Valójában már másnak is eszébe jutott, milyen jó párost alkothat a 4X műfaj és a WH40k univerzum, hiszen más játékokhoz készült ilyen mod. Azonban akárhogy is próbáltam visszaemlékezni a régi szép idők nagy címeire, úgy tűnik a Gladius az első, amelyik már eredetileg is ezt a kombinációt használja. További biztató jel volt, hogy kiadója a Slitherine, akik a stratégiai játékokra specializálódtak. Kevésbé biztató pedig az, hogy a fejlesztő Proxy Studios kizárólag a Pandora: First Contactról (és a kettőspontok iránti rajongásáról) ismert, ami egy lelkes, de azért nem túl erős Civilization 5/Alpha Centaury klón. A nagy kérdés így az volt, mennyit fejlődött a csapat, és mennyire képes önálló megoldásokkal előrukkolni az új Civilization „moddolása” helyett.
Egy átlagos kedd a Birodalomban
Az egykor virágzó Gladiuson megjelentek az orkok és jó szokásuk szerint nekiláttak porig rombolni azt, amit az ott állomásozó Űrgárdisták és az általuk behívott Birodalmi Gárda próbált megakadályozni. A pusztító harcok warp vihart okoztak, ami szinte mindent elpusztított, és elvágta a bolygót, viszont felébresztette ezeréves álmukból az egyiptomi robotmúmia Necronokat. Szinte csak a káosz erői hiányoznak a buliból, de ezt a hiányt jó eséllyel már az első DLC orvosolni fogja. Addig is a meglévő négy birodalom képviselőivel vághatunk neki a teljes bolygó és relikviái meghódításának, sőt, menet közben még némi frakcióra szabott történetet is kibonthatunk.
Komoly történetvezetésre azért senki ne számítson, helyette a 4X szabályok szerinti világhódítás első lépése a frakciónk és ellenségeink kiválasztása, valamint a véletlenszám generátorral készülő bolygó tulajdonságainak megadása. Ezen a téren a Gladius kiválóan teljesít, minden fontosabb elemet saját ízlésünkre formálhatunk, és még a seed kódot is felírhatjuk, ha szeretnénk ugyanott többször szerencsét próbálni.
A frakciók azonban különböznek is egymástól, meg nem is. Maguk az egységek természetesen teljesen eltérőek kinézetben és statisztikáikban, még a két birodalmi érdekcsoport esetében is – végtére is itt bőven volt honnan meríteni. A játékmechanikai eltérések azonban egyelőre elég harmatosak például az Endless Space-hez képest. Az orkok a befolyás erőforrásuk tartalékai alapján nagyobbat sebezhetnek WAAAAGH felkiáltással, az Űrgárdisták kevesebb erőforrást gyűjtenek, űrcsapást is kérhetnek, viszont csak egyetlen „városuk” lehet, míg a Necronok a befolyást felhasználva gyorsíthatják a gyártást, és akár gyógyulhatnak is a csata közepén. Nem is kérdés, kikkel volt a legkönnyebb győzelmet aratnom.
Nem egészen Civilization
Bár a játék megjelenésében ismét nagyon hasonlít a Civilizationhöz, de akad néhány komolyabb különbség, például harc, hősök és építkezés terén (ezért érdemes adni egy esélyt az Introduction néven futó oktató módnak, ha helyenként kissé unalmas is). Központi bázisunk elhelyezése után először el kell foglalnunk a körülötte lévő hatszögek egyikét, amin aztán létrehozhatunk valamilyen erőforrástermelő épületet vagy gyárat. Sőt akár hármat is, ha a mezőt megtisztítottuk pl. a romoktól. Az egyetlen gond, hogy az ehhez szükséges összes műveletet a központi épület végzi, nincsenek külön földmunkás vagy területfoglaló egységek. Ráadásul minden erőforráshoz (2-3 alap, valamint kutatási pontok és befolyás) külön épület kell, valamint minden egyes épülethez egy egységnyi, lassan növekvő lakosság, akik viszont aludni szeretnének valahol, és mivel a sok civil egy rakáson engedetlen, még szükség lesz épületekre, amik növelik a lojalitást – persze csak újabb és újabb hatszögek elfoglalása után. Ettől a fejlődés eleinte eléggé vontatott, és ha nem akarunk lemaradni, szinte csak egyetlen építési sorrend létezik, no meg a korai gyalogos roham, amit az AI is imád.
