A zombikkal Dunát lehetne rekeszteni. Szerintem, ha megszámolnánk, hány élőhalott tette tiszteletét az utóbbi években a mozivásznakon, a tévéképernyőkön és a monitorokon, a Föld népességét már tuti súrolnánk. És most itt ez a játék, egy kis indie csapat, a Numantian Games programja, ami nevében is jelzi: ha még nem irtottál ki hétmilliárd zombit, hát most eljött az alkalom. A They Are Billions című stratégiai játékban ugyanis sok zombi van. Nagyon sok. Mocskosul sok… Ezek milliárdnyian vannak!

Városépítési hadosztály

A Numantian meglehetősen eredeti koncepcióra húzta fel a They Are Billionst. Egy hagyományos, valós idejű stratégiai játékot vegyített a túlélő-horrorok legjellegzetesebb motívumaival. Vagyis egy random térképen fel kell építened egy várost, amit folyamatosan támadnak az élőholtak, néha csak kis erőkkel, néha meg tényleg akkora hordával, hogy már a látványtól elsápad az ember.

RTS oldalról nincs sok újdonság, úgy értem, minden kötelező megvan: házak a lakóknak, bányák az ércekhez, fakitermelő a fákhoz, kőfejtő a kavicsokhoz, vadászok és horgászok az élelemhez. Emellett felhúzhatunk különféle erőműveket az áram biztosítására, plusz ezekkel terjeszthetjük ki birodalmunkat – ameddig az áram eljut, addig építkezhetünk, sőt addig is látunk el. Illetve felhúzhatunk még mindenféle támogató épületet, amikkel jobb cuccokat fejleszthetünk, növelhetjük meglévő épületeink tulajdonságait, és persze a barakkok sem maradnak ki, ahonnét az íjászoktól a mechákig bármit előhozhatunk, ha kifejlesztettük. Mindezek tetejére ültethetünk fel egy polgármestert, aki valamelyik tulajdonsághoz ad extrák: több pénzt hoz, jobb katonákat ad, valamelyik nyersanyagból több jut.

Szóval a They Are Billions pusztán RTS-ként nem lenne kiemelkedő, de mint írtam, ez nem egy mezei stratégiai játék. Az ellenség itt nem katonákból vagy emberevő szörnyekből áll, hanem ragályt terjesztő zombikból.

Zombisereg, ideget lelek

Kis városkánk környékét állandó jelleggel lakják a zomboidok. Olyan egyszer sem esik meg, hogy egy se lenne a környékünkön, még ha le is puffantjuk őket, az tuti, hogy néhány perc múlva egy újabb csoszog elő a pálya sötét szegletéből. Miért? Mert ezeket az aranyoskákat vonzzák a zajok, és bizony egy város hulla sok zajjal jár. A favágók csattognak, a kőfejtők dübörögnek, a szélerőművek susognak, a lakók meg baromira nem tudnak kussban maradni, állandóan csicseregnek, csoszognak, köhögnek, stb. És akkor még ehhez hozzá kell venni, hogy a komolyabb fegyverek, amikkel megállítatjuk a hordákat, szintén nem csendes jószágok.

Szóval a városi élet zajjal jár, ami vonzza a zombikat. Amiket ugye jó már a város falánál lelőni, mert ha bejutnak... Nos, elég filmet láthattunk már ahhoz, hogy tudjuk, mi történik, ha csak egy zombi látogatást tesz lakott területen. A They Are Billions ezt nagyon komolyan veszi. Ha csak egy víg hulla bejut a városba és nem lövik le időben, készülhetünk a Game Overre, mert bizony a lakóink hipersebességgel kezdenek átváltozni. Egy harapás, és máris két zombink van a városban, aztán négy, nyolc, tizenhat és a végén már csak tehetetlenül nézzünk, amint városunkat felemészti a pusztulás.

Persze egy-két zombit megállít egy sornyi fafal és néhány íjász. A They Are Billions akkor kezd komollyá válni, amikor egy horda érkezik. Ezek a játékon belül néhány naponta jelennek meg vészjósló halálfej ikonnal a térképen. Az őreink azonnal riadót fújnak, és utána már csak pár percünk van, hogy erőinket a város ama oldalára csoportosítsuk, ahonnan a támadás várható – szerencsére a program annyit azért elárul, hogy melyik égtáj irányából számíthatunk a sorscsapásra.

Csakhogy minél nagyobb a városunk, annál nehezebb a pontos támadási pontot belőni, mert a két kilométeres városfal esetében kicsit kevés támpont az, hogy nyugatról jön a horda. Ráadásul ezek a zombicsoportok támadásról támadásra egyre nagyobbak. Az elsőben még csak egy tucat van, az ötvenedik napon meg már száz, és a végén… Nos, nem véletlen lett az a játék címe They Are Billions.

Ugyan egymilliárd zombi valószínűleg sosem jelenik meg, de a motor lazán képes 20 000 jószágot a pályára varázsolni, és a fejlesztők ezzel éltek is. Ebben a játékban megeshet, hogy öt percig csak a végtelen sorokban, cunamiként előre törő zombihordát nézed, és közben azon imádkozol, hogy a több sorban felhúzott, tüzérséggel megerősített falak és a mechekkel, lángszórós katonákkal és mesterlövészekkel telepakolt hadsereged kitartson, s minden erőforrást felemésztve gyártod az erősítést.

