Számítógépen hosszú évek óta nem mutatkozott valamirevaló teniszjáték, egészen a nemrég megjelent Top Spin 2-ig. Ismert, hogy egyazon kategórián belül is van rivalizálás játék és játék között, s ahogy a PES döngeti a FIFA-k trónját, úgy a Virtua Tennis tör borsot a Top Spinek orra alá, teszem hozzá sikeresen. Bár utóbbiak valamivel komolyabban közelítik meg a témát, számomra a VT3 a maga kissé árkádosabb stílusa ellenére a nyerő, főként a belőle áradó nagybetűs hangulat miatt.
A folytatás a második rész által kitaposott ösvényen halad tovább. A játék gerincét a karriermódot takaró World Tour képezi. Itt először létrehozhatunk egy ifjú titánt, akivel majd móresre taníthatjuk napjaink teniszcsillagait. A teremtés, alakformálás, majd a cicomázás ugyan nem olyan mélységű, mint a Sims 2-ben, vagy akár a Top Spinnél, ám ez talán nem is olyan fontos, kellően mókás sportoló összedobására így is elegendő lehetőséget ad. Miután mindent megadtunk, megkapjuk jelenlegi állásunkat az SPT-ranglistán, ami a tisztes 300. helyet takarja, valamint egy földgömb tárul elénk, ahol minden óceán vérvörösen tündököl hiába no, kemény sport a tenisz.
A golyóbis mindennemű ténykedésünk kiindulópontja. A Home a pihenésünket látja el, amire szükségünk is lesz, mivel hősünk, ha digitálisan is, de emberből van, a tréningek, bajnokságok áradata kivesz belőle is jócskán. A henyélés egytől három hétig terjedhet; hátránya, hogy ha már égetően szükségszerű, akkor emiatt bukhatunk pár indulást néhány kupán, előnye, hogy elkerülhetőek a különféle sérülések és jól összeegyeztethető az eseménynaptárral. A sérülések játszma közben nincsenek ránk hatással, csupán egy felvillanó üzenetet, majd az elbukott hetek számát kapjuk meg.
Bármekkora is a lelkesedésünk, ezt teniszező alteregónk nem tudja átvenni, képességei a kezdetekben mind alapszintűek, bár egy egysejtűnél már jobban adogat. Nincs mese, tornára kell fognunk, amit a gömbön lévő megannyi, s majd egyre jobban gyarapodó ikonok segítségével tehetünk meg. Ha még nem vagy egy Virtua virtuóz, első utad a Teniszakadémiára vezessen, itt tanítják ugyanis az alapokat, különféle sajátosságokat, amik bizony elkélnek majd. Itt egyben az irányítást is jól kiismerhetjük, ami a játék dicséretére váljék, billentyűzetről is jól vezérelhető. Az Akadémián kívül egyéb gyakorlatok is vannak, méghozzá minijátékok képében. Ezek a kis szösszenetek képezik amúgy a játék egyik erősségét, ugyanis míg mindegyikük valamelyik területen fejleszti játékost és játékosát, szórakoztatás terén sem utolsók. Valahol tekebábukat kell ledöntenünk a labdával, vagy lufikat kell kipukkasztanunk, amik mindig másfelé pattintják vissza a labdát, esetleg óriás teniszlabdákat kerülgetve gyümölcsöket kell gyűjtögetnünk. Összesen tizenkét ilyen feladat található meg, melyek mindegyike igen ötletes, többedmagunkkal játszva igazi pontcsatákat lehet vívni bennük. Miután kellően feltornáztuk a karakterünk képességeit, indulhatunk is első megmérettetésünkre.
A versenyek a való életbeli menetrend szerint zajlanak, csupán a meccsek hosszát tudjuk befolyásolni előzetesen a beállításoknál. Indulni csak ott tudunk, ahol a rangunk elegendő. Az ászok nem sokáig váratnak magukra, első versenyemen rögtön Federert fogtam ki, igaz, legkönnyebb fokozaton hamar kiejtettem a listavezetőt. Az ellenfelek tudása amúgy folyamatosan javul, újítanak cseleiken, trükkjeiken, ami miatt újfent az edzés javasolt. A meccsek lehetnek egyéni és páros lebonyolításúak, partnernek szabadon választhatunk az összes jelenlévő klasszis közül bárkit, értelemszerűen nem azt, akik ellen megyünk. A játékmenet a könnyed irányításnak hála viszonylag gyors és hamar elsajátítható, ennek köszönhetően a kezdetekben fontos sikerélményt is hamar megkapjuk, de gyaloggaloppra senki se számítson: Kinghez és Duke-hoz hosszú út vezet, s ők maguk sem azok az anyámasszony katonái.
