A belső nézetes kalandjátékok műfaját erősíti a Slender: The Arrival alkotóinak legújabb produkciója, aminek központi eleme egy ősi tárgy, az Élet Magja, ami után az arctalan és kicsit jellegtelen főszereplő archeológussal kutatunk. A történet úgy indít, mint bármelyik sétaszimulátor, avagy átbandukolunk a kezdetekben behatárolt játéktér egy-egy helyszínén, azután hirtelen történik valami, ami felkavarja az állóvizet, valamint a megszokott szisztémát.
Egy elhagyatott területen régen elfeledett katonai szállítmányra bukkanunk, aminek köszönhetően hősünk különleges felszereléssel gazdagodik. Ez a L.E.A.F. ruha, ami egyfajta külső fémváz, egy exoskeleton. A Valley játékmenete pedig teljes egészében erre épül, mivel ennek hála gyorsabban tudunk futni, nagyobbakat ugorhatunk, a veszélyes magasságokból minden sérülés nélkül csapódhatunk be a talajba (egy-egy esetben úgy, hogy át is törjük azt egy következő terület eléréséhez). A feladat ezután már egyértelmű: a külső mechanikus szerkezettel eljutni a kutatási helyszín centrumába, ahol a hadsereg már jóval korábban kísérletezett a legendás tárggyal, amit természetesen a fegyverkezés terén próbált alkalmazni, ezzel alaposan belenyúlva a természet egyensúlyába.
Rohanás, ugrálás, fejlesztés
A Valley játékmenete teljes mértékben erre a három összetevőre épít. Az egyre nagyobb területű, nyitott helyszíneken időnként eszméletlen, elképzelhetetlen sebességbe kapcsolhatunk futás közben, ám érdemes minden pályarészt alaposan átkutatni, mivel fontos fejlesztések, gyűjteni való apróságok találhatók mindenfelé, emellett életet adhatunk az elmúlást megszenvedő növény- és állatvilágnak. Bizony, a L.E.A.F. időközben fegyverré is átalakul, avagy speciális kesztyűnknek hála fura, ártó szándékú létformákat (egyfajta anomáliákat) hatástalaníthatunk, emellett viszont másik üzemmódba kapcsolva elkorhadt, szétégett fákat varázsolhatunk élővé, őzeket támaszthatunk fel.
Mindez, ahogyan a nagyobb ugrások is, az energiánkat emésztik, amit a kis gömbökkel és generátorokkal tölthetünk vissza. Fejlesztéseink során ebből egyre többhöz jutunk, ám további izgalmak is várnak ránk. Lehetőségünk lesz a lengedezésre és csáklyázásra, a falon és vízen futásra, ezzel pedig olyan korábban elérhetetlen helyekre is eljuthatunk, ahol egyéb rejtett apróságok várnak ránk. Például azok a kulcsként funkcionáló medálok, amikkel a végjáték előtt egy ősi rom kamráit nyithatjuk meg.
A játék legfontosabb eleme azonban a futás és ugrálás marad. Már a L.E.A.F. megszerzése után is elég gyors üzemmódba kapcsolhatunk a nyílt terepeken, aminek hála ugrás közben fütyül a szél alattunk, elmosódik a horizont és élvezzük a rohangálást. Az egyik későbbi fejlesztés azonban még ezt a tempót is megfejeli, a kutatóközpontok mélyén lévő sínekre futva ugyanis olyan sebességre teszünk szert, ami felettébb élvezetessé teszi a kihalt folyosók és alagutak felderítését.
Van benne játékélmény is
Ha a műfaji darabokkal valakinek az a problémája, hogy azok leginkább a történetre és hangulatra, valamint az érzelmekre fókuszálnak, akkor jó hírünk van. A Valley ugyanis bár alapvetően sétaszimulátorként indul (sőt a végigjátszás nagy hányadában az is marad – a leírások, jegyzetek begyűjtésével együtt), sokkal több annál. A rohangálás ugye komoly hangsúlyt kap a leírtak szerint, de ezzel együtt az ugrálás is lényeges elem, sokszor kicentizett pattogással juthatunk el a sztori következő fontos pontjára. Így nem csak az élmény, de a játékélmény is megmarad, senkinek sem lesz olyan érzése, hogy csak nyomja a W-t, meg néha kattintgat az ajtók és fiókok megnyitásához, ami üressé teszi a nagy katarzishoz vezető utat. És akkor még szóba sem került a fantasztikus zene, ami időnként nyugodt vagy éppen sejtelmes, ám a futkározós részeken alaposan felpörög, nagyon hangulatos, folkos muzsikává változva.
Ha már ennyire agyon lett dicsérve a program, azért a hiányosságokat is meg kell említeni. A Unity grafikus motor a növényzet és az összkép terén sokszor fantasztikus látványt produkál, de a részletekre odafigyelve láthatjuk az engine gyengeségeit. Emellett a „lövöldözés” és a lengedezés sem működik tökéletesen – bár hozzá kell tenni, hogy megfontoltan haladva és odafigyelve ez sem okoz nagy problémát. Persze indie alkotásról van szó, szóval csodákat nem is reméltünk attól, az élmény pedig így is hatásosabb lett a vártnál. Az első végigjátszás nagyjából három óra alatt teljesíthető, négy órán belül, vagy egy második körrel pedig mindent összeszedhetünk, ami titokként, gyűjthető extraként felmerül. Éppen ezért a húsz eurós ár (kábé 6200 forint) egy picit sok a tartalomért, még ha a Valley majdhogynem ki is hozza a maximumot a sokszor teljesen lecsupaszított mechanikával ellátott zsánerből.
