Bizonyos értelemben mérföldkőhöz érkezett a Tom Clancy amerikai író nevével fémjelzett játéksorozat, hiszen eddig csupán a földön, mostantól kezdve azonban a levegőben is megvívhatjuk harcunkat a gaz ellennel. A HAWX ugyanis repülőgépszimulátor (a szimulátor megnevezést azért kéretik nem teljesen komolyan venni), ám a játék sokkal inkább a harcot és a szórakozást helyezi a középpontba, semmint a legapróbb részletekig kidolgozott, valósághű repülésszimulációt. Más szóval: nem kell hetekig gyakorolnunk a felszállást, mint például az IL-2-ben, és nem kell ismernünk az összes kütyüt és kijelzőt sem, amik a pilótafülkénkben helyet foglalnak. Elég csupán ráérezni a repülő irányítására, jó reflexekkel és tájékozódási készséggel bírni és máris belevághatunk a Tom Clancy univerzumába helyezett izgalmas történetbe. Tom Clancy neve pedig általában garancia a jó történetre, így a HAWX sztorija is több annál, minthogy egyszerűen rommá kell lőni az ellenséget.
A játék a közeljövőben játszódik, ahol az úgynevezett PMC-k, vagyis a privát katonai szervezetek uralják a világot. A PMC-k egyre nagyobb térnyerésének köszönhetően a világ globális konfliktus szélére sodródik, és még az addig legyőzhetetlennek hitt Egyesül Államok létét is veszély fenyegeti. A vadászgépünk pilótafülkéjéből nekünk kell rendet tennünk a világban, szándékunknak pedig géppuskákkal, hőkövető rakétákkal és egyéb pusztító fegyverekkel adhatunk nyomatékot. A rendcsinálásnak ötven légi szörnnyel láthatunk neki, elképesztő részletgazdagsággal kialakított környezetben, melyet valós helyszínekről mintáztak (pl. Rio De Janeiro a Jézus szoborral) a világ jelenlegi legmodernebb radarrendszerének, a GeoEye-nak a segítségével. A készítők szerint, ahol egy bucka van a valóságban, azt a játék virtuális területén ugyanott megtaláljuk. Hogy ez valójában tényleg így van-e, vagy sem, az tulajdonképpen lényegtelen, mert bár el kell ismerni, hogy a helyszínek tényleg nagyon pofásak lettek, és a grafika sem az utolsó, mégis a játékmenet teszi a HAWX-ot igazán élvezetes szórakozássá. Merthogy ez utóbbi, mi tagadás, piszok jól sikerült.
Arany középút
Szimpatikus, amit az Ubisoft szakemberei célul tűztek maguk elé a HAWX megalkotása során. Jelesül egy viszonylag könnyen játszható, ám bizonyos szinten mégis realisztikus és kihívást jelentő játék monitorra varázslását. És ez voltaképp sikerült is a fejlesztőknek. Alapvetően a játék arcade stílusú, ám a beállítások módosításával bizony még az elkötelezett szimulátor rajongók számára is kihívást és remek szórakozást jelenthet. Bizonyos beállítások hatására a játékmenet realisztikus (de nem túlbonyolított) lesz, és ugyan rengeteg dologra kell odafigyelnünk, de azért mégsem kell egy valódi pilótát helyettesítenünk. A HAWX legnagyobb erénye, hogy a készítők megtalálták a tökéletes megoldást a játék irányítására. Az ERS, vagyis az Enhanced Reality System biztosítja a rutintalan pilóták számára a kellemes játékélményt. Bekapcsolt állapotban az ERS nagyon hasznos, ugyanis előre jelzi a felénk közeledő rakétákat, segít megtalálni a földi célpontokat (ez különösen az épületek közt megbúvó ellenséges földi egységek kiiktatásában játszik fontos szerepet), vagy például a képernyőn megjelenő digitális háromszögekből álló folyosót követve mutatja meg a legegyszerűbb manővert, amivel az ellenséges gépek háta mögé kerülhetünk. Az ERS egyetlen gombnyomással szabadon ki- és bekapcsolható a játék során, csakúgy, ahogy a másik könnyítő funkció, az Assistance mód is. Az Assistance bekapcsolásakor a kamera szorosan a gép mögött helyezkedik el (vagy a pilótafülkében), a játék pedig segítséget ad a manőverezéshez, a közelharchoz és könnyen irányíthatóvá teszi a gépmadarat alattunk, ugyanakkor jelentősen lekorlátozza a repülő valódi képességeit. Az Assitance kikapcsolásával sokkal izgalmasabbá és nehezebbé tehetjük a játékmenetet, hiszen ilyenkor egy távoli kameranézetből irányítjuk a gépet, aminek képességeit maximálisan (sőt olykor a fizikát s egyben a valóságot is meghazudtolóan) kiaknázhatjuk.
