Bár a Cyberpunk 2077-et ebben a hónapban már nem kapjuk meg, október végén befutott egy másik, szintén a cyberpunk zsánerbe tartozó játék, a Transient. Persze a két programot nem lehet egy lapon említeni, ugyanakkor a frissen érkezett indie kaland is csökkentheti a várakozás kínjait. Már csak azért is, mert ez a rövidke program egy meglehetősen érdekes darab.
CSI Cthulhu
A történet középpontjában egy kiberbűnöző, Carter áll, aki az utolsó küldetésén az utolsó emberi várost uraló megavállalattól szerzett meg bandájával valami értékeset. A baj az, hogy erre nem emlékszik, ugyanis valaki vagy valami törölte mindegyikük ide vonatkozó emlékeit. Ami még ennél is nagyobb probléma: az akció után a csapat tagjai hullani kezdenek. Carter nyomozásba fog, és megpróbálja visszaszerezni az emlékeit erről a bizonyos akcióról, egyúttal megkísérli megfejteni különös álmait is, amikben egy másik lény testében, egy másik világban barangol.
Ezt az egészet tovább fűszerezi az, hogy mindez nem a valóságban játszódik le, ugyanis Carter valójában afféle agyszondázás alá került. Így a játék fő cselekménye az ő meglévő és elfeledett emlékeiben, mások emlékeiben, virtuális valóságokban és az említett álmokban zajlik. Szóval oda kell figyelni, hogy éppen milyen világban járunk, milyen mélyre merültünk az emlékek rétegei között.
Maga a játékmenet is tartogat néhány agytekervényeket megmozgató kihívást. PHI implantátumunknak hála szkennelhetjük akörnyezetünket, hogy felfedjük a megvizsgálásra alkalmas elemeket a játéktérben, amik újabb nyomot szolgáltathatnak eme kacifántos ügyben. Néha pedig a nyomok lezárt emlékekhez vagy ajtókhoz vezetnek, amik kinyitásához különböző logikai feladványokat kell megoldani. Sőt még egy olyan térbe is bebocsátást nyerhetünk, ahol reflexjátékot játszhatunk.
Szóval a program meglehetősen változatos módon szórakoztat minket, próbára teszi logikai készségünket és ügyességünket. Mindeközben lovercrafti ereklyéket (például Cthulhu szobor vagy Necronomicon) és a világot kiteljesítő dokumentumokat gyűjtögethetünk. Utóbbiak elolvasása még laza egy órát rányomhat az amúgy nem túl combos játékidőre. A Transient ugyanis 3-4 óra alatt végigjátszható, attól függően, mennyi időt szánunk a gyűjtögetésre és az olvasásra.
A sötétség mögött
A sztori jó, bár túl sok válasszal nem szolgál. A játékmenet szintén élvezetes, de sajnos van itt néhány kellemetlenség is. Egyrészt, hiába a tömény, mégis jól alkalmazott lovercrafti háttér, a játék szemernyit sem félelmetes, még csak nem is nyomasztó. A pályák hiába sötétek, szűkek és nem egy alkalommal bizarrak, egyszerűen nincs meg bennük a para hangulat. Különösen igaz ez cyberpunk területekre, ahol neonfények és hologramok töltik meg az amúgy kihalt utcákat.
Ezen csak ront az a kontraszt, ami a pályák és a karaktermodellek között van. Az előbbi gyönyörű, részletes, és megvannak a maga látványos pillanatai. Ellenben az emberi modellek borzalmasak. Az animáció és a mimika laza tíz évvel van elmaradva, de talán még többel is. És mintha nem lennének rendesen a környezetbe integrálva. Az egyik hulláról például először azt hittem, hogy csak egy felborult próbababa vagy valami ilyesmi. A karjai a levegőben voltak, a lábai meg, mintha állna, nem feküdne. Nagyon irreális és ezáltal illúzióromboló volt.
Továbbá néhány bug is megkeseríti az ember életét. A legkellemetlenebb az, amikor a PHI szkenner nem mutatja meg, merre kéne menni, de a feladat még a PDA-n sem jelenik meg. És ez tényleg bug, nem a játék nehezítése céljából van benne, ugyanis a fejezet újrakezdésekor már rendesen működött a PHI. Csak sajnos azt megelőzően fél órán át keringtem céltalanul.
A fentiek miatt a Transient nem tudott kiemelkedni a szürke átlagból. Amiben igazán jó, az az, hogy rövid játékideje alatt is meglehetősen változatos módon vezet végig egy érdekes sztorin. Emellett a fejlesztők egész jól egyesítették a cyberpunk műfajt Lovercraft mítoszával, ugyanakkor a játéknak nincs megragadható atmoszférája, olyan legalábbis semmiképpen sem, ami egy lovercrafti programtól elvárható lenne. Viszont, aki szereti e két zsáner valamelyikét vagy mindegyikét, annak érdemes lehet beruházni rá egy masszívabb leértékeléskor.
