Miközben a sportágak legszélesebb spektruma talál utat magának PC-re és konzolokra, az egyik legnépszerűbb, a tenisz valami miatt mostohagyermeknek számít. Gyakorlatilag egyetlen cím van, amit érdemes megemlíteni, a SEGA-féle Virtua Tennis. A másik jelen cikk tárgya – lenne, azonban az összehasonlításban mindenben jobb a VT. Plusz, mint sajnos mostanában egyre gyakrabban, mindezt megfejeli a lelketlen, összecsapott portolás…
Alakom a salakon
Essünk túl azon a részen, ami rendben van a játékkal, és ez a megjelenítés. Nem mondom, hogy villogni lehetne a „következő generációs grafika” versenyen, mert azért attól távol van, de jól néz ki. A sztárok felismerhetők, a karaktermodellek jól össze vannak rakva, az animáció szinte tökéletes, folyamatos, a textúrák is dicsérhetők. Ráadásul ami ebben a sportban különösen fontos, a fizika is jó: a labda reálisan mozog, füvön lassabb, betonon keményebb (tehát a talajhoz kell igazítanod a stratégiát), ez mindenképpen plusz pont. A nézők sem 2D-s figurák, bár itt azért némi változatosságot el tudtam volna képzelni, de elmegy. A speciális hatások szintén rendben vannak, becsillanás, fény-árnyék a helyén van.
A hanghatásokkal nincs nagy gond, sajnos azonban nincs kommentár, ami azért kissé aláássa a hangulatot. Ráadásul a készítők megtalálták azt a fajta sablon soft-rockot és hip-hopot, amitől két taktus után az élettől is elmegy a kedved, ez meg folyamatosan szól – ugyanaz az egy-két szám, végtelenített szalagon. Még valamit vegyünk ide, amivel szép lassan átmegyünk sírásba: a töltési idő elkeserítő. X360-on is az, ám nálunk végképp nem értem, miért kell percenként betöltő- és mentőképernyőkkel farkasszemet néznem.
Porto Retyó
Már a readme sejteti, mire számíthatunk, hiszen a támogatott gamepadokkal kezdi, majd azzal zárja, hogy ha a menüben használni akarod az egeret, a config.ini-ben az uiMouse=0 sorban javítsd át a 0-át 1-re – ám ezt a megoldást maga a játék nem támogatja! Igen: a játék billentyű-egér kombóval játszhatatlan. Nem mintha akkora élvezet lenne egy teniszjátékot ezzel tolni, de láttam már ilyet, minden csak akarat kérdése... Ez már előrevetíti a tényt: minden idők egyik legrosszabb portolásával állunk szemben.
Miután sikerült beszereznem egy Logitech Dual Actiont, a helyzet javult, már normálisan lehetett mozgatni a sportolót. A kamerát nem; különösen érdekes, hogy annyira realisztikus a megvalósítás, hogy amikor térfélcsere van, embered a képernyő tetején, apró pontként látszik, így kell vitézkedned – mintha egy FPS-ben az ellenség szemszögéből néznéd a mesterlövészedet…
Négy alapütés van: a „safe shot” a tuti, soha nem megy vonalon kívülre. Ezen kívül van a pörgetés (top spin), az átemelés (lob), és a nyesés (slice), ezeket már pontosan kell helyezned. Van aztán két érdekes móka. A „risk shot” segítségével fifikás ütéseket helyezhetsz el, ezekkel hamar megnyerheted a meccset – ha összejön. A hozzá tartozó gombot nyomva kell tartanod, majd a megfelelő ütés gombját lenyomni, és akkor felengedni, amikor a képernyőn megjelenő műszer mutatója a maximumon van. Erre kb. annyi az esélyed, mint egy százhússzal repesztő autó résnyire leengedett ablakán bedobni egy papírrepülőt. Időzítés kérdése. A másik ilyen az „advanced shot”: gyilkos, erős ütés, ám csak akkor jutsz hozzá, ha pontokat nyersz, ekkor hízik a puffere, amiből költekezhetsz. Konklúzió: marad a normál ütés, abból is a pörgetés és nyesés, az átemelést nagyon nehéz jól kivitelezni, a biztonsági maszatolást meg nem fogja tűrni az ellenfél, és pikk-pakk elhasalsz.
