A dizájn, és ami mögötte van
A srácok érezhetően megpróbálták az igazi, ’99-es UT-t megvalósítani új köntösben és sok újítással megfűszerezve. Mikor feltelepítettük a majd 6 gigás csodát, s elindítjuk a játékot, máris felcseng a jól ismert muzsika az első UT-ből, mely egész jóra sikeredett az új és több hangszer igénybevételével.
Maga a játék az Unreal Engine 2.0-ás verzióját használja, mely még mai szemmel is elég szép látványt biztosít. Nagyszerűen skálázhatók a játék grafikai beállításai, így remekül beállítható gépünkre.
Akárhogy is nézzük, nagyon jól néz ki a játék, és jól kidolgozott, változatos pályákon játszhatunk, botokkal vagy barátainkkal. Újra visszakerült a játékba az Assault, most már járművekkel megspékelve, és mellé kaptunk egy Onslaught módot is, ami mára az egyik legsikeresebb az UT-n belül. A többi módot is beleszámítva újra régi fényében úszik az Epic Games, és az Unreal Tournament széria is!
Hangok, zene, játékélmény
A zene terén nehezen lehetne belekötni a játékba, mert egyszerűen vérprofi munka, s nagyon hangulatos. Szinte minden pályán más és más zene csendül fel. Hangok terén lehetett volna egy kicsit csiszolni, például sokkal mélyebb és erősebb hangzást adni a fegyvereknek, mert sokszor nem adja át eléggé azt az érzést, amit sokszor elvárnánk.
A játékélményre újra csak is jót lehet mondani, az egyszemélyes kampányban mintegy 41 pályán kell végiggürcölni, melyben szerintem az örökrangadó öldöklés és a nagyszerű Assault a legjobb, de mellette csapatos öldöklésben, zászlórablásban, és bombafutáson is részt kell vennünk, hogy végigvigyük a játékot az egyszemélyes kampányban.
Mind az egyszemélyes kampányt, mind a sima gyakorló harcokat, ha botok ellen játszunk, mintegy 8 fokozatú nehézségi szinten játszhatjuk végig, úgyhogy mindenki megtalálja a magának megfelelőt.
A játék alapvetően mindent elment, amit a szólómódban végrehajtsz: hány órát játszottál, mennyi embert öltél, hányszor haltál meg, hányszor győztél, hány gólt lőttél, satöbbi - úgyhogy mindenki magához és másokhoz is hozzámérheti a teljesítményét.
A botok AI-ja kiemelkedő és kihívásokkal teli, de az UT2004 mégis barátainkkal, interneten vagy LAN-on játszva az igazi. Az AI irányította ellenség alacsonyabb nehézségi szinten egy helyben álló poligon figurák sora, amelyek tudnak lőni (mellesleg elég rosszul). Magasabb nehézségi szinten egyre mozgékonyabbak, nem beszélve arról, hogy egyre erősebben és pontosabbak a tűzharcokban.
A csapattársak AI-ja néhol egész lyukas, mert nem mindig teljesítik a nekik kiadott parancsot, Assault módban pedig sokszor az elsőnek kiadott parancsot hajtották végre újra és újra, hiába parancsoltam más feladatot nekik - ami nem feltétlen jó dolog.
Sokszor sokkal ügyetlenebbek is a csapattársak, mint az ellenfél, és ez csapatorientált pályákon (csapatos öldöklés, zászlórablás, bombafutás, Assault) néha nagyon bosszantó tud lenni, és sokszor a játékos egymagának kell, hogy elintézzen mindent és mindenkit.
A játékban mintegy 14 fegyver található, a Shield Guntól kezdve az Ítélethozóig és az Ion Cannonig szinte mindent megtalálunk, ami szem szájnak ingere. Járművek terén is kielégítő a felhozatal, mert van itt terepjáró, tank, és ötszemélyes Leviathan is, de találhatunk Mantát és Raptort is. Azóta egyébként kiadtak már egy Editor’s Choice 130 megás pakkot is, mely tartalmazott 8 új karaktert, sok új pályát, és három új járművet.
Az UT2004 nagyszerűen moddolható, szóval egyszerűen letehetetlen játékról van szó, mert nap mint nap jelennek meg az apróbb és nagyobb változtatásokat jelentő modok garmadái.
A játék
Az UT mindig is nagy riválisa volt a szintén sikeres id Software által fejlesztett Quake3-nak, mely szintén pergő játékmenetével lenyűgözte a játékosokat, de mivel kevés mod és kevés újdonság jelent meg hozzá az évek alatt, ezért míg az UT a mai napig topon van, addig mára már feledésbe merült a Quake3, amihez újat csak a Quake4 jelentett (ennek multija egyenlő a Doom3 motor által meghajtott Quake3-mal...).
Az UT2004 fantasztikusra sikeredett, pergő akcióival, tűzpárbajaival és remek hangulatával magával ragadja az embert, s kisebb hibái ellenére is lenyűgöző és letehetetlen. A játék a széria egyik legkiemelkedőbb darabja, s valószínű az UT2007 megjelenése után is sokan fognak játszani még az vele, hiszen valószínű, hogy az Unreal Engine 3.0 a mai gépeken még nem fog túl jól futni.
Ezt a játékot csak is ajánlani tudom minden FPS rajongónak, és már megjelent az Unreal Anthology is, amiben megtalálhatók az Unreal sorozat legjobb darabjai (Unreal 1-2 + kiegészítők, Unreal Tournament, Unreal Tournament 2004 Editor’s Choice Edition), és ráadásul egész kellemes áron kapható.