A karriermódon kívül a többi menüpontban már semmi extra nem lapul meg, csak a szokásos gyorsmeccsek. Az internetes játék hiánya sajnálatos, főleg, hogy ugyanezen fejlesztőcsapattól az X360-as verzióban egy remek multi is ráfért a korongra. Súlyos vétek ez, amire nincs mentség, hisz ritkábban lehet pár embert összetrombitálni otthon, mint a világhálón.
Azt hiszem bárki, aki a képekre pillant, esetleg emellé megnéz valamiféle mozgóképet is, maximálisan egyet fog érteni a fejezetcímmel. A Sega csapata derekasan kitett magáért, a játék dúskál a vizuális parádéban. A teniszstadionok teljes egészében megfelelnek a való életbeli párjuknak, s emellé a közönség is aktív, nem csupa bamba pixeles fénykép drukkol nekünk. A mozgásanimációk nagyszerűen néznek ki, gyönyörűen kivitelezhető nyesések, lecsapások, fonákok tarkítják az összecsapásokat. Örvendetes, hogy még a csutkára tekert grafika nem szaggatott be egy hatodik szériás Geforce kártyával felszerelt régi P4-esen, ami manapság bizony ritka. Az audioélmény tekintetében az effektek jók, s maguk a kommentátorok is, akik mindig az adott ország nyelvén szólalnak meg, kuriózummá téve ezzel a programot. A zene már az egyéni ízlés kategóriájába tartozik, nekem nem tetszett egyik sem, de szerencsére a Winamp itt is sokat dob a dolgon, s így a program értékéből ez lecserélhetősége miatt az én szememben nem igazán von le sokat.
Lényegében nem rejtettem véka alá, hogy számomra nagyszerűnek tűnik a Virtua Tennis 3. Érdekes színfolt a sportjátékok tarka palettáján, s emellett a megcélzott műfajában a legjobb. Kérdés-e, hogy aki szereti a teniszjátékokat, annak mennyire ajánlott?
A folytatás a második rész által kitaposott ösvényen halad tovább. A játék gerincét a karriermódot takaró World Tour képezi. Itt először létrehozhatunk egy ifjú titánt, akivel majd móresre taníthatjuk napjaink teniszcsillagait. A teremtés, alakformálás, majd a cicomázás ugyan nem olyan mélységű, mint a Sims 2-ben, vagy akár a Top Spinnél, ám ez talán nem is olyan fontos, kellően mókás sportoló összedobására így is elegendő lehetőséget ad. Miután mindent megadtunk, megkapjuk jelenlegi állásunkat az SPT-ranglistán, ami a tisztes 300. helyet takarja, valamint egy földgömb tárul elénk, ahol minden óceán vérvörösen tündököl hiába no, kemény sport a tenisz.
A golyóbis mindennemű ténykedésünk kiindulópontja. A Home a pihenésünket látja el, amire szükségünk is lesz, mivel hősünk, ha digitálisan is, de emberből van, a tréningek, bajnokságok áradata kivesz belőle is jócskán. A henyélés egytől három hétig terjedhet; hátránya, hogy ha már égetően szükségszerű, akkor emiatt bukhatunk pár indulást néhány kupán, előnye, hogy elkerülhetőek a különféle sérülések és jól összeegyeztethető az eseménynaptárral. A sérülések játszma közben nincsenek ránk hatással, csupán egy felvillanó üzenetet, majd az elbukott hetek számát kapjuk meg.