Vér, veríték, teniszkönyök
Karriermódban fel kell építened embered, majd edzened, és versenyeztetned, hogy feljusson a világranglista élére. A tervezőképernyő közel tökéletes, mindent be tudsz lőni, testfelépítés, arcberendezés, szeplők száma, hangok, alaptulajdonságok. A tesztverziómban a játék itt kb. 0.05 fps-re esett vissza, magyarul ha semmit nem variáltam, csak a nevet írtam be, akkor is negyedóra volt, mire végeztem a szüléssel. Ugyanez a jelenség volt megfigyelhető azon a képernyőn, amelyen vásárolni lehet sportolónknak, vagy felöltöztetni őt a szponzoroktól kapott gúnyába.
Ha sikerült teremtened egy komát, kapsz egy edzőt, és elindul az élet. Az alapfelállás egyszerű: lehet edzeni és meccselni. Ám az egész elég nyögvenyelős, hogy azt ne mondjam, átgondolatlan. Az edzés pénzbe kerül, pénzt versenyen kereshetsz, viszont ahhoz, hogy komoly etapon indulhass, megfelelő ranglistahelyezésre van szükséged, ezt pedig vagy sok tréninggel, vagy meccsekkel tudod megszerezni... Tipikus huszonkettes csapdája; aki nem játszott az első résszel, és nem ismeri minden trükkjét a játéknak, itt fogja feladni. Sajnos az edzés, ami egyben az oktatópálya is, a megalázások és butaságok csimborasszója. Különféle feladatokat kell megoldanod az adogatógéptől kapott labdákkal – adott terület eltalálása, falrombolás, kuglizás – ám olyan kevés segítséget kapsz, hogy magadnak kell kitalálnod, mit is kell tenni, eddigre azonban már vagy lejár az idő, vagy elfogy a labda. Néha az edző is begyakoroltat egy-egy mozdulatot, ám itt sem mondja meg senki, mit csinálsz rosszul, az egész egy idegölő taposómalom. Mindez egyébként arra megy ki, hogy RPG-szerűen fejleszd különféle képességeidet, ám mivel csak az elérhető pontok töredékét tudod összekaparni (60 pontot), előre el kell döntened, milyen területeken fogod tápolni embered. Ha elrontod, nincs visszaút, kezdheted elölről az egészet, új karakterrel.
Csak Sharapova miatt...
Nehéz summázatot írnom a játékról. Először is nem tudom, hogy a botrányos megoldások, melyeket említettem, a boltokba kerülő verzióban is benne lesznek-e – ha igen, ismét egy játék, aminél meg kell várni a patch-ek sorát. Azt sem tudom, hogy 2007-ben lehúzható-e egy sportjáték, amelyet csak gamepaddel lehet használni, hiszen kétségtelen, hogy ezt a perifériát ilyesmire találták ki, bár nem egy játékban megoldották már, hogy használható legyen az egér és a klaviatúra. Itt odáig mentek a portolók, hogy gyakorlatilag utóbbi megoldással játszhatatlan a termékük.
A legfontosabb rész, a karriermód olyan játéktervezési hiányosságokat mutat fel, amit látva idegesebb kiadótulajok szét szoktak kergetni egész stúdiókat. Hogy van-e összefüggés, nem tudom, de tény, hogy a Take2 az Indie Built stúdiót közvetlenül a konzolos verzió európai debütálása után zárta be. Rengeteget kellene melózni ezen a játékon ahhoz, hogy használhatóbb és élvezetesebb legyen. Így legfeljebb arra jó, hogy pötyögtess kicsit, ha unatkozol, ehhez viszont nem éri meg az árát. Közben a Virtua Tennis 3 első képei már megérkeztek, és azokat látva elárulom: ha piacra kerül, ezt a Top Spin 2-t hamar el fogjuk felejteni.