A srácok érezhetően megpróbálták az igazi, ’99-es UT-t megvalósítani új köntösben és sok újítással megfűszerezve. Mikor feltelepítettük a majd 6 gigás csodát, s elindítjuk a játékot, máris felcseng a jól ismert muzsika az első UT-ből, mely egész jóra sikeredett az új és több hangszer igénybevételével.
Maga a játék az Unreal Engine 2.0-ás verzióját használja, mely még mai szemmel is elég szép látványt biztosít. Nagyszerűen skálázhatók a játék grafikai beállításai, így remekül beállítható gépünkre.
Akárhogy is nézzük, nagyon jól néz ki a játék, és jól kidolgozott, változatos pályákon játszhatunk, botokkal vagy barátainkkal. Újra visszakerült a játékba az Assault, most már járművekkel megspékelve, és mellé kaptunk egy Onslaught módot is, ami mára az egyik legsikeresebb az UT-n belül. A többi módot is beleszámítva újra régi fényében úszik az Epic Games, és az Unreal Tournament széria is!
Hangok, zene, játékélmény
A zene terén nehezen lehetne belekötni a játékba, mert egyszerűen vérprofi munka, s nagyon hangulatos. Szinte minden pályán más és más zene csendül fel. Hangok terén lehetett volna egy kicsit csiszolni, például sokkal mélyebb és erősebb hangzást adni a fegyvereknek, mert sokszor nem adja át eléggé azt az érzést, amit sokszor elvárnánk.
A játékélményre újra csak is jót lehet mondani, az egyszemélyes kampányban mintegy 41 pályán kell végiggürcölni, melyben szerintem az örökrangadó öldöklés és a nagyszerű Assault a legjobb, de mellette csapatos öldöklésben, zászlórablásban, és bombafutáson is részt kell vennünk, hogy végigvigyük a játékot az egyszemélyes kampányban.
Mind az egyszemélyes kampányt, mind a sima gyakorló harcokat, ha botok ellen játszunk, mintegy 8 fokozatú nehézségi szinten játszhatjuk végig, úgyhogy mindenki megtalálja a magának megfelelőt.
A játék alapvetően mindent elment, amit a szólómódban végrehajtsz: hány órát játszottál, mennyi embert öltél, hányszor haltál meg, hányszor győztél, hány gólt lőttél, satöbbi - úgyhogy mindenki magához és másokhoz is hozzámérheti a teljesítményét.
A botok AI-ja kiemelkedő és kihívásokkal teli, de az UT2004 mégis barátainkkal, interneten vagy LAN-on játszva az igazi. Az AI irányította ellenség alacsonyabb nehézségi szinten egy helyben álló poligon figurák sora, amelyek tudnak lőni (mellesleg elég rosszul). Magasabb nehézségi szinten egyre mozgékonyabbak, nem beszélve arról, hogy egyre erősebben és pontosabbak a tűzharcokban.
A csapattársak AI-ja néhol egész lyukas, mert nem mindig teljesítik a nekik kiadott parancsot, Assault módban pedig sokszor az elsőnek kiadott parancsot hajtották végre újra és újra, hiába parancsoltam más feladatot nekik - ami nem feltétlen jó dolog.
Sokszor sokkal ügyetlenebbek is a csapattársak, mint az ellenfél, és ez csapatorientált pályákon (csapatos öldöklés, zászlórablás, bombafutás, Assault) néha nagyon bosszantó tud lenni, és sokszor a játékos egymagának kell, hogy elintézzen mindent és mindenkit.
A játékban mintegy 14 fegyver található, a Shield Guntól kezdve az Ítélethozóig és az Ion Cannonig szinte mindent megtalálunk, ami szem szájnak ingere. Járművek terén is kielégítő a felhozatal, mert van itt terepjáró, tank, és ötszemélyes Leviathan is, de találhatunk Mantát és Raptort is. Azóta egyébként kiadtak már egy Editor’s Choice 130 megás pakkot is, mely tartalmazott 8 új karaktert, sok új pályát, és három új járművet.
Az UT2004 nagyszerűen moddolható, szóval egyszerűen letehetetlen játékról van szó, mert nap mint nap jelennek meg az apróbb és nagyobb változtatásokat jelentő modok garmadái.
A játék
Az UT mindig is nagy riválisa volt a szintén sikeres id Software által fejlesztett Quake3-nak, mely szintén pergő játékmenetével lenyűgözte a játékosokat, de mivel kevés mod és kevés újdonság jelent meg hozzá az évek alatt, ezért míg az UT a mai napig topon van, addig mára már feledésbe merült a Quake3, amihez újat csak a Quake4 jelentett (ennek multija egyenlő a Doom3 motor által meghajtott Quake3-mal...).
Az UT2004 fantasztikusra sikeredett, pergő akcióival, tűzpárbajaival és remek hangulatával magával ragadja az embert, s kisebb hibái ellenére is lenyűgöző és letehetetlen. A játék a széria egyik legkiemelkedőbb darabja, s valószínű az UT2007 megjelenése után is sokan fognak játszani még az vele, hiszen valószínű, hogy az Unreal Engine 3.0 a mai gépeken még nem fog túl jól futni.
Ezt a játékot csak is ajánlani tudom minden FPS rajongónak, és már megjelent az Unreal Anthology is, amiben megtalálhatók az Unreal sorozat legjobb darabjai (Unreal 1-2 + kiegészítők, Unreal Tournament, Unreal Tournament 2004 Editor’s Choice Edition), és ráadásul egész kellemes áron kapható.
