A GRAW története még ismerősen csenghet, hiszen a legnehezebb fokozatokon játszó rajongók még jó eséllyel gyűrik a Clancy tavalyi fikcióján alapuló játékmenetet. Dióhéjban: nemzetközi csúcstalálkozó, melyre mindenki, akinek neve és szava van a világpolitikában, hivatalos. A biztonságosnak tartott mexikói területről hamar kiderül, hogy valóságos tűzfészek, melyet a csúcstalálkozóról előzetes információkat szerzett terroristacsoportok a kezdetektől szigorú kontroll alatt tartottak. Az első részben az emberrablásokat/támadásokat követően kaptuk meg a Ghostok irányítását, ám a történet érdemi végkifejletére a kampányküldetések teljesítése után sem derült fény. A GRAW2 így nem átall a TV sorozatok dramaturgiai szövetéből folytatást szabni, hiszen a játék pontosan a GRAW1 eseményei után egy nappal kezdi a további fejlemények tárgyalását. A program alapjai, a vasigénnyel egyetemben változatlanok maradtak. Ez feltétlenül impozáns fejlemény annak tükrében, hogy a grafikus motor jelentős csinosításokon ment keresztül.
Szat-Elit
A Ghostok hatékonysága nem azért lehet többszöröse a velük szembenállókéval, mert jobban tűrik a lövedékeket, sokkal inkább az adott terület feletti, szuperpontos kontroll ad kezükbe megsemmisítő harctéri potenciált. A Ghost alakulat egyetlen lépést sem tesz anélkül, hogy a biztosítandó terület tökéletesen belátható lenne. Kapásból bemérik az autóroncs kuplungja alá rejtett pokolgépet is, ha pedig gyorsan végezni akarnak, akkor ugyanazon lendülettel hatástalanítják is azt. A műhold technológia persze jóval a hozzáférhető földi fegyvernemek hatótávolságán kívülről küldi az aduászokkal felérő jeleket, így a bevetéshelyszínek folytonos, madártávlati monitorozása szakadatlan lehetőség, s mint látni fogjuk: szükség is.
A GRAW tehát továbbra is az alapos felderítés, és a négyfős alakulat ésszerű irányításának játéka marad. Ebben az esetben indokolt a különbségtétel a szoftver konzolos és PC-s változata között, hiszen az XBOX360 verzió akció orientált felépítményével szemben, a PC variáns hangsúlyos és egyértelmű érveket emel a masszívan taktikai játékmenet mellett. Jelen művünk voltaképpen csak címében, alapszolgáltatásaiban, valamint külsőségeiben emlékeztet máskörnyezetes tesójára. Míg a konzolos változat el-el nézi, meg-megengedi, hogy néha a Rambó főcímzenéjét harsogva kirontsunk a fedezékekből, és megmutassuk a gonosz taccó-molesztálóknak, hogy merre hány méter, addig a PC verzióban a mexikóiak 500 méterről küldik le a rohamszombrérónkat, ha voltunk oly botorok, és tűzvonalba mártottuk.
Lég-és Vérfrissítés
Az irányítás apróbb, ám jelentős kényelmi funkciókkal egészül ki. Az új Cross Communication System-nek köszönhetően már nem szükséges billentyű parancsok sorait bemagolnunk, bármelyik egységünk szemszögéből nyomon követhetőek az események, ezúttal már teljes képernyőben is. Persze továbbra is alapvető jelentőségűek az útvonalak, illetve az adott útvonalat létrehozó áthaladási pontok kijelölése, melyek teljesítési idejét vagy egyesével, vagy kettesével, avagy csoportosan adhatjuk meg szövetséges egységeinknek, természetesen akár három különböző időben. Üdvös újítás, hogy az egységek már két harctéri viselkedésmodellt ismernek, eszerint útjukra indíthatjuk őket a Recon Felderítés , illetve az Assault Aki mozog, irtsad módban is. Újítás, hogy a bevetés sarkalatosabb pontjain légi csapásokat, valamint egyéb, alkalmi külsős segítségeket is kérhetünk. Ezek voltaképpen könnyítések, tehát nem kötelező őket felhasználni.
A Mule nevű, csúcsmodern szerkentyű szintén új elem, de igazság szerint már soknak is tűnik a jóból, hiszen az egyébként kedves mesterséges szerkezet egyrészt vitális jelentőségű lőszerutánpótlást jelent, másfelől a műholdszerű, sérthetetlennek tetsző fémtestet simán beállíthatjuk fedezéknek is. Erre persze nem biztos, hogy a készítők gondoltak, mi viszont igen, és hogy mindez rontja a játék komolyságát, az szinte biztos.