Alakom a salakon
Essünk túl azon a részen, ami rendben van a játékkal, és ez a megjelenítés. Nem mondom, hogy villogni lehetne a „következő generációs grafika” versenyen, mert azért attól távol van, de jól néz ki. A sztárok felismerhetők, a karaktermodellek jól össze vannak rakva, az animáció szinte tökéletes, folyamatos, a textúrák is dicsérhetők. Ráadásul ami ebben a sportban különösen fontos, a fizika is jó: a labda reálisan mozog, füvön lassabb, betonon keményebb (tehát a talajhoz kell igazítanod a stratégiát), ez mindenképpen plusz pont. A nézők sem 2D-s figurák, bár itt azért némi változatosságot el tudtam volna képzelni, de elmegy. A speciális hatások szintén rendben vannak, becsillanás, fény-árnyék a helyén van.
A hanghatásokkal nincs nagy gond, sajnos azonban nincs kommentár, ami azért kissé aláássa a hangulatot. Ráadásul a készítők megtalálták azt a fajta sablon soft-rockot és hip-hopot, amitől két taktus után az élettől is elmegy a kedved, ez meg folyamatosan szól – ugyanaz az egy-két szám, végtelenített szalagon. Még valamit vegyünk ide, amivel szép lassan átmegyünk sírásba: a töltési idő elkeserítő. X360-on is az, ám nálunk végképp nem értem, miért kell percenként betöltő- és mentőképernyőkkel farkasszemet néznem.
Porto Retyó
Már a readme sejteti, mire számíthatunk, hiszen a támogatott gamepadokkal kezdi, majd azzal zárja, hogy ha a menüben használni akarod az egeret, a config.ini-ben az uiMouse=0 sorban javítsd át a 0-át 1-re – ám ezt a megoldást maga a játék nem támogatja! Igen: a játék billentyű-egér kombóval játszhatatlan. Nem mintha akkora élvezet lenne egy teniszjátékot ezzel tolni, de láttam már ilyet, minden csak akarat kérdése... Ez már előrevetíti a tényt: minden idők egyik legrosszabb portolásával állunk szemben.
Miután sikerült beszereznem egy Logitech Dual Actiont, a helyzet javult, már normálisan lehetett mozgatni a sportolót. A kamerát nem; különösen érdekes, hogy annyira realisztikus a megvalósítás, hogy amikor térfélcsere van, embered a képernyő tetején, apró pontként látszik, így kell vitézkedned – mintha egy FPS-ben az ellenség szemszögéből néznéd a mesterlövészedet…
Négy alapütés van: a „safe shot” a tuti, soha nem megy vonalon kívülre. Ezen kívül van a pörgetés (top spin), az átemelés (lob), és a nyesés (slice), ezeket már pontosan kell helyezned. Van aztán két érdekes móka. A „risk shot” segítségével fifikás ütéseket helyezhetsz el, ezekkel hamar megnyerheted a meccset – ha összejön. A hozzá tartozó gombot nyomva kell tartanod, majd a megfelelő ütés gombját lenyomni, és akkor felengedni, amikor a képernyőn megjelenő műszer mutatója a maximumon van. Erre kb. annyi az esélyed, mint egy százhússzal repesztő autó résnyire leengedett ablakán bedobni egy papírrepülőt. Időzítés kérdése. A másik ilyen az „advanced shot”: gyilkos, erős ütés, ám csak akkor jutsz hozzá, ha pontokat nyersz, ekkor hízik a puffere, amiből költekezhetsz. Konklúzió: marad a normál ütés, abból is a pörgetés és nyesés, az átemelést nagyon nehéz jól kivitelezni, a biztonsági maszatolást meg nem fogja tűrni az ellenfél, és pikk-pakk elhasalsz.
