Vikingek hajnala
A történet szerint a gonosz, Asgardból száműzött istennő, Hel élőholt seregével elfoglalta szinte egész Midgardot, a vikingeknek nem sok esélye marad a túlélésre, a mindent eldöntő csatában mi is elhalálozunk -- a háború istennője, Fenryr azonban minket választ meg bajnokának, így visszatérhetünk a csatamezőre. Feladatunk nem is lehetne egyértelműbb: fel kell szabadítanunk a három szigetből álló Midgardot, és jobb létre szenderítenünk Helt. Ezt úgy érhetjük el, hogy az egyes területeken küldetéseket hajtunk végre, településeket szabadítunk fel, fogságba ejtett vikingeket mentünk meg, vagy szabotázsakciókat hajtunk végre. Ha ezekkel végeztünk, elérhetővé válik a következő vár ostroma (szigetenként kettő van), ami a játék legélvezetesebb része -- több száz viking és élőholt feszül egymásnak, a csata azonban csak akkor dől el, ha mi közben a kiemelt célpontokat (óriásokat, sámánokat) semlegesítjük.
Az ostromok során segítségünkre lesznek sárkányok, melyekből szigetenként egyet idézhetünk meg, és a kiemelt feladatok teljesítése után járó pontokból irányíthatjuk őket. Emellett lesznek elemi varázslataink, melyek segítségével a tűz, a jég vagy a villám erejével ruházhatjuk fel saját és a közelünkben álló szövetségesek fegyvereit. A csaták közötti időszakban teljesen szabadon barangolhatjuk be a rendelkezésre álló területet, melynek mérete impozánsan nagyra sikerült, mégsincs sok üresjárat, hiszen a térkép minden szegletében találunk valami elintézni valót, az egyszer megtisztított utat pedig nem kell ezerszer bejárnunk, teleportkövek segítségével lehetőségünk nyílik gyorsutazásra. A küldetések sajnos eléggé repetitívek lettek: mindig csak annyi a dolgunk, hogy az adott területen megöljünk mindenkit.
Ismétlés a tudás anyja
Ugyanez az ismétlődés jellemzi a harcrendszert is; kapunk egy gyenge és egy erős támadást, amit védekezéssel és az ugrással kombinálhatnunk, az ezekből előhívható kombókat folyamatosan vásárolhatjuk meg -- csak sajnos a nagy részét vagy nem fogjuk használni, vagy nem vesszük észre, mikor használtuk, ugyanis a karakteranimáció és a mozgások kidolgozottsága eléggé egysíkú. Annál látványosabbak a kivégzések, melyeket bármelyik legyengített ellenfélen vagy lesből támadva kivitelezhetünk, ezek tényleg mutatósak és véresek lettek. A lopakodás viszont, amivel az ellenfelek mögé kerülhetünk, meglehetősen egyszerűen lett megoldva: amint a közelben ellenséget érzünk, de az még nem látott meg minket, karakterünk sunnyogni kezd, így a nagyobb harcok előtt lehetőségünk van megritkítani az ellent.
A PC nem konzol!
Ha már az animációt említettem, itt az idő az első igazi dorgálásra, az ugyanis a 2012-es, szinte felturbózni próbált grafika ellenére megmaradt a 2008-ason, annak is a legalján. Össze-vissza beakadó, egymásba lógó textúrák, hősünk teste sűrűn egybeolvad a környezettel és az ellenfelekkel, ugrásnál, mászásnál pedig már egy derékig érő magaslat is megoldhatatlan feladat elé állít minket. A feljavított látvány sem sikerült a legjobbra, ennél már voltak sokkal szebb játékok a megjelenése idején, arról nem is beszélve, hogy borzalmas konzolportról van szó. A felbontás állítható ugyan, de például a töltőképernyőket már nem sikerült lecserélni, ami nagyon apró dolognak tűnhet, ám épp ezért semmiből sem tartott volna a megoldás, csak venni kellett volna rá a fáradságot. A menü minimál szintű, a Steam kliensből indítva a beállítások a játékon kívül végezhetők el, emellett még bugos, és hajlamos fagyásokra is. Az irányítást senki se próbálja ki kontroller nélkül, ez a játék konzolra született, tanuljunk meg ezzel együtt élni, és szerezzünk be egy jó minőségű vezérlőt! A hangok mellett sem mehetek el szó nélkül; a zenék szépen szólnak, kellően monumentálisak, a hangeffektek viszont nagyon gyengék, és a hangerejük is véletlenszerűen ingadozik. Nem tudom, hogy ez utóbbi miért visszatérő jelenség a konzolos portoknál, de roppant idegesítő.
Kell ez neked?
Véleményem szerint a Viking egy abszolút vállalható, de teljesen felesleges játék PC-n, egyedül az érthetetlenül hanyagolt vikinges téma miatt ajánlható tiszta szívvel. Mert hiába nem drága (13 euró), hiába van tele tartalommal (15-20 óra végigjátszás, 50 achievement), ha a végére unalmassá válik, és teljes érdektelenségbe fullad, ami nemcsak az ismétlődő küldetések és az egyszerű harcrendszer miatt van, hanem a történet szinte teljes hiánya, és a végig szinte idegennek érzett, jellemtelen főhős végett is. Ha azt kérdezitek, tetszett-e, a válaszom igen. De hogy tiszta szívvel ajánlanám-e? 2008-ban, konzolokra mindenképp, ma, 2014-ben, asztali gépekre? Hát...