Edzés
Bármekkora is a lelkesedésünk, ezt teniszező alteregónk nem tudja átvenni, képességei a kezdetekben mind alapszintűek, bár egy egysejtűnél már jobban adogat. Nincs mese, tornára kell fognunk, amit a gömbön lévő megannyi, s majd egyre jobban gyarapodó ikonok segítségével tehetünk meg. Ha még nem vagy egy Virtua virtuóz, első utad a Teniszakadémiára vezessen, itt tanítják ugyanis az alapokat, különféle sajátosságokat, amik bizony elkélnek majd. Itt egyben az irányítást is jól kiismerhetjük, ami a játék dicséretére váljék, billentyűzetről is jól vezérelhető. Az Akadémián kívül egyéb gyakorlatok is vannak, méghozzá minijátékok képében. Ezek a kis szösszenetek képezik amúgy a játék egyik erősségét, ugyanis míg mindegyikük valamelyik területen fejleszti játékost és játékosát, szórakoztatás terén sem utolsók. Valahol tekebábukat kell ledöntenünk a labdával, vagy lufikat kell kipukkasztanunk, amik mindig másfelé pattintják vissza a labdát, esetleg óriás teniszlabdákat kerülgetve gyümölcsöket kell gyűjtögetnünk. Összesen tizenkét ilyen feladat található meg, melyek mindegyike igen ötletes, többedmagunkkal játszva igazi pontcsatákat lehet vívni bennük. Miután kellően feltornáztuk a karakterünk képességeit, indulhatunk is első megmérettetésünkre.
A versenyek rendje
A versenyek a való életbeli menetrend szerint zajlanak, csupán a meccsek hosszát tudjuk befolyásolni előzetesen a beállításoknál. Indulni csak ott tudunk, ahol a rangunk elegendő. Az ászok nem sokáig váratnak magukra, első versenyemen rögtön Federert fogtam ki, igaz, legkönnyebb fokozaton hamar kiejtettem a listavezetőt. Az ellenfelek tudása amúgy folyamatosan javul, újítanak cseleiken, trükkjeiken, ami miatt újfent az edzés javasolt. A meccsek lehetnek egyéni és páros lebonyolításúak, partnernek szabadon választhatunk az összes jelenlévő klasszis közül bárkit, értelemszerűen nem azt, akik ellen megyünk. A játékmenet a könnyed irányításnak hála viszonylag gyors és hamar elsajátítható, ennek köszönhetően a kezdetekben fontos sikerélményt is hamar megkapjuk, de gyaloggaloppra senki se számítson: Kinghez és Duke-hoz hosszú út vezet, s ők maguk sem azok az anyámasszony katonái.
A karriermódon kívül a többi menüpontban már semmi extra nem lapul meg, csak a szokásos gyorsmeccsek. Az internetes játék hiánya sajnálatos, főleg, hogy ugyanezen fejlesztőcsapattól az X360-as verzióban egy remek multi is ráfért a korongra. Súlyos vétek ez, amire nincs mentség, hisz ritkábban lehet pár embert összetrombitálni otthon, mint a világhálón.
TV a PC-n
Azt hiszem bárki, aki a képekre pillant, esetleg emellé megnéz valamiféle mozgóképet is, maximálisan egyet fog érteni a fejezetcímmel. A Sega csapata derekasan kitett magáért, a játék dúskál a vizuális parádéban. A teniszstadionok teljes egészében megfelelnek a való életbeli párjuknak, s emellé a közönség is aktív, nem csupa bamba pixeles fénykép drukkol nekünk. A mozgásanimációk nagyszerűen néznek ki, gyönyörűen kivitelezhető nyesések, lecsapások, fonákok tarkítják az összecsapásokat. Örvendetes, hogy még a csutkára tekert grafika nem szaggatott be egy hatodik szériás Geforce kártyával felszerelt régi P4-esen, ami manapság bizony ritka. Az audioélmény tekintetében az effektek jók, s maguk a kommentátorok is, akik mindig az adott ország nyelvén szólalnak meg, kuriózummá téve ezzel a programot. A zene már az egyéni ízlés kategóriájába tartozik, nekem nem tetszett egyik sem, de szerencsére a Winamp itt is sokat dob a dolgon, s így a program értékéből ez lecserélhetősége miatt az én szememben nem igazán von le sokat.
Megindító meccs volt
Lényegében nem rejtettem véka alá, hogy számomra nagyszerűnek tűnik a Virtua Tennis 3. Érdekes színfolt a sportjátékok tarka palettáján, s emellett a megcélzott műfajában a legjobb. Kérdés-e, hogy aki szereti a teniszjátékokat, annak mennyire ajánlott?
