Indie fejlesztőknél mindig öröm látni, amikor szokatlan műfajkombinációkkal, őrültebb ötletekkel kísérleteznek, ilyen téren pedig kis túlzással az egyik legígéretesebb fejlesztőcsapat az EXOR Studios, akik már olyan címekkel bizonyítottak a múltban, mint a Zombie Driver és az X-Morph Defense. A The Riftbreaker az eddigi legambíciózusabb próbálkozásuk, mely egy hihetetlenül látványos és intenzív, egyszerre több ezer ellenfelet mozgató felülnézetes lövöldét kombinál egy bázisépítős stratégiával. Első változatával még 2019 decemberében találkozhattunk, és túlzások nélkül lenyűgözött, azóta pedig előzetesek, frissítések, Steam Game Fest-es demók révén keltette fel a nagyérdemű érdeklődését. Majdnem két év Early Access után végre ütött az igazság pillanata, a végleges változat pedig egyszerre landolt Steamen és az Xbox Game Pass kínálatában.
Mielőtt utóbbi kételyeket vetne fel, előre megnyugtatok mindenkit, hogy még csak véletlenül sem a Game Pass “töltelék” kínálatát erősíti. Az alapkoncepció már 2019-ben is zseniálisan hangzott: hősünk, Ashley Novak egy úgynevezett Riftbreaker, akinek feladata, hogy az egyre nagyobb nyersanyagigénnyel rendelkező, bolygókolonizálásra berendezkedett emberi faj képviseletében hatalmas, mesterséges intelligenciával felruházott mech páncéljával távoli, nyersanyagokban gazdag bolygókra utazzon, majd ott a rendelkezésére álló drónok, nano-generátorok és páncéljának számos eszköze révén egy automatizált gyártelepet alakítson ki, mely beavatkozás nélkül termeli és szállítja a felépített hatalmas Rift teleportkapun keresztül a szükséges anyagokat. Legfrissebb célpontja a meglehetősen ellenséges faunával és szélsőséges időjárási viszonyokkal felruházott Galatea 37, melynek legkülönbözőbb szegleteit kell bejárnia, és ott gyártelepeket kialakítania, fejlesztenie, megvédenie, hogy legfőbb feladatként felépíthesse a portált, melyen át később ő maga is visszatérhet a civilizációba.
Bázisépítés karddal és rakétavetőkkel
A legkritikusabb elem a két játékrendszer integrációja volt: elérni, hogy mind az akció, mind a bázismenedzselés gyors, könnyen elsajátítható és legfőképp szórakoztató legyen a komplexitásuk ellenére is. PC-n a Ctrl billentyű lenyomásával állíthatjuk át mechánkat építő módba, ahol lehetőségünk van a közel végtelen számban előbukkanó konstruktor drónoknak utasításokat adni, hogy hová építsenek falakat, különböző forrásokból dolgozó energiagenerátorokat, bányákat, kohókat, védelmi lövegeket, vagy javítsanak/fejlesszenek épületeket, kutassanak és készítsenek el új technológiákat. Amennyiben ez nem aktív, az irányítás és a kezelés teljes mértékben egy mezei felülnézetes lövöldének felel meg, melyben mechánk a ráaggatott, lefejlesztett felszerelések függvényében képes rakétákat lőni, aknákat lerakni, lángszóróval permetezni az áldást, közelharci fegyverekkel összecsapni az akár épületnagyságú minibossokkal, vagy beépített fúrójával új nyersanyaglelőhelyeket felkutatni és kicsit akár meg is gyorsítani a kritikus matériák begyűjtését.
A játékmenet szórakoztató, addiktív, a procedurálisan generált pályáknak hála minden kampány és alternatív játékmódként választható Survival kör egyedi, a végigjátszás során fokozatosan megnyíló egyes zónák (trópusi, jeges, vulkanikus, sivatag) pedig egyedi játékelemekkel is rendelkeznek, a szavatosságot és a kihívás változatosságát biztosítva. A Survival esetében külön plusz pont, hogy amennyiben szeretnénk saját ízlésünkhöz igazítani a nehézségi szintet, esetleg kockázatok nélkül gyakorolni, az előre beállított nehézségi fokozatok mellett akár testre is szabhatjuk azt, és az időjárás váltakozásától a nyersanyaglelőhelyek számán át az ellenséges rohamokig mindent beállíthatunk, vagy akár ki is kapcsolhatunk.
Egyedül az univerzum szegletében
A prezentáció egyszerűen fenomenális, az összecsapások és a bázisok látványosak, a játék pedig még akkor sem kezd lassulni, akadozni, ha ellenfelek és különböző effektek ezrei uralják egyszerre a képernyőt. A kezelőfelület egyszerű, érthető, a játék pedig a tutorial és a kampány során pont megfelelő mértékben fogja a kezünket ahhoz, hogy szép lassan, magabiztosan elsajátíthassuk az alapokat, a különböző rendszerek működését. Negatívumot mindössze két fronton találtam: az egyik a játékmenet időről-időre bekövetkező leülése. Ahogy egyre nagyobb a bázisunk, egyre több fronton kell mikromenedzselnünk, időnként pedig azon kaptam magam, hogy ahelyett, hogy haladnék az aktuális küldetéseim célja felé, akár fél órám elment azzal, hogy újabb raktárakat építettem, bányákat raktam le, és igazítottam a védelmi vonalaimat. Ez még tovább tartott, ha közben esetleg indult egy ellenséges roham is a pálya egyik szegletéből. A másik szorosan összefügg ezzel: a multiplayer hiánya. Valószínűleg ez már túl sok lett volna a csapat számára, és nem is éreztem égetően nagy problémának, ám fáj belegondolni, vajon mit lehetett volna még kihozni a receptből, ha lehetőség lenne egy-két másik Riftbreakerrel közösen építgetni a bázist és irtani az idegeneket. Ettől függetlenül kiváló játék, akár rendelkeztek Game Pass előfizetéssel, akár nem, erősen ajánlom, hogy tegyetek vele egy próbát.