A gyalogos áradat ellen két módon védekezik a játék. Elsősorban a helyi élővilággal, amik semleges egységek, és előszeretettel táplálkoznak a csapatainkkal. Ezért értelmetlen is egyesével kiküldeni azokat, mert már az első sarkon belefuthatnak olyan élőlények csoportjaiba, amik egyesével is erősebbek. Ráadásul a sebzés a csapattagok számával szorzódik, így, ha a fél osztagunk meghal az első összecsapásban, legfeljebb hazafutni lesz esélyük.
A másik fék a történet: minden fajnak megvan a maga célja a bolygón, amit több alküldetéssel érhetünk el. Általában erőforrásokat kell gyűjtenünk, vagy kifejleszteni egy adott egységet, hogy valami jutalmat kapjunk, és tovább olvashassuk az egyperceseket. Azonban néha az új fejezet a nyakunkba zúdít egy csapat brutálisan erős ellenfelet, így bár változatosságot jelent, hogy a történet végigvitelével is nyerhetünk, sokszor egyszerűbb csak a már meglévő ellenfelekre koncentrálni.
Hullámzó teljesítmény
A helyzet a külsőségek terén is kissé felemás. Kimondottan látványos, ahogy a város körüli hatszögek betelnek építményekkel, és az egységek is elég jól kidolgozottak. Azonban az animációjuk már sokszor gyengébb, és különösen fájt, hogy a játékon belüli lexikon egyéni képei egyelőre csak apró ikonok, látványos festmények és grafikák helyett.
A hangok furcsa módon szintén kissé egyensúlyhibásak, hacsak nem a csatatéri stressz szimulálása volt a cél a túl erős fegyverropogással. Szerencsére ezen a téren igen részletesek a beállítások, így érdemesebb inkább a – mivel grimdark környezetben kellemes nem lehet –hangulatos zenére koncentrálni.
A kezelőfelület szinte tökéletes: jól átlátható általános információkkal, és egérkurzorra azonnal nyíló részletező ablakokkal. Viszont a kamerát az előzetes verzióban nem lehet WASD-vel navigálni, és az egységek hajlamosak lépés után, de egyéb utasítás kiadása előtt átadni a stafétát a társuknak, ami nem tesz jót a haditerveknek és idegszálaknak.
AAA és indie közt félúton
Hivatalosan nyilván a divatos áramvonalasított kifejezéssel jellemeznék a Gladiust a cég marketingesei, de valójában inkább a Civilzation light illik rá. Fejlesztési fa helyett csak oszlopokat kapunk, a diplomácia teljesen kimaradt (a több évezredes ellenségeskedésre hivatkozva), és mindössze négy frakció lesz az alapcsomagban. Ennek ellenére gondok vannak az erőegyensúllyal, különösen, ha a lore-t is figyelembe vennénk: az, hogy egy ötfős űrgárdista taktikai osztagom több körön át harcolt 8 nyeszlett birodalmi gárdistával, és éppen csak győztek, inkvizícióért kiált. Mégis, a kezdeti morgolódás után hamar elkapott a „csak még egy kör” érzés.
Azonban annak, aki nem vár évek óta epedve egy 160K-ra (4X 40K, nyári szünetben is fontos a matek!), azt javaslom, várjon az első 30-40%-os leárazásig. Egyrészt mert addigra talán jobb állapotban lesz a játék, másrészt úgy érzem ennyi az, amit nem a minőségre és kivitelre, hanem csak a márkanévért fizettetnének velünk.