És ezek a zombik nem érik ám be szimpla csoszogó Baniszterekkel. Neeeem… Mindenféle mutáns variáns jelenik meg, amik közül a legbrutálisabbak már ház méretűek, és vígan hörögve gyűrik össze a mecheket fémgalacsinná. Na, amikor ezekből a megazombikból van a hordában száz, meg vagy ezer a mezei hullákból, akkor az ember legateistább gyermeke is buzgón vetni kezdi a kereszteket maga előtt.

Konzolosodás

A They Are Billions júniusban lépett ki PC-n az Early Accessből, amikor is befutott hozzá a kampány. PS4-re (és Xbox One-ra) alig egy hónappal ezután, július elején jelent meg, ám sajnos ezen a platformon az említett kampány még nem érhető el, csak a Survival játékmód, ami mindenféle egyéb cél nélkül csak arra van kihegyezve, amit fent írtam: építs egy várost és éld túl a zombik hordáját.

A Survivalban négy, random terepviszonyokkal megáldott térkép közül választhatunk, bár ezek feloldásához túl kell élnünk az azt megelőző pályán legalább egy teljes kört. Emellett beállíthatjuk a zombik populációját (technikailag ez a nehézségi fokozat), és azt, hogy hány napig kell életben maradnunk (minél magasabb, annál később jönnek az igazán nagy hordák).

A játék addiktív, ahogy újra és újra elbuksz, azonnal indítod a következő menetet, mert tudod, hol hibáztál, és nem nyugszol, amíg eme hibán túl nem jutsz (mivel a játék a már létező mentésekre ment automatikusan, nincs esélyed korábbi állást visszatölteni). Így egyre több napot élhetsz meg.

Én az első körben jól kifogytam az élelemből, és olyan szerencsétlenül telepítettem a csak bizonyos távolságokra elhelyezhető vadászkunyhókat és halászatokat, hogy mire mindent elbontottam és kijavítottam, már kifogytam a pénzből, aztán meg a zombik bedaráltak. A következő körben odafigyeltem a távolságokra, de ekkor meg az energiaadagolást csesztem el, és a zombik a második hordával legyalulták városkámat. Aztán – mivel a térkép adottságai minden betöltéskor változnak – legközelebb rosszul építettem fel a falat, és egy zombi átjutott a tópart és a fal széle között. Mire észrevettem, már a lakosság fele élőholt volt, és a másik felét csócsálta – itt jegyezném meg, hogy ez még nem feltétlen jelent Game Overt, mert a katonáim ki tudták irtani az élőholtakat, viszont az újjáépítésre már nem maradt időm. A komoly ember- és katonaveszteség miatt a következő horda elsöpörte a városkámat. Szóval újra belevetettem magamat.

És ez nagyszerű a They Are Billionsban. Hibázol, de nem fut el a pulykaméreg miatta, hanem újra neki akarsz állni és a hibából tanulva még tovább élhetsz. Csak sajnos ez egy idő után kevéssé válik. Ahogy múlnak a játékbeli napok és egyre inkább ráérzel a programra, úgy válik a puszta túlélés rutinná. Ugyan egy végtelen hordában érkező zombisereg még így is feldobja az élményt, de az nem csap le mindjárt a játék indításakor. Persze be lehet állítani azt is, hogy pár nap alatt rémálomba illő mennyiség támadja meg a várost, de az már csak a mazochistáknak javallott.

Szóval a PS4-es változatból nagyon hiányzik a kampány, ami célokat ad a játéknak, és többről szólhat, mint a puszta túlélés, ami tényleg nagyon szórakoztató, csak hosszú távon nem tudja megtartani az embert. Szerencsére idővel PS4-re és Xbox One-ra is megérkezik a kampány, addig meg bőven el lehet szórakozni a Survival móddal.

Ami magát a portolást illeti, a BlitWorks remek munkát végzett PS4-en (ez a csapat portolta át korábban a Bastiont, a Fezt, a Spelunky-t és a Wargroove-ot is), az irányítás könnyen kitanulható és jól működik kontrollerrel – bár ebben nagy szerepe van a pause funkciónak, ami nélkül a gyors reagálás nagyjából lehetetlen lenen kontrollerrel, így viszont csak le kell nyomni a touchpadet, és az idő folyása megáll. A játék sebességével sincs komolyabb gond, bár azért a nagyobb hordák meg tudják izzasztani a konzolt, és ekkor némi FPS drop is érzékelhető. De ezt leszámítva semmi gond nincsen a They Are Billions PS4-es változatával.

Élj túl!

A They Are Billions egy remek játék, még úgy is, hogy konzolon egyelőre hiányzik a kampány. A Survival mód viszont remek szórakozást és nagy kihívást jelent, és még akkor is azt mondanám, hogy ezt mindenkinek érdemes kipróbálni, ha esély sem lenne a kampány megjelenésére. Ám ha az megjön, akkor még inkább érdemes lesz belevetnünk magunkat a They Are Billionsba, még akkor is, ha a küldetések csak a szokásos sémára épülnek. Egyszerűen azért, mert ez egy olyan játék, amiben milliárdnyi zombival szállhatunk szembe, és az bizony páratlan élmény.