Eljött hát az idő, itt az ötödik Borderlands… Hopp, ácsi, tekerjünk vissza. Hiszen ez nem Borderlands. Nos, igen is meg nem is. Bár a Tiny Tina’s Wonderlands valóban egy fantasy köntösbe bújtatott új játék, le sem tagadhatná, hogy a Gearbox sci-fi looter shooterének a kistestvére. Kezdjük azzal, hogy a Borderlands 2 mára önállóvá vált DLC-je, a Tiny Tina's Assault on Dragon Keep az ihletadója. S bár az alapjaitól építették fel, ezt az alapot a Borderlands 3 adta.
Fantáziadús fantázia
A sztori főszereplője ezúttal Newbie, aki a Bunkers & Badasses című dobókockás, szabálykönyves, táblás szerepjáték egyik játékosa és egyben szereplője. Ez a furcsaság az egész játékra igaz, nehéz meghatározni, hogy mi a „valóság” és mi történik csak a játékon belüli szerepjáték keretein belül. De kanyarodjunk vissza karakterünkre.
A Borderlandsekkel ellentétben névtelen hősünk nem egy fix karakter, meghatározott kaszttal. Mi adhatunk neki nevet, arcot, hangot, és persze bezsuppolhatjuk a hat kaszt valamelyikébe. Sok újra viszont ne számítsunk a képességek terén, és az eltérés sem jelentős az egyes csoportok között. A leglátványosabb különbség, hogy némelyik kasztnak van egy NPC társa, ami a harcokban nagy segítséget nyújt. Ilyen kísérő lehet egy szárnyas jószág vagy éppen egy meglepően kidolgozott hátsóval bíró gomba.
Ezek a kísérők különösen akkor jönnek jól, amikor egyedül játszunk. Ugyanis, ha ledönt minket a túlerő, akkor egy kooperatív társhoz hasonlóan képesek lábra állítani. Illetve lekötik az ellenfelek egy részét. Bár azért megjegyezném, hogy nincs túl sok eszük, és néha hajlamosak ráfüggeni a legjelentéktelenebb ellenre, miközben minket meg jól elgyepál a placc legerősebb mumusa.
Ellenfélből pedig akad szép számmal, mindenféle fantasy lény megpróbál kihasítani vagy lőni belőlünk egy darabot. A legjellemzőbb a szaladgáló csontváz, ezekből fogjuk a legtöbbet a másvilágra küldeni. De akad itt óriáspók, annál is nagyobb troll, griffmadár és így tovább. Természetesen mindegyik csapatban jár, pályaszakaszról pályaszakaszra kell kiirtani a hordákat, ahogy azt a Borderlands-játékokban már megszokhattuk.
A pusztításhoz pedig bőven elég eszközt kapunk. Bár a Tiny Tina’s Wonderlands fantasy körítéssel lett ellátva, ez csak részben vonatkozik a fegyverekre. Ugyanis ebben a világban rengeteg lőfegyver található, és a legtöbb inkább egy sci-fibe, semmint egy fantasy-be való. Persze akadt sorozatvető számszeríj, de a jégvető, a tárat dobókésként használható gépfegyver vagy a hagyományos shotgun nem olyasmi, amit egy Dungeon & Dragon szerepjátékba beemelne a kalandmester.
Hősünk a lőfegyverek mellett közelharci célszerszámokból is válogathat. Van itt mindenféle kard, bárd és ütlegelő eszköz. Ezek viszont nem visznek új színt a játékba. Lényegében csak arra jók, hogyha mondjuk, tárcsere közben, valaki túl közel merészkedik, akkor homlokon csapva hátrébb lehet taszigálni. A közelharci fegyvereknek még az ereje sem jelentős, a legalapvetőbb csontit is két-három alkalommal kell megsuhintani ahhoz, hogy végre lenyugodjon.
Továbbá hősünknek lehet két aktív (varázs)képessége. Ezek lényegében a Borderlands gránátozásának felelnek meg, mert mindegyik valamiféle tömegoszlató mutatvány. Behívhatunk jégaszteroidát, vagy életre kelthetünk egy késtornádót meg ilyenek. Meglehetősen látványosak és különösen a bossok ellen hathatósak, azok ugyanis gyáva módon sosem mernek egymagukban kiállni ellenünk.
Mivel egy looter shooterről van szó, fegyverből szép számmal akad, több tucat, ha nem több száz különböző fajta. Szóval ezúttal sem maradhat el a különböző értékek állandó összevetése a jobb fegyver vagy védelem reményében, amit természetes módon követ a gyűjtögetés és az eladás. Szerencsére a Borderlands 3-ból visszaköszön az a rendszer, amely a jobb hátrahagyott tárgyakat a helyi központi hubként szolgáló városba, Brighthoofba teleportálja.
Szintén jó hír, hogy mi is bármikor visszateleportálhatunk ide, ezzel megkímélve magunkat sok-sok kutyagolástól. Amiben így is bőven lesz részünk, mert a mellékküldetésekért mindig kilométereket kell bejárni. Illetve, a nagyobb pályákat összekötő, egy társasjáték táblájára emlékeztető Overworldön is sokat fogunk jönni-menni. Ez a része a játéknak amúgy nagyon jól sikerült, ötletes területekkel rakodták tele. Az viszont már nem túl jó, hogy az itt felszedhető mellékküldetések és random események egyike sem több sima arénaharcoknál. Ráadásul sok esetben az arénák között sincs jelentős különbség.
Izgalmak nélküli őrület
És ez a legnagyobb baj a Tiny Tina’s Wonderlandsszel. Ugyan a főküldetések, főleg a kissé zakkant Tiny Tina és két segítőtársa narrálásának hála szórakoztatóak, a mellékküldetések és random harcok nagyon gyorsan unalmassá válnak. Ráadásul most, az ötödik alkalomra a végelláthatatlan lootolás és szimpla lövöldözés sem valami izgalmas. Egy idő után már senkit sem érdekel, hogy fehér, kék, zöld vagy lila tárgyat hagy hátra, az ellenfeleket pedig ásítozás közben küldi a másvilágra.
A helyzeten a kooperatív mód sem segít. Visszatért a Borderlands 3-ból ismert Cooperation (mindenki személyre szabott lootot és ellenfelet kap) és Coopetition (aki kapja, marja a lootot, és ebben a hosthoz igazodik az ellenfelek szintje) mód. De sajnos a kooperációs lehetőséget biztosító SHiFT olyan, mint egy mese kezdete: egyszer volt, hol nem volt. És a tesztelés alatt többnyire a „hol nem volt” rész bizonyult igaznak.
Mindent összevetve a Tiny Tina’s Wonderlands nem egy rossz játék, csak kissé unalmas. Akik benne vannak a fantasy-k és az asztali szerepjátékok világában, azok rengeteg humoros kikacsintásra és helyzetre lelhetnek. A harcrendszer bár fapados és kissé ósdi, azért még mindig jól működik, és a történet is kellően fordulatos ahhoz, hogy lekösse az embert. Azonban a végtelen lövöldözés és lootolás az egyforma arénákkal megfejelve már nem az igazi. Kis adagokban fogyasztva egész élvezetes a Tiny Tina’s Wonderlands, de nem lehet tagadni, hogy a Borderlands-formula (és grafika) felett kezd eljárni az idő. Vagy már el is járt…
