Amikor egy platform legfontosabb időszakát, vagyis az őszt hatalmas lyukak határozzák meg nagyszabású exkluzívok helyett, ott nincs minden rendben, és az a sivárság, ami a PlayStation 4 tulajokat várja idén a legsötétebb PS3-as lejtmenetet idézi. Az, hogy a Sony 2015 végére miért nem kalapált össze egy AAA-címekkel teli kínálatot meglehetősen furcsa, ahogy az is, hogy ezt a fájó ürességet nem egy új, saját lábán álló exkluzív hivatott valamennyire kitölteni, hanem egy újrakiadás, amely mostanra már legalább annyira bizalomgerjesztő kifejezés, mint a "zombis" játék, vagy a "második világháborús stratégia / shooter". De ha az Uncharted trilógiáról és a Naughty Dogról van szó, valahogy nehéz rosszmájúnak lenni.
EREKLYÉK OSZTOGATÓI
Elvégre nincs még egy olyan sorozat és nincs még egy olyan stúdió, amely akkora szerepet játszott volna a PlayStation 3 sikeressé tevésében, mint a Naughty Dog. Az egykori szórakoztató, de nem korszakalkotó platformer-istállóból úgy lett tripla-A kategóriás, filmszerű élményeket kalapáló éllovas, hogy azt nem előzték meg fanfárok, látványos előkészületek, vagy bármi olyan forradalmi esemény, amely egy ekkora váltás előjele lehetett volna. Az 1984 óta talpon lévő ND már a kezdetek óta a PlayStation-platformok elkötelezett támogatója (a Sony fel is vásárolta őket), de az Unchartedre senki sem számított - ahogy arra sem, hogy nem egyszeri történetről van szó, de rögtön háromról, ráadásul egyetlen konzolgeneráción belül. A ND megtette azt, ami másnak évtizedek alatt sem megy: egyetlen gépen letudtak egy teljes trilógiát.
Pontosan ez az, amiből az Uncharted: The Nathan Drake Collection áll - az eredetileg PlayStation 3-ra kiadott három epizódból, diszkréten kihagyva a PlayStation Vitá-s The Golden Abysst, hivatalosan azért, mert "kilóg az ND narratívájából". A gyűjteményt − a The Last Of Usszal ellentétben − nem az ND rakta össze, hanem az újrakiadásokra szakosodott Bluepoint Games (akiknek a remek God of War, Metal Gear Solid HD, és a Team ICO gyűjteményt is köszönhetjük), és a céljuk az volt, hogy kicsit többet nyújtsanak egy átlagos újrakiadásnál. Ez két dolgot jelent − egyrészt, hogy közel sem kell akkora ugrással számolni, mint egy komplett remake esetében (jó példa erre a két Halo-gyűjtemény), másrészt, hogy mégsem csak a felbontás állításáról és a képfrissítés stabilizálásáról van szó.
LÁTVÁNYOS EXTRÁK
Persze utóbbiból is jutott, most már mind a három játék 1080p-s felbontásban, az alapváltozatokhoz képest dupla mennyiségű képkockával érkezett. A képfrissítés stabilizálása nagyon jót tett az intenzív, effektekben bővelkedő szakaszoknak, különösen az első epizód esetében, ahol még messze nem volt tökéletes az ND munkája. És ez nem csak a technológiai részre értendő: a 2007-es Drake's Fortune egyáltalán nem öregedett túl jól, különösen a második és a harmadik epizóddal összevetve látszik, hogy az ND és a széria itt még csak a szárnyait bontogatta. A kissé szögletes pályadizájn, a golyókat valósággal magukba szívó, csetlő-botló ellenfelek, a teljesen kidolgozatlan közelharc és az erősen megkopott külső miatt egyértelműen ez a kollekció leggyengébb darabja.
Igaz, ez nem lepi meg azokat, akik követték a sorozatot, hiszen az Uncharted 2 a második résszel talált rá a hangjára, mechanikáját, tálalását pedig a harmadikkal tökéletesítette. Utóbbi egyes újításait a Bluepoint még az elődökbe is átrakta, de ez igazából inkább csak az irányítást és az animációkat érinti, így azok problémáit azért nem orvosolja. De egy újrakiadásnak alapvetően nem is ez a feladata, hanem hogy rávegyen az újrajátszásra.
Az utolsó két Uncharted erre önmagában is képes, de azért van motiváció is - egyrészt a temérdek trófea, másrészt a kisebb tartalmi bővítések. Ilyen az extrémen durva (és az extrémen könnyű, sztoriközpontú) nehézségi fok, a speedrunner mód (amit egy a képernyőn látható stopper is segít), vagy a fotómód, mellyel bármikor megállítható a játék, és ezernyi filter, kapcsoló és opció segítségével rögzíthető egy-egy pillanat. Egy dolog az, ami kiesett, ez pedig a multiplayer rész, de a csomag megvásárlása automatikus belépőt jelent az Uncharted 4 multiplayer bétájába, ami lényegesen látványosabbnak és színvonalasabbnak ígérkezik, mint amit ezen csomag online része adott volna. Ez nem erről szól, hanem egy klasszikus akció-kalandjáték felidézéséről - pótláshoz, nosztalgiához persze tökéletes, hiszen Drake-től csak jövőre kell (végleg?) búcsút vennünk, de ha ő el is tűnik, a kalandjai örökké velünk maradnak.