Puska, Por
Az GRAW2 egyébként ezúttal bátrabban válogat a történet sarkalatos helyszínei között, sőt alkalmunk lesz némi könnyed lövöldözgetésre is egy Blackhawk helikopterekből, avagy Hummerek jótékony takarásából. Noha ezek jópofa, igazán látványos szekvenciák, igazság szerint semmit sem adnak hozzá a program végértékéhez. Bohó játéktermi mulatság gyanánt tudjuk le őket, a következő pályán pedig alig várjuk már, hogy a játék végre újra taktikai követelményeket támasszon velünk szemben. Általános s mert általános, sajnos jogos kritikai észrevétel a GRAW1-gyel kapcsolatban, hogy a nehézségi fokozatok között gyakorlatilag nem létezik átmenet. Vagy fütyörészve lepuffantunk mindenkit, vagy az első, óvatosnak vélt lépés megtétele után holtan rogyunk össze, ráadásul sohasem tudhatjuk meg, ki és honnan végzett velünk. Jóllehet a Ubisoft fogadkozott, hogy ezt a problémát orvosolni fogják a GRAW folytatásában, ám erre mégsem került sor, lévén az idekapcsolódó harctéri élmények a tavalyi eseményekhez hasonlóan ismétlődnek meg a program emberesebb nehézségi fokozatain. Vigasztaló ugyanakkor, hogy ezúttal már tetszés szerint menthetünk, s erre szükség is lesz, hiszen ahogy említettük, komolyabb nehézségi fokozaton egy meggondolatlan mozdulat azonnali halált jelent. Kapcsolódó nyűg, hogy akadnak még gondok a szövetséges AI éberségével, egy kezünk bizonyosan nem elég, hogy összeszámoljuk, hányszor ordítottuk dagadó nyaki erekkel a szimpatizáns gépi játékosnak, hogy: A fejedet húzzad már le, hibbant G.I.Joe!
További, komoly gond, hogy az egyjátékos hadjárat arcpirítóan rövidkére sikerült. Hat-hét óra múltán lefújható a puskapor a duplacsövűről. Noha ennek nem örülünk, a többjátékos alternatívák szerencsés módon jó utcahossznyit mentenek a helyzeten. A GRAW2 esszenciáját egyértelműen a többszereplős futamok jelentik, melyek az XBOX360 verzió széleskörű testreszabhatóságával nem rendelkeznek, ám bőven képesek új, friss ízekkel fűszerezni a repertoárt. PC fronton persze idő kérdése csupán a módok, esetleg egy későbbi szerkesztő hozzáférhetősége. Hét alap-játékmód adott, melyek között meglelhetőek a klasszikus TDM és CTF lehetőségek, ezek területfoglalással elegyített variánsai, míg legfőbb újításként a Recon vs Assault játékopciót köszönthetjük. E mód során a Ghostok a felkelők radarállomásait hivatottak megsemmisíteni, ráadásul fokozottan hátrányos pozícióból. Ez főképp a rendelkezésre álló arzenálban érhető tetten, a Ghostok választási lehetőségei itt jóval szűkre szabottabbak. Ügyes kiegészítés még, hogy a szabályok szerint a Ghostok csak akkor születhetnek újra, ha legalább egy radarállomás megsemmisült már, ellenpontként pedig a felkelők újjászületési periódusait jóval hosszabb szünetek tarkítják. A szabadon választható fegyvereket ezúttal egy koherens kasztrendszer helyettesíti, mely nagyjából gépfegyveres csatárokra, nehéztüzérséggel háttértámogatást biztosító gólemekre, és tisztes távolságból takarító mesterlövészekre osztja a repertoárt. A rendelkezésre álló többjátékos térképek egyébként remek ritmikával szemezgetnek a program egyjátékos mód vizuális felhozatalából, sőt rajongó legyenek a talpán, aki képesek lesz ilyen mesteri tagoltsággal és összetettséggel bíró térképek elkészítésére. A napszakok, az időjárási tényezők realisztikus modellezése tovább emeli a GRAW2 színvonalát, melyet már csak egyetlen apró lépés választ el attól, hogy kikerülhetetlen klasszikussá váljék.