Tulajdonképpen a dugóhúzó a legegyszerűbb figura, amit ilyenkor bemutathatunk: óriásiakat farolhatunk az égbolton, légi bukfencet vetve kerülhetünk az ellenséges repülő hátába, szorult helyzetben pedig hatalmas fékezéssel elérhetjük, hogy repülőnk szédületes iramban zuhanjon lefelé, majd pár másodperc küzdelem után újra az irányításunk alá vonva a gépet teljes erőbedobással vethetjük bele magunkat ismét a háborúba. Természetesen nem csupán a tapasztalt szobapilótáknak javallott az Assistance kikapcsolása, hiszen, ha az ellenfél nagyon ránk tapad, egy gombnyomással máris sokkal fürgébben menthetjük az irhánkat. Ilyenkor fokozott odafigyelést igényel a gép levegőben tartása, ám az irányítás mit sem változik. Egyetlen hátránya van csak a dolognak: gyakran elveszítjük a térérzékelésünket a sok nyaktörő manőver közepette, és néha bizony fogalmunk sincs, hogy merre van az ég, és merre a föld.
A HAWX főmenüjébe lépve több játékmódban vághatunk neki a légi vadászatnak. Új kampány kezdésével a sztorimódot játszhatjuk végig, az egyszerű misszió kiválasztásával a már kinyitott egyedi küldetések között tallózhatunk, míg a free fly-ban kedvünkre tesztelhetjük a pilótatudásunkat és a repülőgépeket. Értelemszerűen a kezdetekkor nem áll rendelkezésünkre mind az ötven jószág, a sztorimód teljesítésével folyamatosan nyerjük majd el őket, csakúgy, ahogyan a hozzájuk tartozó fegyverarzenál-csomagokat.
Kezdésnek húsz különféle repülővel emelkedhetünk a magasba, persze csak képletesen, hiszen felszállnunk és landolnunk nem kell, az összes küldetést már a levegőben kezdjük, és jobb esetben ott is fejezzük be. A repülőgépek irányítása között ugyan ordítóan nagy különbség nincsen, ám annyi bizonyos, hogy nagyon meg fogjuk érezni, ha mondjuk a Nighthawk után egy Tomcat botkormánya mögé ülünk át. A repülőgépek több érték alapján rangsorolódnak, ezek segítenek dönteni abban, hogy melyik misszióhoz melyik típust válasszuk. A kampány során a gép mindig megjelöli az ideális választást, ám ha egy másik repülő jobban a kezünkre áll, dönthetünk amellett is. A küldetés célját azért mindig vegyük figyelembe, hiszen valamelyiknél egy fürgébb, gyorsabb manőverekre képes repülőre, míg a másiknál egy nagyobb tűzerővel bíróra lesz szükségünk. A kampány játékmód 19 küldetést és több mint 150 egyéb teljesítendő feladatot tartogat a pilóták számára, így egy időre biztos, hogy a HAWX elé kényszerülünk, ha szeretnénk teljesíteni az összes missziót. Pláne, hogy sok küldetés meglehetősen összetett és hosszú. Ám egy pillanatra sem unalmas, hiszen még a küldetésen belüli feladatok is igen sokszínűek: részünk lesz helikopter kíséretben, ellenséges radarokra vadászásban, földi egységek bombázásában, a sajátunk megvédésében és természetesen az óceán felett vívott látványos légi ütközetekben egyaránt. Ráadásképp a nehézségi szinten is állíthatunk, ha azt akarjuk, hogy nagyobb kihívást jelentsenek a missziók. Az alap a Normal mód, itt tökig töltött fegyverekkel vághatunk neki a küldetésnek, az ellenfelek lövedékei pedig csak minimális kárt okoznak majd a kaszninkban. A Hard módban a töltényszámunk nem, a sebezhetőségünk azonban negatív irányba változik, míg az Elite fokozaton kevesebb munícióval és realisztikus sérülésmodellel küzdhetünk a túlélésért. Kis segítség, hogy a kötelékünkbe tartozó gépeknek utasításokat adhatunk a küldetések közben, amit korrekt módon kihasználhatunk. Például kérésünkre a szárnysegédek derék módon segítenek majd elpusztítani, vagy éppen megvédeni egy adott célpontot.
Az online multiplayer mód szintén kitűnő móka, nem csupán egymás ellen vagy csapatokba verődve (akár tizenhatan) szánthatjuk fel a bárányfelhőket, hanem a háborús repülőszimulátorok történetében először több társunkkal kooperálva hajthatjuk végre a sztorimód küldetéseit.
Azt hiszem most már tényleg csak a Cruise-féle retro napszemüveg beszerzése van hátra, hiszen a Tom Clancy’s HAWX a repülésélményt, a vad légi ütközeteket és a fantasztikus vadászgépeket már biztosítja.
