De a Valkyria Chronicles már csak azért sem tipikus, mert a 10 évvel ezelőtt elrajtolt sorozat, ami megjárta a PS3-at és a PSP-t is, nemcsak szerepjátékos, hanem taktikai elemeket is kínál. A negyedik epizód szereplői olyan fiúk és lányok, akik nem lenge ruhákban parádéznak, hanem teljes katonai uniformisban. A történet ugyanis egy alternatív 20. század elejei Európában játszódik, ahol a kontinens földjét két nagyhatalom, az Atlantic Federation és az Eastern Imperial Alliance háborúja szaggatja szét…
Hosszú háború
A Valkyria Chronicles 4-ben a Federation egy elit katonai osztagának, a Squad E-nek az irányítása a feladatunk. Tagjai a legjobbak legjobbjai, emiatt a parancsnoknak, Claude Wallace-nak és csapatának a legnehezebb küldetéseket kell megoldania. Egy háború megnyerése sohasem egyszerű, a műveletek tökéletes összhangjára van szükség, nemcsak a valóságban, de ebben a játékban is. Kijelenthető, hogy a Sega játéka nem egy egyszerű cím, képes arra, hogy megizzasszon. Hogy miért? Azért, mert ebben a programban háromszor is meg kell gondolni minden egyes lépést. Claude Wallace csapatában van mesterlövész, gyalogos, mérnök, avagy minden, a taktikai játékokban megszokott kaszt, plusz a gránátos. Nehézségét az adja, hogy a körökre osztott csatákban minden egység, minden körben csak meghatározott távolságot tehet meg: egy gyalogos például sokkal többet futhat, mint egy mesterlövész, ugyanakkor sokkal sebezhetőbb is.
A hadműveleti térképeken tervezhetjük meg a csapattagok mozgását, ha pedig ezzel végeztünk, a program TPS nézetbe vált, így a harcot és a küzdelmeket már „élőben” tapasztalhatjuk meg. Lépünk mi, lép az ellenfél, a kimenetel pedig csak a saját stratégiánkon múlik. Az ellenfelek erősek, ugyanakkor néha nem úgy viselkednek, ahogy kellene, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy simán lepuffantsák akármelyik katonánkat: a halál itt végleges, ahogy minden háborúban az. Szerencsére a sebesüléstől számítva meghatározott számú körön belül ki lehet menteni az illetőt, de a küldetések sikere/sikertelensége sokkal több tényezős dolog. Siker esetén a jutalom nem maradhat el, kitüntetéseket kapunk, a megszerzett pontokból pedig nemcsak a karakterosztályokat fejleszthetjük, de a felszerelést is. Ezáltal egyre jobb fegyvereket vihetünk magunkkal a missziókra.
Emlékiratok a frontról
Az, hogy az eseményeket a fő-főszereplő, Claude Wallace naplóján keresztül ismerjük meg, nagyszerű dolog, hiszen sokkal személyesebbé teszi az élményt. A kis könyv egyre bővül, a történet előrehaladtával egyre több bejegyzés kerül oldalaira. A szereplők érdekesek, van személyiségük, nem üres bábok, ezért kedvelhetők. A Valkyria Chronicles 4 technikai oldalról is remekül fest, a Canvas motor szinte festményként jeleníti meg az eseményeket, ugyanakkor amellett nem lehet szótlanul elmenni, hogy az egyes pályákon rengeteg olyan akadályt és láthatatlan falat lehet találni, amiket nem lehet átugrani vagy megkerülni. Ezenkívül azonban másba nem igazán lehet belekötni, a Sega alkotása egy kifejezetten minőségi program, még akkor is, ha nem történt akkora fejlődés a sorozat első és legújabb része között, mint azt vártuk volna.
A műfaj rajongóinak kötelező darab, garantáltan nem fogjátok megbánni a vásárlást, hiszen a második európai háború kifejezetten hosszú szórakozást (50-60 óra a tiszta játékidő) ígér. Bajtársiasság, győzelem, veszteség, fájdalom, élet és halál, minden benne van, amit mi eddig szerencsére nem tapasztalhattunk meg, de nagyszüleink és dédszüleink igen. Reméljük, a mi életünkben a háború csak játék marad. Annak kellene maradnia.