Vér, veríték, teniszkönyök
Karriermódban fel kell építened embered, majd edzened, és versenyeztetned, hogy feljusson a világranglista élére. A tervezőképernyő közel tökéletes, mindent be tudsz lőni, testfelépítés, arcberendezés, szeplők száma, hangok, alaptulajdonságok. A tesztverziómban a játék itt kb. 0.05 fps-re esett vissza, magyarul ha semmit nem variáltam, csak a nevet írtam be, akkor is negyedóra volt, mire végeztem a szüléssel. Ugyanez a jelenség volt megfigyelhető azon a képernyőn, amelyen vásárolni lehet sportolónknak, vagy felöltöztetni őt a szponzoroktól kapott gúnyába.
Ha sikerült teremtened egy komát, kapsz egy edzőt, és elindul az élet. Az alapfelállás egyszerű: lehet edzeni és meccselni. Ám az egész elég nyögvenyelős, hogy azt ne mondjam, átgondolatlan. Az edzés pénzbe kerül, pénzt versenyen kereshetsz, viszont ahhoz, hogy komoly etapon indulhass, megfelelő ranglistahelyezésre van szükséged, ezt pedig vagy sok tréninggel, vagy meccsekkel tudod megszerezni... Tipikus huszonkettes csapdája; aki nem játszott az első résszel, és nem ismeri minden trükkjét a játéknak, itt fogja feladni. Sajnos az edzés, ami egyben az oktatópálya is, a megalázások és butaságok csimborasszója. Különféle feladatokat kell megoldanod az adogatógéptől kapott labdákkal – adott terület eltalálása, falrombolás, kuglizás – ám olyan kevés segítséget kapsz, hogy magadnak kell kitalálnod, mit is kell tenni, eddigre azonban már vagy lejár az idő, vagy elfogy a labda. Néha az edző is begyakoroltat egy-egy mozdulatot, ám itt sem mondja meg senki, mit csinálsz rosszul, az egész egy idegölő taposómalom. Mindez egyébként arra megy ki, hogy RPG-szerűen fejleszd különféle képességeidet, ám mivel csak az elérhető pontok töredékét tudod összekaparni (60 pontot), előre el kell döntened, milyen területeken fogod tápolni embered. Ha elrontod, nincs visszaút, kezdheted elölről az egészet, új karakterrel.
Csak Sharapova miatt...
Nehéz summázatot írnom a játékról. Először is nem tudom, hogy a botrányos megoldások, melyeket említettem, a boltokba kerülő verzióban is benne lesznek-e – ha igen, ismét egy játék, aminél meg kell várni a patch-ek sorát. Azt sem tudom, hogy 2007-ben lehúzható-e egy sportjáték, amelyet csak gamepaddel lehet használni, hiszen kétségtelen, hogy ezt a perifériát ilyesmire találták ki, bár nem egy játékban megoldották már, hogy használható legyen az egér és a klaviatúra. Itt odáig mentek a portolók, hogy gyakorlatilag utóbbi megoldással játszhatatlan a termékük.
A legfontosabb rész, a karriermód olyan játéktervezési hiányosságokat mutat fel, amit látva idegesebb kiadótulajok szét szoktak kergetni egész stúdiókat. Hogy van-e összefüggés, nem tudom, de tény, hogy a Take2 az Indie Built stúdiót közvetlenül a konzolos verzió európai debütálása után zárta be. Rengeteget kellene melózni ezen a játékon ahhoz, hogy használhatóbb és élvezetesebb legyen. Így legfeljebb arra jó, hogy pötyögtess kicsit, ha unatkozol, ehhez viszont nem éri meg az árát. Közben a Virtua Tennis 3 első képei már megérkeztek, és azokat látva elárulom: ha piacra kerül, ezt a Top Spin 2-t hamar el fogjuk felejteni.
