sem fér hozzá, hogy a FromSoftware Dark Souls-sorozata, valamint annak előfutára, a maga idejében kevésbé felkapott, azonban a PlayStation 5-ön új esélyt kapott Demon’s Souls egy teljesen új műfajt teremtett. A formulát azóta rengetegen igyekeztek egyszerűen lemásolni, vagy jobb esetben inkább támpontként, ihletként használni saját világuk megalkotásához, ami jó pár gyenge próbálkozás mellett többek között olyan gyöngyszemeknek adott életet, mint a Hollow Knight, a Nioh-sorozat vagy épp a Mortal Shell. Ebbe a sorba igyekszik most beállni a Third Sphere Game Studios is, rajzfilmszerű, 2D-s soulslike alkotásával.
Nem Witcher, hanem Watcher!
A címe ellenére nem S.J. West könyvein alapuló Watcher Chronicles ennek megfelelően egy eléggé sötét, borzalmakkal és kihívásokkal teli fantáziavilágba kalauzol el minket, bár a komor hangulaton valamelyest azért tompít a játék rajzfilmszerű grafikai stílusa és élénk színvilága. A felállás szerint küzdelmeink helyszíne a Purgatórium, amire egy szentségtelen fenyegetés árnyéka vetül, egy a The Watchers névre hallgató csoport formájában. Az újabb Pokollá változtatott birodalom megmentésére fegyvert ragadnak az itt bolyongó lelkek – köztük szerény személyünk –, hogy újra és újra szembenézzenek a félelmetes főellenfelekkel és csatlósaik seregeivel, a fagyos, erdős, vagy épp csontok borította vidékeken, míg vissza nem sikerül állítaniuk az eredeti rendet.
A játékban, nem meglepő módon, számos, a Dark Souls-sorozatból kölcsönzött elem visszaköszön, kezdve egy fejlődésben segítő NPC-vel, akinél különböző kategóriákra elosztott pontokkal tehetjük hatékonyabbá harcosunkat, lelkek helyett azonban ezúttal kristályokért cserébe. A flaskáinkat feltöltő gyorsutazási pontok tábortüzek helyett szentélyek lettek, de nem maradtak el a varázslatok, ahogy az új felszerelések kovácsolásának, vagy meglévők fejlesztésének lehetősége sem hiányzik. Az egyik nagy különbség azonban az, hogy életmentő flaskáink számát halálunk és a szentélyeknél való megpihenés mellett ezúttal az egyes ellenfelek által elejtett utánpótlással is visszaállíthatjuk, valamint a maximális cipelhető mennyiségét is könnyebben növelhetjük. Elhalálozáskor persze ugyanúgy elveszítünk minden kristályt, és azt csak hátrahagyott batyunk újbóli begyűjtésével szerezhetjük vissza. Az összecsapások során a hárítás, kítérés és fegyverünkkel odasózás váltogatása mellett másodlagos támadásként, pár lövés erejéig egy íjat is bármikor előkaphatunk, feltéve, hogy nem ürült még ki az állóképességünk alatti lila sávocskánk.
Már megint a régi nóta
A kooperatív játék is kicsit eltérő módon került beépítésre, ugyanis a szentélyek bármelyikénél behívhatjuk egy barátunkat online, vagy akár lokálisan is segíteni, ellenben abszolút idegen játékosok segítségét nem kérhetjük, így ha valakinek nincs hozzá társasága, ez a lehetőség számára nem jelent sok pluszt. Amennyiben valakinek eddig csak 3D-s soulslike címekhez volt szerencséje, annak biztosan beletelik majd egy kis időbe kiismerni a két dimenzió előnyeit és hátrányait, de a Watcher Chronicles esetében alapvetően is ugyanolyan klasszikus, sunyi húzásokra számíthat: leszakadó platformok, hátba támadó ellenfelek, izzasztó főellenfelek, melyek később átlagos ellenlábasként térnek vissza, kacifántos pályatervek, a helyes útvonal kvázi nehézséggel szabályozott kijelölése és még sorolhatnám.
A Watcher Chronicles összességében nem újítja meg a műfajt, és néhol kissé csiszolatlannak érződik, de azért számos engedményt tesz, így akár jó belépő cím is lehet a műfajba. Ettől függetlenül persze egyáltalán nem könnyű, egyes elemek és megoldások kissé ismétlődőnek hatnak benne, ahogy bizonyos helyszínek is, valamint néhol furcsán mutat a karakterek és a háttér kidolgozottságának különbsége. Mindent egybevéve viszont egy korrekt soulslike, ami a műfaj rajongóinak mindenképp megérhet egy próbát.
