A Trials-sorozat HD-ága eddig sajnos elkerülte számítógépeinket, holott ha van közönség, ami vevő a 2D-s motorozásra, akkor az az Elasto Manián nevelkedett PC-sek ősi magja, akik még emlékeznek rá, micsoda öröm volt megszerezni azt az átkozott almát a számtech óra vége előtt. Nos, sok év után végre megtört a jég, és megérkezett hozzánk az Xbox 360-on már tavaly nyár óta hódító Trials Evolution, benne a Trials HD összes pályájával.
Próbatétel
A Trials Evolution: Gold Edition magába foglalja a teljes Trials HD-t is, így a játék elején választanunk kell a két „világ” közül. A Crash County az Evolution, a HD Warehouse pedig a HD pályáit tartalmazza, igaz, az Xbox 360-ra kiadott DLC-k nélkül. Azt nem tudjuk, hogy ezek később elérhetők lesznek-e PC-re, de mivel így is 120 fölé rúg a pályák száma, nem valószínű, hogy hiányuk bárkinek is szemet szúr. A játékmenet pofonegyszerű: kiválasztunk egy motort és egy versenyt, megnézzük, hogy milyen kihívásokat kell teljesítenünk a végső pontszám érdekében, és már ott is vagyunk a startvonalon, előttünk egy életveszélyes terep kihívásaival.
A Trials nem viccel, a sorozatot sokan korunk legnehezebb szériájaként tartják számon, türelmetleneknek itt nem terem babér. Elsőre azt gondoljuk, hogy nem lehet olyan vészes átmanőverezni a vézna kis krosszmotort a lángoló karikán, de miután tizedszerre is a földön kötünk ki, törött gerinccel és kicsavarodott végtagokkal, átértékeljük az életünket. Még szerencse, hogy a játék első harmadában viszonylag könnyen nyílnak a pályák, mert így jutalmaz is a Trials Evolution, nemcsak büntet.
Úttalan utakon
Minden terep végén egy medál üti a markunkat. Bronz, ezüst, arany vagy platina, értelemszerűen a gyűjtött pontok, azaz a stílusos és gyors játék függvényében. Az érmék birtokában újabb jogosítványokat szerezhetünk meg, melyek egy sor még nehezebb kihívást állítanak elénk. A pályák tehát csoportosan nyílnak meg, azt viszont ne reméljük, hogy elsőre megszerezzük az összes kitüntetést – már az is jóleső érzés lesz, amikor az első, 21 érmét követelő C-típusú jogsit a markunkban tarthatjuk. Ajánlott tudni továbbá, hogy csak az Evolution tartalmaz oktatómódot, a HD azonnal a mélyvízbe dob, így érdemes elsőként Crash Countyt bemotorozni, hogy a raktárat már valódi profiként látogathassuk meg. Ezen felül játszhatunk bajnokságokat, feloldhatunk olyan eszelős küldetéseket, mint a motoros síugrás vagy az ufóugratás, és megpróbálhatunk minél tovább életben maradni egy akadályokkal tarkított sínpályán száguldó acélgolyóban.
A Trials Evolution: Gold Edition nem ér véget egyhamar, de ha már minden pályán platina trófeával büszkélkedünk is, biztos, hogy találunk megdöntendő időrekordot az internetes ranglistán. S ha már internet: a TE többjátékos módot is tartalmaz, mely a pályákat megtükrözve, fej-fej mellett, valós időben versenyezteti a motorosokat. Remek ötlet, de hamar beleun az ember, mert nincs benne semmi változatosság, mindig ugyanaz a feladat, azaz gyorsabbnak, kitartóbbnak kell lenni a velünk versenyző haverunknál. Hiába, ezt a programot az úristen is szólistának teremtette, és ezzel nincs is semmi baj – így legalább senki sem hallja, ahogy hangosan káromkodunk a ki tudja, hányadik eséskor.
Ár/értékből jeles
A Trials Evolution grafikája 3D-ben pompázik, a pályatervezés viszont 2D-s. Ennek a különös elegynek azonban hatásos, látványos eredménye, hogy minden ugrató veszélyesnek és vadnak tűnik a képernyőn – legalábbis addig a pár másodpercig, amíg van időnk szemügyre venni őket. A textúrák szép élesek, a motorok és a rajta ülő kamikaze sofőrök egész kidolgozottak, a prímet viszont mégis a környezet viszi el. Találkozunk havas csúcsokkal, sivatagos dombokkal, erdős völgyekkel, és persze mesterséges, fémből és fából eszkábált, halálosan fura pályamonstrumokkal is. Miközben pedig a fejünket kapkodjuk, kellemesen zúzós zene szól a háttérben, melyet a kritikusok sokat szidtak a játék xboxos megjelenésekor, pedig szerintünk teljesen rendben van. Csakúgy, mint maga a port.
Az irányítás billentyűzettel is jó, bár azért ajánlott egy Xbox 360-as kontroller beszerzése. A gépigény barátságos, a program nemcsak a játék-PC-men, de az irodai munkára épített szerkesztőségi konfiguráción is kiválóan futott magas felbontásban, maximális beállításokkal. Nincs tehát okunk rá, hogy ne ajánljuk a játékot – igaz, csak azoknak az olvasóknak érdemes megvásárolni, akik híresek a béketűrésükről, és hajlandóak egy játékkal heteket, hónapokat foglalkozni, még úgy is, hogy az néha az idegeikre megy.
