Egészen kicsi korom óta Transformers-rajongó vagyok, így hiába tartottam gyalázatosnak a második és harmadik alakváltós filmet, azért csak beültem a negyedik epizódra, sőt, még a mozival párhuzamosan megjelenő játék tesztelésére is vállalkoztam, hiszen még élénken élt bennem a High Moon Studios által készített (kifejezetten remek) Cybertron-játékok emléke. Azt persze sejtettem, hogy a fejlesztésre felkért Edge of Reality alkotása meg sem fogja közelíteni az említett programok minőségét, de arra, ami a Rise of the Dark Spark képében fogadott, egyáltalán nem voltam felkészülve...
Robotos katyvasz
Az Activision régóta a hihetetlenül agresszív marketingpolitikájáról híres, és az új Transformers-játékukból is igyekeztek minden lehetőséget kisajtolni, így a mozifilmek világát keresztezték a rajongók által kedvelt Cybertron-címek univerzumával, vélhetőleg annak reményében, hogy a lehető legtöbb Transformers-kedvelőt érjék el egyszerre. Habár az ötlet a furcsasága ellenére is rejt magában némi potenciált, talán mondanom sem kell, hogy a fejlesztőknek egyáltalán nem sikerült ezt kiaknázni. A sztori a földön kezdődik a film világában, és tanúi lehetünk a Dark Spark nevű gonosz és veszélyes „erő” becsapódásának, amit aztán rögtön el is ragad előlünk egy meglehetősen nevetségesen festő Álca. Ezt követően a történet ugrik egyet, és a második pályán már a Cybertronon akciózunk, Megatron csatlósaként, és ugyanazt a fura tárgyat hajkurásszuk, ami korábban megjelent a Földön. Ez így elsőre elég kuszán hangzik, és a helyzet az, hogy a történet a későbbiekben sem lesz világosabb, sőt, egy idő után már az sem érthető, hogy pontosan mi és miért történik körülöttünk, azt pedig végig teljes homály fedi, hogy miért is kellett a két világot egy programba keverni. Már persze azon kívül, hogy az Edge of Reality újrahasznosíthassa a Cybertron-játékokból ismerős helyszínek és robotok egy részét, plusz az alap játékmenetet.
Monotonitás és katatónia
A Rise of the Dark Spark egy külső nézetes akciójáték, ahol tizennégy fejezeten keresztül irányítunk különböző Transformereket, hol a Földön, hol az alakváltók szülőbolygóján. Minden robot kétféle fegyverrel és egy speciális támadással rendelkezik, az ágyúk váltogathatók és fejleszthetők, továbbá átalakulhatunk (szereplőtől függően) földi vagy légi járművé, és ebben a formában is oszthatjuk az áldást. A feladat minden esetben eljutni A pontból B-be, az ellenséges túlerő legyűrése közepette, méghozzá csőszerű, helyenként egészen ronda pályákon. Azért csak helyenként, mert a War for Cybertron és Fall of Cybertron játékokból átemelt helyszínek (és karaktermodellek) még mindig egészen tűrhetően néznek ki, viszont az Edge of Reality által önerőből összetákolt földi terepek olyan ocsmányak, hogy még a tízéves PS2-es alkotások is büszkén kiközösítenék őket.
És nemcsak a látvány gyalázatos, de a játékmenet is, ami tényleg nem áll másból, mint a különböző karakterek terelgetéséből, miközben tucatjával mészároljuk le az egy kaptafára készült ellenfeleket. A fegyverek váltogatása sokat nem tesz hozzá az élményhez, ahogy az alakváltás sem, hiszen kerekes járműként fegyvert kivonva iszonyatosan lassúak vagyunk, alapállapotban pedig hiába gyorsak, ha a karakterünk ilyenkor szinte irányíthatatlan. A repülni képes figurák navigálása ugyan egy fokkal már jobb, de a harc itt is frusztráló, lévén radar hiányában néha fogalmunk sincs, hogy merre kellene keresni az előlünk bujkáló, olykor egészen aprócska ellenfeleket.
Értékelhető történet és érdemi változatosság hiányában a kampány végigjátszása irgalmatlanul hamar unalmassá válik, sőt, egy idő után azon vehetjük észre magunkat, hogy a valóságtól teljesen eltávolodva, szinte katatón állapotban nyomkodjuk a tüzelés gombot, egészen a vége feliratig, mikor is teljes amnéziában reménykedve uninstalláljuk a programot.
Csoportos őrület
Illetve ha már eljutunk a játék végére, akkor várjunk még a törléssel, lévén a multiként funkcionáló Escalation legalább hordoz némi élvezeti értéket: ebben a módban három másik játékos kíséretében szállhatunk szembe a tizennégy hullámban érkező ellenfelek tömegével. Persze a játék ezen része sem váltja meg a világot, még főellenfelek sincsenek, de ha már kifizettünk 30 eurót ezért a torzszülöttért, akkor tartozunk magunknak annyival, hogy legalább egy kicsit elmerülünk a játék azon szeletében, ami nem halál unalmas...
